Calvin Synod Herald, 1987 (87. évfolyam, 1-5. szám)
1987 / 3. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 13 — REFORMÁTUSOK LAPJA a megszabadulok mindenikét rendesen felruházzák, és a kiállott szenvedésekért, meg munkájuk díjazásául száz zecchinával kártalanítják. — És azután minden további célzási gyakorlat nélkül elvonulnak? — Még ma válaszolta az admirális. Az alkirály szép formásán meghajolt és kíséretével elhagyta a „Hét Tartomány”-t. Amikor már pislogó lámpasor fénye csillogott a nápolyi öböl partján, a holland hajóraj elhagyta az öblöt, hatvan halovány, csontvázzá éheztetett emberrel a fedélzetén. A vizek felett magyarul zengett több szólamban: „...Adjatok hálát az Istennek..." Az admirális összekulcsolt kézzel, hollandul énekelte a dallamot, hamisan ugyan, de erőteljesen. (Holland eredetiből fordította: Dr. I. (í.) Hívó Szó Vékey Tamás A kegyelem A kegyelem kikísérletezhetetlen, ezért teljes. Bűnök forralnak, de a kegyelem erőtere megáll, és sarokba szorít a megismételhetetlen, az abszolút tiszta, kegyelme gazdagságával, könyörü létének erőterével Krisztussal. Mert Őt számítja föl az Atya, hogy kimentsen minket a jelenvaló minden útvesztőből, a teljes világ szabadulására. „Az evangélium sodrában" című kötetből Budapest, 1983 V__________________________) SZATHMÁRY LAJOS: A Nagytemplom, a Nagyerdő meg a Nagyszótár Apai nagyapám, Szathmáry Lajos, akinek nevét büszkén viselem, debreceni diák volt a Bachkorszakban. Abban az időben, amikor a diákok nagyrésze még sarkantyús csizmát viselt és ezüstpitykés mellényt hordott. Hálószobámban, Csikágóban olt lóg nagyapám debreceni diákköri "DAGUEROTYPE'-jének egy másolata. Ott áll nagyapám, 16 évesen dédanyám és dédapám között, ezüstpitykés mellényében. Dédapám balszemét fekete kötés fedi a képen, mint Bem hadseregének tüzértisztje veszítette el félszemét. Dédanyám, kinek révén Arany János vérrokona vagyok, komolyan mered a masinába. Mindhárman igen komolyak. Van is rá okuk. Nagyapámmal bajok voltak. Mikor a számtantanár felelni hívja, katonás léptekkel megy a fekete tábla felé. Katonás léptekkel ugyan, de nem pengő sarkantyúval. Mert a debreceni Kollégiumban — így mesélte nagyapám — az a szokás, hogy az a diák, aki nincs felkészülve a feleletre, a cirokseprő szálat vagy vékony, fogpiszkálónyi pálcikát szorít a sarkantyúja tarajába. így a tanár hallja a léptek toppanásából, hogy mi a helyzet — és azt mondja: — „Nem peng a sarkantyú, domine Szathmáry. Nem készült, ugye! Nem tudja mi fán terem az a sinus, cosinus! Bezzeg, ha az apjaurának, mikor ő volt itt diák, mondta volna a tanár, hogy nem megy a sinus, cosinus, adott volna az apjaurának domine Szathmáry a nagyapja a kardlapjával a nadrágjára sinust, cosinust!" Ezért mentek be szekérrel Nagyszalontáról dédapámék Debrecenbe, diákfiúkhoz. Hogy jobb belátásra, tanulásra bírják. Tizenheten voltak nagyapámék testvérek, egy apától, egy anyától. Volt, aki Sárospatakon tanult, mások Nagyenyeden, Kolozsvárott, egy Eperjesen, kettő meg Pápán. Azért legtöbben Debrecenben tanullak a tizenhétből. Gyermekkoromban hallottam is annyi debreceni históriát nagyapám fivéreitől, Géza