Calvin Synod Herald, 1991 (91. évfolyam, 1-6. szám)
1991-05-01 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD- 13 -REFORMÁTUSOK LAPJA Színpompás keretek között folyt le az erdélyi püspök clevelandi látogatása A magyar Debrecenben való látogatás fénypontja az április 26-án este tartott Ökumenikus Istentisztelet volt a Cleveland és környéke magyar egyházainak példás résztvételével a Nyugatoldali Magyar Református templomban. A templom színültig telt meg az imádkozó hívekkel. Nt. Kálmán Szabols, helybeli lelkipásztor, megnyitó szavai után Ft. Szűcs D. Zoltán püspök mutatta be ünnepi formában a látogató kolozsvári püspököt. Ft. Dr. Csiha Kálmán történelmi jelentőségű és drámaian megrázó Igehirdetést végzett a szószéken a félszázados szörnyűséges elnyomattatás minden borzalmát meztelenül feltárva a hallgatóság előtt. Hangsúlya a gyermek-mentés történelmi hivatására he-Kegyelmes Istenünk! Jóságos Édesatyánk! Mélyebben hajtunk lélekben térdet ezen az ünnepi estén mint máskor, itt e történelmi helyen, hol az első század most ünnepelt kéklő távolában a messzemagyarok távoli egyházainak bölcsője ringott. A nagy Óceánnak ezeni oldalán 8 részre szakadt 8. törzsünk közel kettőszáz gyülekezete melegen öleli át legősibb törzsünk hozzánk-jött, drága Követét. A Múlt sok emléke visszasereglik most emlékező szíveinkben. Hét évtizedes szomorú elszakíttatás után először hoztad hozzánk a szörnyű kettős elnyomatás pokoli portájáról reményekkel-várt főpapi szolgádat. Arannyal-övezett ajándékként hoztad, Atyánk, Erdély Kárpátok-koszorúzta hegyei közül, Kolozsvár szép városából, ahol mindenek ellenére még mindig minden ,,piros, fehér, zöldben jár”. Hálát adunk azért, hogy onnan, ahol régen és még többet ,.vérzett a szegény magyar"mint másutt, minden költői baljóslatokkal szemben, nem „sodrottak el a magyar faluk" és „nem aludt ki a Lélek" és nem „némultak el a harangok". Hányszor sóhajtottunk fel remegve kérdve az ének szavaival, Irgalmas Istenünk, „a gyászos múlt után eljön-e a jobb jövő’? De eljött! Mélységesen adunk hálát a nagy sorslyeződött a „gyékény-kosárban” hullámok fölött vergődő Mózes példájának szíven-találó költői megfestésével. A cél diákmentéssel az erdélyi jövő biztosítása. Zenei és énekkari magas színvonalú szereplések díszítették a felejthetetlen ünnepi együttlétet. Az Istentiszteletet rövid fogadás után késő éji órákba átnyúló magyarangol-nyelvű kérdés és felelet konferenciája követte az őszinteség és részletes feltárások kimerítő tárgyalásával. A visszhang hihetetlenül eredményesnek bizonyult. Az internátusi tervek misszió kitűzései a legtökéletesebb együttműködésnek ígéreteivel fejezték be a szépséges találkozót. Az Istentisztelet a Magyar Himnusszal, az azt követő konferenciás fordulóban a Tőkés Lászlókért, Csiha Kálmánokért és annyihány velük harcoló másokért: a szószék szókimondó hitvalló hőseiért, kik ,,valóra váltották a csodát, mert a csodát magukban hordozták ’’ és tették azt meztelenül látó saját szemeink előtt a történelem színpadán. Hitünk szent szólama nyomán érettük, Atyánk, a Te háromszor-szent Nevedre szálljon áldás; mindazokkal teljes egyetemben, kiknek mindig drágább volt a Te Dicsőséged mint saját életük és annak minden földi java. Ó, mennyire tudjuk mi, ma élő magyarok bárhol a föld-színén, hogy „kórók között pálmának lenni milyen nehezebbnél is nehéz”!! De azt is tudjuk, Jóságos Istenünk, hogy a jobb és szebb jövő kiformálásához kell a mi szívünk, kell a mi kezünk, kell a mi erszényünk! Indítsd meg szívünket, mozdítsd meg kezünket! Ébreszd fel távoli törzsünkben történelmi tennivalónkat! Ősi énekünk szavaival kiáltunk hát Hozzád, hogy amikor áldott vendégünk ajkáról Igédre hallgatunk: Te magad,,gerjeszd fel most indulatunk" — úgy mint soha máskor — és „vegyen bennünk épületet a Hit, Reménység és Szeretet"saját házunknak cselédjei iránt, „tégy bölcsekké! tégy szentekké!” A Te szent Fiadnak, a mi Urunknak, a Krisztus Jézusnak nevében. Amen! Dr. Csiha Kálmán együttlét a Székely Himnusz közös és kitörő éneklésével végződött. A „kereszt-szülőséget” (egy-egy diák évi eltartását — $240.00) többen vállalták. Volt olyan család is, aki két diák költségeit fogadta el. Ki tudja merre, merre visz a végzet, göröngyös úton, sötét éjjelen? Vezesd még egyszer győzelemre néped, Csaba királyfi, csillag ösvényen. Maroknyi székely porlik mint a szikla, népek harcának zajló tengerén; Fejét az ár, jaj, százszor elborítja. Ne hagyd elveszni Erdélyt, Istenünk! INT. BÜTÖSI JÁNOSNÉ főtiszteletű asszony átlépett az Örök Hazáha Nagyváratlan hirtelenséggel visszaadta áldott lelkét Teremtőjének. Április 23-án a ligonieri hegytetőn, lakóházuktól néhány lépésre, a Bethlen Otthon kis Templomában temetésére szörnyűséges szomorúsággal megkondultak a harangok. Búsan zúgtak „mintha velünk sírt volna a hangjuk.” Mert igazában együtt sírtak Bridgeport híveivel, Ligonier lakóival, Egyházkerületünk összes egyházaival. A templomi szertartást Nt. Kovács Pál végezte. A temetőben a megnyílt sír melletti szolgálatot Ft. Szűcs Zoltán püspökünk látta el. Lapzárta miatt a mélységesen kiérdemelt méltató életleírását következő számunkban fogjuk részletesen közölni. Egyházkerületünk összes egyházainak egyetemében őszinte részvéttel öleli át leghosszabb időn át szolgáló volt püspökét és családját a mérhetetlen veszteség érintésének időszakában. „Aki az Úrnak szolgál, megbecsüli azt az Atya!” Az Erdélyért tartott Ökumenikus Istentiszteleten elhangzott pásztori Ima szövege:
