Calvin Synod Herald, 1996 (96. évfolyam, 1-6. szám)
1996-05-01 / 3. szám
COLVIN SYNOD HEROLD- 14-OMERIKOI MAGYAR REFORMÁTUSOK LOPJA A 'Pagodák árnyékából1 és földi templomaink tornyai közeléből átlépett az örökkévalóságba a mi Babos Sándorunk NT. DR. BABOS SÁNDOR 1903-1996 Babos Sándor 1903-ban született Budapesten, erdélyi szülőktől. Életének első hat éve után Erdély határozza meg sorsát, Kolozsvár történeti patinája, vallásos és kultúrális levegője. Mint a kolozsvári református gimnázium neveltje, ahol 1921-ben érettségizett, a komor és fenséges Farkas utcai református templom árnyékában nőtt fel. Abban a korban „nőtt fel, amikor a magyarság számára, úgy látszott „minden öszszeomlott". A Trianoni szerződés a kolozsvári teológián találja. 1925-től 1926-ig segédlelkész a kolozsvári Farkas utcai templomban. Teológiai évei alatt kezdett érdeklődni a keresztyén misszók munkája iránt, bár soha még csak eszébe sem jutott, hogy valaha is misszionárius lesz. Csak később, amikor levelezni kezd Kunst Irénnel, ezzel a nagy, németmagyar származású kínai misszionárius nővel. Isten elrendelése és elhívása így jelentkezett Babos Sándor szívében: „Amikor Trianonban Erdélyt levágták a magyar nemzet testéről; amikor minden összeomlani látszott atyáink szemében, akik többé nem tudtak tanácsolni bennünket a jövő feladatait illetően; amikor minden szólam haszontalannak bizonyult megküzdeni a nemzeti veszedelemmel - akkora Úr fiatal professzorok és tanulók által megnyitotta a szemünket, hogy lássuk a belső és felfelé nyíló lehetőségek széles területét. Kezdtük megérteni, hogy az ,elmenvén, tegyetek tanítványokká minden népeket' nem ártatlan keresztelési formula, hanem az Úr parancsa, akinek adatott minden hatalom égen és földön." így történt, hogy amikor Makkai Sándor püspök, aki az egyházban a misszói öntudatosulás vezető erejévé lett, egy alkalommal azt a „véletlen" megjegyzést tette, hogy „ha valaki Erdélyben készen lenne menni, a mi egyházunk is részt tudna venni abban, hogy tanítványokat toborozzunk Krisztusnak más országokban is"-a fiatal Babos Sándor nem bírta felejteni a szavakat...! Az egyének, egyházak és nemzetek számára a legnagyobb tragédia nem egy veszteség elszenvedése, hanem az a lelki vakság, amelyik viszszautasítja az Úr akaratának és terveinek szolgálatát. 1926. októberében ösztöndíjjal Bázelbe megy tanulmányútra, s itt jön az elhívása a misszió munkára. Felajánlkozását a miszszió szolgálatra Dr. Makkai Sándor püspök és az egyház nagy örömmel vette, s még egy évre meghosszabbította bázeli tartózkodását, hogy úgy a bázeli egyetemen, mint a bázeli missziói iskolában készülhessen jövendőbeli missziói munkájára, amely felől még senki sem tudta, hogy hol lesz és mikor lesz. Makkai püspök „elógyakorlatként" Erdélyen kívüli magyarok közé, az úgynevezett Regátba küldi Babos Sándort, hogy ott szolgáljon, míg az Úr megmutatja mit akar velük. Erről a tapasztalatáról így ír Babos Sándor: „Hogy miért kellett nekem akkor Brailában lenni, akkor nem tudtam és nem értettem. Most tudom. Mielőtt a tényleges missziói munkába indultam volna, Isten ki akarta velem járatni a regáti missziói iskolát is. Nagyszerű iskola, mondhatom. Ez az idő a svájci tanulmányi évek után következett. Tíz hónapig az ó-romániai Braila és Galac városok református magyarjai között végzett munkát, majd két évig a Hunyad megyei bányász városban, Lupényban volt segédlelkész. Ezalatt sok időt fordított a külmisszió barátai segítségével a gyülekezetek missziói öntudatának a felébresztésére. Hogy ez a munka intenzívebben mehessen, egy évre külmissziói utazó titkárnak nevezi ki az egyház, így Babos Sándornak alkalma volt a missziói munka iránti felelősségről beszélni a gyülekezetek előtt. Míg ez a munka folyt, addig az erdélyi egyházkerület kapcsolatba lépett a skót egyházzal az irányban, hogy adjanak alkalmat a már Mandzsúriában általuk megkezdett missziói munkába nekünk is bekapcsolódni. A skót egyház és a mandzsúriai missziói tanács nagy örömmel vette ezt az ajánlatot, s Babos Sándort egy évi skóciai tanulmányútja után, 1933. augusztus 24-én, a kolozsvári Magyar utcai templomból, Dr. Makkai Sándor püspök, az egyházkerület, az egyházmegyék vezetősége, a szomszéd és helybeli gyülekezetek templomot megtöltő képviselte jelenlétében kibocsátotta a mandzsúriai missziói munkára. Babos Sándor, erősen fogva a két ezüst gyertyatartót, melyet keresztyén barátai ajándékoztak neki, lassan ismétli a szavakat: „Én leszek a gyertya, erdélyi egyházam lesz a gyertyatartó, míg az Úr adja a lángot..." S ó megértette, hogy sem a keresztyénség, sem a pogányság többé nem földrajzi adottságok. A keresztyén egyház nyugaton éppúgy, mint keleten pogány, nem-keresztyén világban él és újból az egész világot a szó szoros értelmében missziói területnek kell tekintenie. így indult Kínába és 1933. október 18-án érkezett meg nyolc heti hajóút után Mandzsúriába, Mukdenbe, ahol a skót misszionáriusok várták az állomáson. Pár napi pihenő után Pekingbe ment nyelviskolába, a kínai nyelv tanulására. Két évig tartó nyelvtanulás után, mely idő alatt a liaoyangi és ásihöi misszió állomásokon lakott és vett részt a missziói munkában, amennyire a nyelvtudása megengedte. Letette a végleges nyelvvizsgát. 1936-ban hazament Erdélybe, hogy az erdélyi egyház vezetőivel megbeszélje egy magyar református missziói állomás megkezdésének a lehetőségét Mutanchian városban, Észak-Mandzsúriában. Természetesen Babos Sándor erdélyi látogatása rendkívüli volt egy más szempontból is. Míg több mint száz gyülekezetben prédikált. Ekkor talált Nt. Lőrincz Máriára, aki az erdélyi egyházkerület Nőszövetségi munkájának utazó titkára volt. Mint leírta később, az ó munkája Erdélyben éppen olyan úttörő jellegű volt, mint Babos Sándoré Mandzsúriában. Talán éppen ezért esküdtek örök hűséget egymásnak 1937- ben. Amikor visszatértek együtt Mandzsúriába, ők nemcsak férj és feleség voltak, hanem egy missziói pár, munkatársak Isten szólóskertjében. Isten három gyermekkel áldotta meg házasságukat, akik Kínában születtek. De a Babos család legnagyobb öröme az, hogy együtt ismétlik Józsué vallomását: „Én és az én házam az Úrnak szolgálunk." (Józsué (Folytatás a 15. oldalon)
