Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 14 -REFORMÁTUSOK LAPJA A „MAGYAR CALVIN SYNOD” TÖRTÉNETE az amerikai magyar református egyházak élete első századában---------------------------------------------------------------------------------írta: Dr. Szabó István------------------------------------------------------------------------------------Többek kérésére ötvenéves Albumunkban angol nyelven megjelent szöveget magyar nyelven közöljük folytatólagosan, amint a hely megengedi következő számainkban. A „Magyar Calvin Synod” története az amerikai magyar református egyházak lezajlott Első Századának második felére esik. Viszont az első félszázad eseményei nélkül a második félszázad tökéletesen megérthetetlen volna. Az objektiv történet-írás követelményeinek megfelelőleg azértan a sorok írója elkerülhetetlennek tartja annak az egész század keretébe való beillesztését. A tizenkilencedik század utolsó harmadában a Habsburg nyomás következtében megindul Magyarországról a legszegényebb és legtisztább magyar tömegek Amerikába vándorlása. Az Ország kapui megnyíltak idegen és nem kívánatos fajok tömeges bevándorlására, kik ott boldog paradicsomot találtak; ugyanakkor ugyanazokon a kapukon keresztül a legjobb magyarok százezrei batyuval a vállán kényszerültek tengerentúlra vándorolni boldogságuk keresésére, mert a saját hazájuk földjén száraz kenyér sem jutott számukra. Hamburgból és Brémából szakadatlan láncolatban indultak útnak a tengerjáró nagy hajók mindegyiknek fedélzetén könnyesszemű magyarok százai bizonytalan reménységekkel. A század végén már oly hatalmas magyar tömegek telepedtek meg Amerikában, magukra hagyottságuk anynyira szembetűnő volt, hogy az Egyesült Államokbeli Reformed Church in U.S. német-származású Közegyház indítva érezte magát arra, hogy a magyar reformátusok közötti munkáját megkezdje az egyház-építés síkján és ahhoz a magyarországi Református Egyház segítő közreműködését kérje. Dr. John Prugh, amerikai közegyházi vezető, az óhazai Egyház Egyetemes Zsinatjához fordult hivatalos feliratban kérve az Anya-Egyházat az amerikai elhanyagolt hívei lelkigondozásának felkarolására. A Közegyház Lebanonban tartott zsinati gyűlése magáévá tette az indítványt és megszavazta a lelkészek kihozatalának költségeit. Az elsőként kihozatott lelkész Jurányi Gusztáv volt, aki Clevelandban meg is tartotta 1890. október 12- én az első magyar istentiszteletet Úrvacsorával és 1891. május 3-án törvényesen is megszervezte a legelső egyházat Cleveland keleti oldalán. A clevelandi kezdet az amerikai magyar református életnek Pünkösd Napja volt és a város a tengerentúli magyarság Jeruzsálemé lett: ahonnan nyomban megindult az egyházak építésének gyönyörű munkája az egész amerikai kontinensen szétszórt magyarok között. Három hónappal a clevelandi egyház megalakulása után Pittsburgh városában megalakult a második egyház is hivatalosan ugyancsak a Reformed Church in U.S. támogatásával. A millineum esztendejéig (1896-ig) összesen hat egyház alakult meg az amerikai magyar reformátusok között a magyarság legfontosabb települő helyein. Habár az első hat egyház nagyobb területen feküdt mint az egész Magyarország, mégis az első hat 1986-ban már egyházmegyét alakított. A század végéig a Reformed Church in U.S. egyedül végezte az egyház-szervezés munkáját. A század zárta előtt még három követte az első hatot. Az első kilenc lelkipásztor azután erőteljesen nekiindult az elérhető környékeken belül további egyházak szervezésének kimerítő munkájához. Az ő hősies küzdelmük nélkül a századvégi magyarság éppúgy eltűnt volna az amerikai milliók angolszász tengerében, mint a Kossuth emigráció magyarjai megelőzőleg. Az 1990. esztendőben az amerikai Presbiteriánus Egyház is megkezdte missziói munkáját a magyar reformátusok között. Jelentős egyházak egész sora szerveződik ezután a két amerikai Közegyház égisze alatt egész Amerikában. A munka egység eltűnik, ellenségeskedések megkezdődnek. Az 1905. év életbevágóan fontos évfordulót jelentett az amerikai magyar református egyházak életében. Gróf Dégenfeld József, az egyetemes Konvent világi elnöke Amerikába érkezett, hogy véget vessen harcának. Amerikai tartózkodása alatt a Magyarországi Református Egyház fennhatósága alá szervezte azokat az egyházakat, melyek hajlandók voltak elszakadni a két szervező angol-nyelvű Közegyháztól, valamint az újonnan megszervezett gyülekezeteket. így a „hazacsatlakozott” lelkészekkel megalakította az új „magyar egyházmegyét”, mely az óhazai Dunamelléki Egyházkerületnek vált szerves részévé. Ezután most már az új „magyar” egyházmegyén belül alakultak egyházközségek sorozatai. Az 1911-es évre oly nagy volt a számuk, hogy két külön egyházmegyére kellett őket osztani a nagy távolságok miatt: keleti egyházmegyére és nyugati egyházmegyére. Ugyanakkor mindkét amerikai Közegyház is tovább folytatta magyarok közötti egyház-szervezési munkálatait. A régi kettő helyett így azután három fronton folytatódtak az ellenségeskedések: a „csatlakozott” fronton, a „nem-csatlakozott” fronton és a presbyteriánus csoportok frontján. Kitört az I. Világháború. A háború tartama idején csak néhány kisebb egyház-község alakult. A Világháborút követő hat esztendő alatt pedig teljes pangás állott be mind a három fronton.
