Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)
1992-03-01 / 2. szám
Reformátusok “K herald Lapja A Magyar Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja ------ Alapíttatott 1900-ban. XCII. ÉVFOLYAM MÁRCIUS—ÁPRILIS, 1992 2. SZÁM HÚSVÉT Húsvét hajnalán egy rendkívüli, hallatlan hír terjedt el Jeruzsálemben: Krisztus feltámadott! Az az ember, az a Jézus, akit pénteken keresztre feszítettek. Ezt a hírt terjesztették a körébe tartozó jeruzsálemi asszonyok és tanítványai. Ha nem is hinnének az emberek szavuknak, jönnek a sírt őrző katonák, s ők tesznek jelentést a főpapok előtt a megfeszített Jézus feltámadásáról. Ismét csörren a pénz és megfizetik a katonákat, hogy ne mondják, hogy feltámadott Jézus, hanem hogy a tanítványai lopták el, amíg ők aludtak. És terjedni kezd a másik hír is, hogy nem volt, és nem lehetséges a feltámadás! A feltámadás bizonyítéka nem az üres sír, hanem az élő Krisztus. Találkoztak a feltámadottal, látták Őt! A húsvéti hír akaratlanul is két csoportra osztja az emberiséget: vannak, akik hisznek és vannak akik nem hisznek. A húsvéti hír döntésre hív. Melyik csoporthoz tartozol? Tamás vagy-e vagy Péter? Ha nem is akarsz dönteni, már döntöttél! Nem afelől, hogy igaz-e a hír, vagy sem, hanem örök kihez- és hovatartozásod felől... Krisztus azért jött, tanított, meghalt és támadott fel, hogy visszahozzon téged a halálból, s átvezessen a boldog örökkévalóságra, örök életre. Jöjj azért, s visszhangozzék szíveden át az örvendetes hír: Krisztus feltámadott! — s Vele és Általa én örökké élek...! Vitéz Ferenc A kereszt Két irdatlan fa összeróva, nincs rajta semmi, semmi szép. De kétezer esztendő óta szór fényt egész világba szét. Csodás erő árad belőle, s mint tikos hang ha szólna rajt. Hiába próbálsz futni tőle, szíven ragad és fogva tart. Honnét e fény, mely szétsugárzik? Honnét e titkos, szent erő, hogy az mi megvetettnek látszik, világmeggyőzőn lép elő? A bosszuló Isten haragja ítél-e itt a bűn felett, vagy az, mi szívünk megragadja, a legcsodásabb szeretet? O, szent titok, hogy mind a kettő ott a kereszten egyesült. Miérettünk átokká lett Ő, kiben az írás teljesült. Isten haragja sújt a bűnre, s reá, ki bűnünk fölvevé. A kereszten is hallgatva, tűrve járult a sújtó kéz elé. De jaj, ha csak ítélne Isten minket, kik gyilkosok valónk, s a vér mely hullott a kereszten, átokként hullna vissza ránk! De nincs úgy! Isten azt az átkot áldásra változtatta át, mert úgy szerette a világot, hogy érte adta szent Fiát. A vér, a Jézus drága vére gyógyító balzsam, szent erő. Bűnünket O elmossa véle, kegyelmivel élénkbe jő. Szeretve szívünk' megragadja, szent fénye ég felé mutat; szól a keresztről hívó hangja, ó jöjj, s add neki át magad! Vargha Gyuláné
