Calvin Synod Herald, 1988 (88. évfolyam, 1-5. szám)
1988 / 2-5. szám
CALVIN SYNOD HERALD-21-REFORMÁTUSOK LAPJA ERDÉLY] KARÁCSONYI EMLÉK Vannak dolgok, amiket azért nem akarunk megtanulni, mert az életünkre törnek. így voltam a román nyelvvel, amikor azt 1921-től kezdve kénytelen voltam tanulni azon a Székelyudvarhelyen, ahol pedig még a madarak is csak magyarul tudtak. De az akkori élet kényszere reám parancsolt, hogy tudni kell elnyomóink nyelvét. A kényszer hatása alatt 1926-ban házunkba fogadtuk az állami középiskola egyik román tanulóját, hogy legyen kivel románul beszélnem. Munténiából került fel az a fiú Udvarhelyre, tanulni. Szögletes tatár arca tagadhatatlanul bizonyította, hogy nem latin fából sarjadzott. De tele volt a primitív román nacionálizmus tüzével, és a tatár arc szája állandóan a román dicsőségről beszélt. Karácsonykor ketten kimentünk a Papkert legmagasabb pontjára, amelynek egyik oldaláról el lehetett látni a Hargita felé, Oroszhegy, Bethlenfalva, Kadicsfalva, Zetelaka irányába; a másik oldaláról pedig le a Nagyküköllő völgyén Boldogfalva, Bögöz felé. Román barátom sorra megkérdezte a falvak nevét és mindenik név után azt is, hogy kik laknak benne. "Magyarok,” - válaszoltam mindenik falunév után. “Es ott, a dombokon, a hegyeken túl?” - kérdezte. “Arra keletre, Gyergyóban, Csikban, Háromszéken magyarok laknak. Arra Marostordában, ott Kisküköllőben, a Nyikó vize táján, mindenütt magyarok." “Hát nem borzasztó ez," - csúszott ki a megdöbbenés román barátom száján, "hogy itt, Romania Mare (Nagy- Románia) közepén ennyi idegen van!" - és tatáros arcára keserűség ült ki amiatt, hogy a világ nem egészen pirossárga-kék román - mert ó az! Válaszom karácsonyi felelet volt: “Látod, milyen nagy a különbség az emberi és az isteni gondolkodás között! Az ember mindenkit a maga nyelvére akarna kényszeríteni. Isten pedig karácsonykor emberi formát vett fel, az ember nyelvén szólalt meg, hogy így fejezze ki az emberek iránt való buzgó szerelmét. Az Isten szeretetét szívükbe fogadó emberek ugyanilyen karácsonyi lelkülettel járnak el mások iránt. És ne feledd el, - vagy ha eddig nem tudtad volna, most tudd meg -, hogy így jártak el a hívő erdélyi magyarok, akik a ti román nyelveteken Erdélyben kinyomtatták az első könyvet, és amikor a te Munténiádban iskolának még híre sem volt, mi már közel háromszáz évvel ezelőtt itt Erdélyben román nyelvű iskolát tartottunk fenn számotokra Fogarason. Ma karácsony van, az isteni adás ünnepe, az erősebbnek a gyengébbhez, a győztesnek a legyőzötthöz, a szerencsésebbnek a szerencsétlenebbhez lehajlása ünnepe, amely minden emberre és minden nemzetre kötelező!” Fehér hótakaró alatt elevenzöld fenyők, “karácsonyfák" integettek a Hargitáról fúvó szél vonója alatt, és mintha hegedűk, brácsák, gordonkák és nagybőgők sokasága zengte volna az erdélyi karácsony dallamát. Az erdélyi karácsonyét, az isteni megbékélés, szeretet, türelem és irgalom szent lelkűidét, amely az ország törvényhozásásban már akkor kimondta az ezerötszáshatvanas években a vallásszabadságot, amikor Európa más országaiban még egymást gyilkolták a külöböző felekezetű, bár egynyelvű emberek! Erdélyi karácsony. De úgy is mondhatjuk: Magyar karácsony. Arra mutat, hogy Isten mindenkit meghagy a maga formájában, a maga nyelvében, és mindenkihez abban a szokott formában és nyelvben jön el, mert mindenkivel a maga mindennapi állapotában akar találkozni. Nem elvenni akar az Isten, hanem azt, amink van, megtölteni csodálatos isteni tartalommal. Valóban, azt akarja az Isten, hogy minden nép a maga nyelvén, a maga formáiban, másokat nem korlátozva, szólja és élje az adás, a szeretet, az irgalom és a béke nagyszerű tartalmát. A Kárpátok fenyvesei és az amerikai fenyők egyaránt az isteni lehajló szeretetet hirdetik és ajánlják nekünk, hogy saját szívünket tegyük a szeretet jászolbölcsőjévé, - és legyünk az egymás iránt való jóakarat emberei. Szigethy Béla hiszen azért küldötte e világba az Ő egyszülött Fiát, hogy aki hiszen ő benne el ne vesszen hanem örök élete legyen. A keresés és készülődés útján ma is mint mindenkor a kételkedés és bizalmatlanság csapdái várnak reánk. Békétlenkedő elégedetlenség szorítja össze szivünket, amikor még az is kérdésessé válik, hogy mi értelme van az ünneplésnek? Krisztus egy valóságos világba érkezett, amely telt volt gonoszsággal, gyűlölettel. De nem riadt vissza attól, ami reá várt. Nem ebből a világból akar bennünket kiemelni és elzárni minden káros befolyástól, hanem alkalmassá akar tenni, hogy szembe tudjunk szállni a gonosszal. Erőssé akar tenni, hogy Vele haladva az életúton az 0 győzelme a mi győzelmünk is legyen. Ha nem tudunk elkészülni úgy, ahogy azt szeretnénk, az sem lehet akadály mert 0 azokhoz jött akik beismerik, hogy útat vesztettek, de akik reménykedve várják, hogy az ő szivükben és életükben is ujraszülessen Krisztus. Krisztus szülessen újjá a ti életetekben, hogy a karácsonyi üzenet áldása kisérjen nemcsak az ünnep fényében, hanem az elkövetkező évek minden napján. Krisztus békessége uralkodjék a ti szívetekben, lelketekben s az 0 lelkülete vezessen a szolgálat útján. Őszinte szívvel: Király Zoltán püspök
