Calvin Synod Herald, 1988 (88. évfolyam, 1-5. szám)
1988 / 2-5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-20-REFORMÁTUSOK LAPJA KARÁCSONY] KÖSZÖNTŐ Késő középkori idézetek között kutatva találtam ezt a köszöntőt. Szerzője Fra Giovanni, az esztendő 1513. "ÜDVÖZLET. Köszöntelek titeket: semmit sem adhatok, amitek már ne lenne; de sok olyan van, amit bár én nem adhatok, mégis tiétek lehet: nem jő el a mennyország, hacsak szivünk meg nem nyugszik ma benne; "A MENNYORSZÁG tiétek lehet. A jövendőben nincs békesség, ha nincs elrejtve a jelenben. "BÉKESSÉG néktek: a világ borúja csak árnyék; mögötte, számunkra is elérhetően, öröm derűje van; "ÖRVENDEZZETEK! “így hát, karácsony idején, azzal az imádsággal köszöntelek titeket, hogy számotokra, most és mindörökre, tűnjenek el az árnyak és tűnjék fel a nap világa.” Világ minden tájára szétszórt, kiirtásra ítélt erdélyi véreikért sírva aggódó magyarok számára ezen karácsonyon ünneplésüket árnyék borúja takarja. A mennyország isteni Küldöttje azonban magába rejtve hordozza a jövendő békességét, amely az öröm derűjét ígéri vigasztalásunkra, erőt adó reménységünkre. A békesség öröméért való imádsággal köszöntöm hát 1988 karácsonyán, amerikai magyar református népünket és minden magyar testvérünket. Harsányi András püspök KARÁCSONY] KÉSZÜLŐDÉS A karácsony előtti időszak nemcsak a gyermekek, de a felnőttek számára is a VÁRAKOZÁS ideje. A várakozás örömteljes izgalmában ne feledkezzünk ej, arról, hogy a karácsony nemcsak a várakozás de a KÉSZÜLŐDÉS ideje is. A gyermekek izgalommal telt várakozása feloldódik az ajándék elfogdása alkalmával. S milyen nagy szomorúság az, ha valami ok miatt a várt ajándék elmarad. A felnőttek számára talán kisebb a csalódás, mert az élet iskolája meg edzette őket. Számukra is öröm ha a várakozásból megvalósulás lesz. A készülődés nem az ünnep külsőségemnek elrendezésére, a megfelelő ajándékok beszerzésére, vagy a vendégek kellő fogadására vonatkozik, bár annak is meg van a maga szerepe. A készülődés alapját az a tudat adhatja meg, hogy méltatlanok vagyunk Isten legdrágább ajándékára, Krisztusra. Isten az 0 szeretetének végtelenségében mégis meg akar ajándékozni Krisztusban azzal az igazi és sehol máshol vagy mástól nem kapható békességgel, amit készületlenül, könnyelmű közömböséggel elfogadni nem lehet. Bunbánattal, alázattal, önvizsgálattal, megbocsátással kell készülnünk karácsonyra, hogy annak külső ragyogását a lélek belső ragyogása tegye teljessé és megszenteltté. A Keleti bölcsek mindennapi kötelességeik teljesítése közben vették észre a csillagot, aminek vezetését bizalmatlankodás nélkül elfogadták. Ma is az isteni kijelentés örömhírét nem kolosterszerű elzárkozottságban hanem a mindennapi élet zajában és megszokott munkáink közben kell meghallanunk. A bölcsek számára nem maradt más, ha követni akarták a csilagot, mint feladni a kényelmet, biztonságot és elindulni az ismeretlenbe. Ehhez pedig gyermeki bizodalomra és rendíthetetlen hitre volt szükség. A hit bátorsága adhat ma is szilárd biztatást arra, hogy feladva a megszokottat, elindulhassunk a nem látható célok felé. Az ígéret valóra váltója maga az Ur, akinek az az Ígérete, hogy nem hagy elveszni egyetlen gyermekét sem,
