Calvin Synod Herald, 1992 (92. évfolyam, 1-6. szám)

1992-03-01 / 2. szám

CALVIN SYNOD HERALD- 10 -REFORMÁTUSOK LAPJA

Tőkés László püspök drámai levele Erdélyből

Az utóbbi hetekben több hír érkezett arról, hogy Tőkés László nagyváradi püspök román részről sajnos fenyegetésnek van kitéve, most ő maga tette közzé ezeknek a fenyegetéseknek ijesztő részleteit.

★

Igen hosszadalmas volna most számba venni mindazt a rágalmat, gyalázkodást és halálos fenyegetést, mely 1989-es temesvári szerepem és — kisebbségi — magyarságom miatt ért Romániában, kiváltképpen az 1990 márciusában, Marosvásárhelyen kiprovokált nacionalista diverzió óta.

A folyamatos fenyegetettség legutóbbi fejezetéről akarok most szólni, tényszerűen és szintetikusan számba véve az utóbbi negyedévben felém, családom ellen irányuló gyűlölködő, gyilkos impulzusokat. A megfélemlítő és fenyegető megnyilvánulások és hatások valóságos erőtere fonódott körém 1991 októbere óta, — hasonlóképpen a végzetesnek mutatkozó ’89-es helyzetemhez, — biztos jelzéseképpen annak, hogy a demokrácia színeibe átvedlett, leginkább a Vatra és a Front égisze alatt meghúzódott hírhedt román titkosrendőrség, a Securitate — tovább él és tevékenykedik országunkban.

1. ) Magányos helyen fekvő lelkész! lakásunk falát, kapuját, kerítését rájáró ismeretlen tettesek állandóan ellenséges feliratokkal látják el, bemocskolják, lehányják, leköpik, rongálják. Esténként kétes egzisztenciájú emberek randalíroznak házunk körül. Minden ugyanúgy volt 1989-ben, Temesváron.

2. ) Falainknál, kapunknál azonban mocskosabb az ellenséges sajtó. A nagyváradi Phoenix című szennylap októberben három részből álló sorozatot indított ellenem, melynek vastagbetűs szalagcíme fasisztának titulál, „adatközléseiben” szóról-szóra a rólam készült egykori Securitate-dossziéra támaszkodva. Ez az a lap, melyet Petre Roman ex-miniszterelnök annak idején írásos üzenetével megtisztelt. „Méltó” társlapjai a szélsőséges román sajtó színe-virága: a Romania Mare, Renasteres Banateana, Totusi Iubiera, Europa, stb.

3) A hivatalos kormánylapnak számító bukaresti AZI 1991. szeptember 28-i számában nem kevesebbet állít, mint azt, hogy I. Mihail ex-király püspöki otthonomban tartózkodik, útban Bukarest felé, hogy találkozzék Petre Roman miniszterelnököt megbuktató bányászokkal. A durva rémhírt rögtön átvette a Román Rádió, óránkénti híradásaiban a „rendszerellenességem” benyomását sugallva a hallgatóknak.

4. ) Hasonló „jószolgálatot” tett számomra november végén a román hírszolgálat, a sajtó és megint csak a rádió — a Le Monde kétes közreműködésével. Egy Párizsban tett kijelentésemet eltorzítva, a Le Monde szerint azt mondtam volna, hogy: „Erdély nem Romániáé”. Rögtön helyesbítettem, s ezt a Rompres hírügynökségnek is azonnal tudomására hoztam. Ennek ellenére a Rompres csak kijelentésem hamisított változatát forgalmazta, s nyomán a sajtó és a rádió széles körben „népszerűsítette” „irredenta” voltomat.

5. ) Még fájdalmasabb, amikor a félrevezetett vagy opportunizmusra hajló ellenzéki sajtó egy része is hasonló akciókra vállalkozik. Az ellenzéki lapok némelyikében is időről-időre megjelennek ellenséges hangvételű cikkek. így például a bukaresti Express Magazin 47/1991-es, novemberi számában egyenesen Ceausescu-barátnak állított be, a ’89-es temesvári események ellenhőseként.

6. ) Rossz családi és társadalmi közérzetünk árnyékként követő félelmeinek másik legfőbb forrása a névtelen fenyegetés. Ezt a „műfajt” már dési és temesvári küzdelmeimben alkalmam volt megismerni. Ma is névtelen levelek és telefonhívások áradata tart szüntelenül pszichikai ostromállapotban.

(Folytatás a 11. oldalon)

A Kereszt üzenete...

„Mi is azért Királyunknak, Menjünk elébe UR UNKNAK,

Vigyünk pálmaágak helyett, Alázatos, tiszta szívet!”

Ezren és ezren énekeltük Virágvasárnapján az éneket és ígértük a tiszta szívünket. Vájjon csak ígéret maradt-e a tiszta szív? Csak az maradhatott mindazok részéről, akik nem ismerik a Kereszt Üzenetét.

Nagy Királyunk virágvasárnapi pálmás, virágos útja a nehéz, göröngyös, megaláztatásokkal és rettenetes szenvedésekkel kikövezett, de felfelé vezető Golgota-útjával ért véget. A Golgotán áll a kereszt. A töviskoronás Király vére végigcsorgott testén és a fán, le a földre, hogy éppen ez a földre hullott vér tisztítsa meg a földből vétetett embert, minden bűnétől és nyomorúságától. Ott a Kereszten, az Úr Jézus Krisztus átvállalta, magára vette a mi bűneinket, hogy végre tisztán állhassunk meg az Isten színe előtt.

Milyen kimondhatatlan öröm és kegyelem, hogy Krisztus kimentett a bűn és kárhozat halálából. Megállította az embert a pusztulás gödre felé vezető lejtőn. Mik volnánk mi ebben a világban Krisztus nélkül? Szegény, szerencsétlen rabszolgák, a bűn rabszolgái, akik tele vannak félelemmel, bizonytalansággal, reménytelenséggel és akik ettől, a maguk erejéből, minden jóakaratuk ellenére sem tudnának megszabadulni. Hiszen még egy felületes rossz szokást is alig tud magáról lerázni az ember, hát a bűnt hogy tudná, amely uralkodik rajta. De Krisztus megszabadított, Neki, egyedül, Neki van erre hatalma.

Az Úr Jézus Krisztus Nagypénteken meghalt a kereszten azért, hogy mi éljünk és meghalt azért, hogy feltámadásával diadal-