Calvin Synod Herald, 2003 (104. évfolyam, 3-12. szám)
2003-03-01 / 3-4. szám
CALVIN SYNOD HERALD 11 Ne vedd magadhoz a gonoszság táplálékát, ne hevítsen a kicsapongás bora. Tartóztassad meg magad csalárdságtól, a gonosz szavaktól és a szégyenletes gondolatoktól. Böjtöltessed meg szemedet, füledet, nyelvedet, kezedet, sőt lelkedet is, mert mindezek vétkeznek. Böjtölésed ne eledelektől, hanem mindenfajta bűntől való tartózkodás legyen”. Ezen világos tanítást hirdették a reformátorok is. Az egyházi év böjti időszakában vagyunk. Böjtölni ma? - kérdik sokan. Van református böjt és kell is hogy legyen. Lehet és úgy kell böjtölnünk, hogy az önmagunk és mások javára történjék. A múlandó élet javait olykor háttérbe kell szorítani az örök élet javaiért. A böjt egyben egyfajta megalázkodás Isten előtt. A böjtölő ember nem a földi dolgokat, nem a földi élvezeteket tartja a legfontosabbnak, hanem ezektől megtartóztatva önmagát, az Istennel való beszélgetést, imádkozást, a mennyei dolgokkal való törődést tartja fontosnak. Simeon és Anna is böjtöléssel szolgált az Úr előtt (Lk 2,37). Nagyon mély és komoly a református böjt, ha azt imádkozással és alázattal gyakoroljuk. A böjt nem érdemszerző eszköz, kegyesek könyörgésének és minden erénynek a gyámola. A böjt nem érdemszerző eszköz, de eszköz a belső erők gyűjtésére, a külső világ életünkbe való beáramlásának kiűzésére. AII. Helvét Hitvallás tanítása ma is időszerű: „Mert a böjt nem egyéb, mint a kegyesek önmegtartóztatása és mérsékletessége, sőt testünknek fegyelmezése, megőrzése és fékezése az időszerű szükségesség kívánalma szerint, hogy Isten előtt megalázkodjunk, a testiségtől az ápolást megvonjuk, hogy annál könnyebben engedelmeskedjék a léleknek... Magányos böjtöt bárki is tarthat közülünk, aszerint, amint érzi, hogy a lélek süllyedez a jóban: addig az illető a testtől megvonja a rosszra ingerlő táplálékokat. Minden böjtölésnek szabad, kész és valóságos alázatos lélekből kell származnia, nem pedig az emberek tetszésének vagy kegyének megnyerése céljából, még kevésbé azért, hogy azok által az ember megigazulást akarjon kiérdemelni. Böjtöljön ki-ki azért, hogy a testiséget féken tartsa és annál buzgóbban szolgáljon Istennek.”(II. H.H. XXIV rész). Nekünk, ma élő embereknek, akiket a tudomány és a technika fantasztikus magaslatai, lehetőségei vesznek körül, nagy kísértésünk, hogy többre értékeljük a földi élet megannyi kívánságait, értékét, mint az Isten Igéjével való foglalkozást, üdvösségünk kérdését. Pedig Isten szeretete azt készítette nekünk elő, amit szem nem lát, fül nem hall és emberi szív meg nem gondolhat. Keresztyén életünk nem lehet önközpontú, önző. Olyan indulattal kell élnünk, mint Jézus. 0 pedig mindig reánk, emberekre gondolva élt, szenvedett, meghalt és feltámadott. Ezért nagyon fontos, hogy ott égjen bennünk a másik ember gondja, vállaljam a másikat és segítsem, ahogy csak lehet. A böjt talán azért veszített jelentőségéből, mert nem szívesen mondunk le megszokott dolgainkról, szenvedélyeinkről; pedig Isten és embertársaink ügyéért sok mindenről le kellene mondanunk. Jézus Krisztus megüresítette Önmagát, amikor emberi formát vett fel, azért, hogy másokat és minket meggazdagítson. A böjt az imádság támasza, egy új élet kezdete. Imádság és böjt-lemondás önmagunkról, önmagunk erejéről és ráhagyatkozás hitben a Mennyei Atya hatalmára és könyörülő szeretetére, a kegyelemre. Istennek tetsző böjtölésünk, bűnbánati imádságunk segítse elő az Úrral való lelki találkozásunk nagy örömét. Bányai László Reformátusok Lapja 2002. március 17.----------------------------------------------------------------------------------------\ Dr. Herjeczki Géza: VIRÁGVASÁRNAP Az Úrnak szüksége van rá! (Lukács 19,34) Én uram, nagy királyom a szívem nézd - kitárom előtted. Mindent od’adnék néked - ha volna rá szükséged. Parancsod készen várom. Én üram és királyom használj, mert alig várom, hogy alkalmas lehessek, szolgálatot tehessek Neked. Bár ott lehettem volna! Pálmát lengettem volna. Lábad elé a porba ruhám vetettem volna. Ha ott lehettem volna! ,,Kicsoda ez?” (Máté 21,10) A Názáreti Jézus O! így szóltam volna bátran, ha tőlem kérdezik: kicsoda ez? Jézus O, a Mester, Ki életem örömmel, erővel, értelemmel töltötte meg. Azóta zeng az ének ajkamon. Nagy nevének tisztelet és dicséret érte. S amíg csak élek (Iram, én arra kérlek: nevedről hadd beszéljek, s az ajkamon az ének ne érjen soha véget! V_________________________________________________)
