Calvin Synod Herald, 1990 (90. évfolyam, 2-6. szám)

1990-11-01 / 6. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA ~ Anyaegyházunk újra megnyílt középiskolái Sárospatak A Sárospataki Református Kollégium egyik — talán legfontosabb — titka az, hogy olyan sajátos légkört sikerült meg­teremtenie az elmúlt évszázadok során, amely jellegzetes karaktert adott az itt folyó pedagógiai munkának, a teológiai tudományosságnak, a nemzeti hagyomá­nyok ápolásának. S mivel a századfordu­ló idején, meg a huszas évek végefelé be­következett gazdasági válság miatt erről a tájékról vándorolt ki a legtöbb magyar Amerikába, s innen mentek ki pásztoraik is református népük után, az iskolának szoros kapcsolata épült ki az újvilágbeli magyarsággal is. Bár az elmúlt négy év­tized kényszerű iskola-szilenciuma alapos érvágás volt nemcsak az egyház életében, hanem a magyar kultúra és közoktatás terén is, a Sárospataki Kollégium Gimná­ziumának újra egyházi kezelésbe vételekor azt tapasztaltuk, hogy szinte töretlenül folytatják ott, ahol abbahagyni kénysze­rültek az 1950-es évek elején... Budapest Harmincnyolc évi kényszerű szünet után újra megnyitotta kapuit a Dunamel­­léki Református Egyházkerület iskolája, a Budapesti Református Gimnázium, ame­lyet — az alapítók nevére emlékezve — Baár-Madas Gimnáziumként tart számon az emlékezet. Nagyszabású ünnepségek keretében, Isten iránti hálaadás jegyében adták át a gimnáziumot rendeltetésének szeptember 2-án. Délelőtt a Kálvin téri templomban évnyitó istentisztelet volt, amely alkalom ünnepélyességét emelte, hogy a nagy számban összesereglett gyü­lekezet előtt ünnepélyes fogadalmat tettek a gimnázium tanárai. Délután az iskola udvarában került sor az ünnepélyes tanévnyitóra, amelyen részt vettek magas rangú állami vendégek is, köztük dr. Göncz Árpád, a Magyar Köz­társaság elnöke.------ Október 23.------­ünneppé nyilvánítása talán a legbeszéde­sebb jele annak, hogy hatalmas dolgok zajlottak le ebben az országban néhány rövid év alatt. Az 1956. októberi forrada­lom áldozataira emlékezés tavaly a buda­pesti Hősök terén egyedülállóan nagy és katartikus élmény volt százezrek számára, s a mai nagy belpolitikai csatározások idején szinte nosztalgiával emlékezünk vissza a végtisztességet megadó ünnepség­re, amikor nagyjából-egészéből együtt volt az ország. Legföljebb csak rövidlátásunkat és ki­­csinyhitűségünket igazolja, hogy néhány évvel ezelőtt még alig mertünk remény­kedni egy ilyen fordulatban. Őszintén ki kell mondanunk, hogy nem gondoltuk volna: az a hatalom, amely alattvalóivá fokozott le bennünket, szinte egyik napról a másikra romba fog dőlni. S nem azért nem gondoltunk erre, mert belsőleg és ér­zelmileg teljességgel azonosultunk volna vele, hanem mert szinte az egész nép és szinte az egész egyház előtt úgy tűnt: olyan erős ez a hatalom, hogy hosszú tör­ténelmi időszakra meghatározza kénysze­rű lépteinket... Nem így történt. Isten megszégyenített, s egyúttal meg is ítélt bennünket kicsiny­­hitűségünkben. Mivel nem bizonyult elég erősnek az Ő hűségébe és állandóságába vetett bizalom. Az újraszerveződő Magyarországon a református egyháznak is végig kell gondol­nia a múltját, különös tekintettel arra a szempontra, hogy egyházunk történetében a válság mindig a fennálló hatalomban való részesedésre törekvés keserű „gyü­mölcse” volt. Érdemes lenne ebből a szem­pontból áttanulmányozni egyháztörténe­tünk utóbbi 150 évét, s feltárni a fordula­tot: hogyan válhatott az egykori protes­táns, függetlenségi törekvésektől átszőtt református egyház a hatalom egyik táma­szává. Egyház és politikai hatalom. E bonyo­lult problémakör református, azaz a Szentíráson és a Hitvallásainkon nyugvó megoldása juttathat el bennünket a leg­szebb és legprogresszívabb teológiai ha­gyományainkhoz való visszatalálásra. Felhívás október 23. megünneplésére A Zsinat Elnöksége kéri a gyülekezete­ket és a lelkipásztorokat, hogy október 23-án a déli harangszó után 5 perccel még további 5 percig szólaltassák meg a haran­gokat 1956 mártírjainak emlékére. Ahol annak feltételei megvannak, tartsanak ökumenikus istentiszteletet, áhítatot, vagy könyörgést. Európa újjárendezése Magyarországot a két szuperhatalom az európai hatalmakkal egyetértve kivon­ta a szovjet érdekkörből és a Nyugathoz csatolta. Míg Románia, Bulgária és Ju­goszlávia megmaradt a szovjet érdekszfé­rában, és a gorbacsovi modell szerint ala­kulhat át. És itt kezdődik a probléma. Romániá­ban a gorbacsovi átalakulásra nehézkes balkáni vezetés bizonytalan gazdasági, po­litikai és társadalmi helyzetet teremt. A figyelem elterelése érdekében felújítják a régi balkáni gyakorlatot, a nemzetiségek üldözését, brutalitását, a mob rule-t, a tények elferdítését és hazug propagandát. Ezt a kérdést meg kell oldani, mert száz­ezrek menekülnek el az új gorbacsovi bal­káni demokráciákból — Nyugatra. Szikrák és csillámok A mer ikai vezető lelkészek anyaországi díszdoktorrá avatása A Budapesti Református Teológiai Akadémia október 2-án, kedden délután 5 órakor díszdoktoravató közgyűlést tar­tott a Ráday Kollégiumban. Ennek során az akadémia honoris causa doktorává fo­gadta Ábrahám Dezső ny. püspököt (USA), valamint dr. Vatai László ny. lel­kész, irodalomtörténészt (Canada). A felemelő ünnepségekhez kapcsoló­dóan a Debreceni Református Teológiai Akadémia tanári kara két neves egyházi személyiségnek, dr. Bertalan Imrének, az Amerikai Magyar Református Egyesület elnökének és dr. Eugene Osterhaven ne­ves amerikai rendszeres teológusnak dísz­doktori oklevelet adományozott. A Sáros­patakon megtartott díszdoktoravató ün­nepségen dr. Karasszon Dezső professzor Bertalan Imre, dr. Gaál Botond professzor pedig Eugene Osterhaven munkásságát méltatta. Isten gazdag áldását kérjük a négy új díszdoktorra, akik eddigi szolgála­tuk során is számtalan bizonyságát adták a Magyarországi Református Egyház irán­ti szeretetüknek.

Next

/
Thumbnails
Contents