bácsitól, Laci bácsitól, meg a többiektől, hogy olyan 6—8 éves koromban azt hittem, mi mind debreceniek vagyunk és Debrecen a világ legnagyobb városa. Persze annyi nagybácsi között páran diákköri, debreceni szerelmüket vették feleségül, így azután volt sok távoli rokonunk is Debrecenben. Sokat jártam ott kisgyermek koromban, és a Nagytemplom, a Nagyerdő, a Kollégium, a Péter fia, az Aranybika mind megmaradtak bennem. Ma is, hat évtized távlatából étnek bennem. Aztán elkerültem hazulról. Több, mint negyven éve már. Idekerültem Amerikába, és itt, gyermekkori debreceni „NAGY"emlékeim mellé még egy debreceni,,születésű" NA G Y dolog került. Az angol—magyar, magyar—angol NAGYSZÓTÁR, Országh László debreceni egyetemi tanár nagy és kitűnő, páratlan szótára. Most egy kedves debreceni barát, aki ott is (itt is, mikor itt járt), az Országh-féle nagyszótár dús emlőin szívta magába az angol nyelvet, kedves ajándékkal lepett meg. Tudta, hogy mennyire szeretem, tisztelem, becsülöm Debrecent, hát elküldte nekem az „Alföld" 1986 decemberi debreceni emlékszámát. Tavaly ünnepelte Debrecen625. születésnapját, mint város. Először 1235-ben említette, mint települést, ezen a török néven, hogy DEBRECEN, egy oklevél. Azután, 1361-ben, 625 évvel ezelőtt földesurai megszerezték a település számára a királyi privilégiumot, a városi jogot. A legmagyarabb város. Csokonai Vitéz Mihály városa, Petőfi városa (itt született fia. Zoltán), Kossuth városa, a ,,magyar vallás", a kálvinista vallás szellemi központja. Nekem, amerikai magyarnak a NAGYSZÓTÁR városa. Az Országh-nagyszótáré. Lehet, hogy csak én magyarázom bele. de úgy érzem, hogy a mennybéli gondviselés irányította Országh Lászlót, ezt a szombathelyi születésű nyelvészt Debrecenbe, 1947-ben. Azt hiszem, szótára nemcsak a legjobb angol—magyar, magyar—angol szótár, de egyben a leg-debrecenibb szótár is. Ereje és gyengéje, erénye és hibája egyaránt debrecenisége. Debrecen földszintes város. Nem mondom, hogy nincs pár emeletes háza, még négy, ötemeletes is, egészében lapos város. Rengeteg, aránylag és viszonylag rengeteg házzal, jobbára kis házakkal. Minden házon kapu, legtöbbnek kerítése, de pincéje, padlása, hátsó vagy vészkijárata kevés épületnek van. Ilyen őszinte és egyenes, ilyen szimpla és lapos ez a kitűnő szótár is, az Országh-féle nagyszótár. A kalap kalap benne, a lapát lapát. Nüánszokat. finomságokat, költői képzettársításokat, pajzán kétértelműségeket. zsargont, tolvajnyelvet, virágnyelvet, a kaszárnyák nyelvét és a börtön kilátástalan tájszótárát hiába keresné benne valaki. Számomra csodás debreceni teljesítmény ez a szótár. Mentőöv és önvédelmi fegyver, ejtőernyő és légópince. Tanár és barát. Utitárs és kapocs. Egyik legfontosabb és legerősebb kapcsom, kapcsolatom az örök hazával, Magyarországgal. A KÁLVIN EGYHÁZKERÜLET NÉGY EGYHÁZMEGYEJENEK ESPERESEI Keleti egyházmegye: dr. Vitéz Ferenc 493 Amboy Avenue. Perth Ainboy, NJ 08861 Közép egyházmegye: A lap nyomtatásakor nincs esperese az egyházmegyének. Tóparti egyházmegye: Kántor Pál P.O.Box 07812 Columbus, OH 43207 Nyugati egyházmegye: Ludwig Kálmán 7319 Tapper Street Hammond, IN 46324
