Calvin Synod Herald, 2003 (104. évfolyam, 3-12. szám)
2003-05-01 / 5-6. szám
t--------,, AMERIKAI MAGYAR REFOR MATUSOl K LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja synod HERALD Alapítva 1900-ban __________________________________A 104-ik évfolyam 2003. május - június 5-6. szám Szent böjt Ligonier-ban (beszámoló) • EGY SZOKATLAN ESEMÉNY A nap ragyogóan sütött, amikor a Szent Böjt elkezdődött 2002. szeptember 2-án a Ligonier-i Bethlen Otthonban. A Presbiteri Konferencia már folyamatban volt, amikor a Szent Böjt és a Lelkészi Konferencia résztvevői érkeztek. Jöttek az Atlanti- Óceántól a Csendes-Óceánig, Kanadától Mexikóig. A gyűlésterembe újabb és újabb ülőszékeket kellett behozni, és a 100 előkészített programcsomag kevésnek bizonyult. Áldottuk Istenünket e szokatlan eseményért, és könyörögtünk Hozzá még nagyobb áldásokért. • MI A SZENT BÖJT? Hitvallásunk, a Második Helvét Hitvallás a „test” és „lélek” harcában látja szükségességét, értve a testen bűnös természetünket, és a lelken Isten Szentlelkét (Gál 5:19-23), s így határozza meg: „A böjt semmi egyéb, mint a hívők önmegtartóztatása és mértékletessége. Valamint testünk fegyelmezése, fékentartása és megsanyargatása, amit a felmerülő szükség szerint vállalunk; azáltal megalázzuk magunkat Isten színe előtt. (XXIV fejezet) • HÁROM TÉMA Hitvallásunk azt is megmondja, hogy „ilyen böjtöt ma is kell tartani az egyház nehéz helyzeteiben”. Mi mélységesen meg vagyunk győződve arról, hogy a magyar református gyülekezetek az Egyesült Államokban ma nehéz helyzetben vannak, különösen három területen: (1) etnikai önazonosságunk, (2) egyházi helyzetünk és (3) missziói elkötelezettségünk tekintetében. A „Szent Böjt” (Jóéi 1:13-14) azért lett összehíva a Pennsylvania-i Ligonier-ba 2002. szeptember 2-3. napjaira, hogy e kérdéseknek nézzünk a szemébe. • HOGYAN FOGLALKOZZUNK A HÁROM TÉMÁVAL A három téma mindegyike a következő fázisokon ment át. (1). Jól tudva azt, hogy keresztyén hit és erkölcs tekintetében az ÍRÁS az egyetlen norma, a megbízható Vezető, mi a Bibliából indultunk ki: MIT MOND ISTEN IGÉJE tárgyunkról? Ezt a feladatot Ft. Dr. Pásztor Jánosra bíztuk, aki szolgált mint lelkipásztor, teológiai professzor, előadó Magyarországon is külföldön, misszionárius volt Afrikában, és több idevágó könyv szerzője. Ő Budapestről jött Ligonier-ba. (2) Mivel arról is meg vagyunk győződve, hogy Isten Igéje konkrét helyzetünkben szólít meg bennünket, megpróbáltuk kontextualitásunkat különböző módokon biztosítani: hozzászólókat választottunk, akik hetekkel az előadás előtt megkapták az előadások szövegét, azzal a kéréssel, hogy analizálják a szöveget, főleg abból a szempontból, hogy MIT TAPASZTALUNK MI GYÜLEKEZETEINKBEN ATÁRGGYAL KAPCSOLATOSAN? A jelenlevőket is megkértük arra, hogy készítsenek jegyzetet az előadás alatt benyomásaikról, az előadás magvárói, amit gyülekezeteikkel közölni szeretnének. (3) Az utolsó fázis kifejezetten a gyülekezeteket tartotta szem előtt: mit tehetünk gyülekezeti síkon, hogy a túlélési küzdelem keresztyén bizonyságtétellé változzék? Ezt a célt szolgálta a „Speciális Bizottság”, amely a terv szerint megfogalmazta a „tanulságokat” és előkészítette az aktuális üzenetet a gyülekezetekhez. (Az anyag könnyebb használhatósága érdekében később kérdéseket fogalmaztunk meg a fejezetek végére.) • HÁROM ÜLÉSSZAK MADÁRTÁVLATBÓL Amikor az előkészítés folyt, három órát ajánlottunk egy-egy ülésszakra. Valaki megjegyezte: „Három óra túl sok egy témára!” A valóságban azonban az derült ki, hogy időhiányban szenvedtünk a konferencia alatt. A látogatottság nem csökkent, a figyelem nem lankadt, és a szólásra jelentkezőket nehéz volt számontartani. Hiányoztak a személyeskedő összecsapások, a türelmetlen közbeszólások, az udvariatlan megjegyzések. Tisztelettel figyeltünk egymásra. A gyűlés egységes és egységesítő volt. Méltóságteljes és építő jellegű volt. Tudtunk együtt imádkozni. Tartalmában és módszerében a szent böjt a jó tervezés és pontos végrehajtás jegyeit hordta magán, Dr. Pásztor János három előadása magasszintű, tárgyhoz szabott, és alapos felkészültségről tanúskodott. Kemény eledel a teológus gyomornak, de jó bibliai, hitvallási, időszerű alap a további megbeszélésekre és tervkészítésre. A hozzászólók tudásuk legjavát adták, hogy a kontextualitás hiteles és lényegbevágó legyen. Különösen a jelenlevők jegyzetei nyitottak meglepően új távlatokat. A speciális bizottságok jelentéseit nem tárgyalta meg a gyűlés érdemük szerint, de így talán jobb vitaindítók lehet-
