Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD 29 — REFORMÁTUSOK LAPJA Az alapítása óta eltelt 455 esztendő alatt rengeteg könyv, kézirat, levéltári anyag halmozódott fel Sárospatakon a kollégiumi Tudományos Gyűjtemények intézményeiben. És igen sok más tárgyi emlék is, amelyek az ősi iskola történetével, hajdani híres diákjainak életével, munkásságával kapcsolatosak, de olyanok is, amelyek csupán azért kerültek Sárospatakra, mert az adományozók úgy gondolták, hogy az utókor számára itt vannak a legjobb helyen. Ez utóbbiak között különleges érdeklődésre tarthatnak számot azok az egzotikumok, amelyek a csendes-óceáni Admiralitás-szigetcsoport pápuák lakta szigeteiről származnak. Egy református diakonisszából lett misszionáriusnő. Molnár Mária gyűjtötte és juttatta haza. Mivel Molnár Mária külmissziói munkája során szoros kapcsolatot tartott a Sárospataki Református Kollégiummal, az egyházi főhatóság a kollégium múzeumában helyezte el a hazánkban egyedülálló, gazdag pápua gyűjteményt. A pataki pápua gyűjtemény 223 darabból áll: ruhákból, edényekből, evőeszközökből, más használati tárgyakból. Különösen gazdag és változatos a harci fegyverek, törzsi díszek, kultikus eszközök, halászati, vadászati szerszámok száma. Mindegyiket maguk készítették a szigeteken található növényi, állati anyagokból, ásványokból. A női ruhákat háncsból, fűszálakból, rizsszalmából „varrták”. A „divatosabbja” pirosra, zöldre vagy barnára festve, és színes sallangok, növényi magok díszítik. Ékszernek a pápua nők kutyafogakból és tengeri csigákból „remekelt” nyakláncokat, karpereceket, bokadíszeket hordtak. A gyűjteményt a Molnár Máriától kapott levelek és a pápuák közt végzett munkáját megörökítő fényképek egészítik lakosú sziget — amint leveleiben gyakran emlegeti — rendkívül egészségtelen. A gyakori esőzések miatt tavakból, mocsarakból áll, a levegő páratartalma 90—95 százalékos. A trópusi erdőségben egzotikus állatok: tarkabarka papagájok, erszényes mókusok, repülő rókák, mérges kígyók, maláriát terjesztő moszkítók nyüzsögnek. A bennszülöttek háziállata a kutya, sertés és néhány tyúk. Manus-sziget volt Molnár Mária fő munkahelye, de emberbaráti tevékenységét a környező kisebb szigetekre, így Pitilu- és Pak-szigetre is kiterjesztette. A szigetek között a pápuák által használatos 12 láb hosszú kenuval közlekedett. A természetimádó pápuákat — az itt dolgozó más nemzetiségű, főképp német misszionáriusokkal együtt — igyekezett a keresztény hitre téríteni. Néhány hónapi tanulás előzte meg a keresztelést. Mivel a pápua férfiaknak két feleségük volt, első követelmény volt velük szemben, hogy csak egy feleséget tarthatnak meg, a másiknak új férjet kellett „szerezniük”. Keresztvíz alá hajtotta fejét maga a törzsfőnök, Szelán és a felesége is. Molnár Mária a bibliai Áron, Mózes, Rákhel, Rebeka mellett magyar neveket is adott a megkeresztelteknek, s így — „öröklés” folytán talán még ma is vannak István, József, Pál, András, Erzsébet, Mária, Lídia, Borbála nevű férfiak, illetve nők a pápuák között. A pápuák még Molnár Mária odaérkezésekor is kannibálok, emberevők hírében álltak. A gyarmatosítók kemény bánásmódjának hatására az 1920-as évek elejére „hivatalosan” felhagytak ugyan ezzel a „szokásukkal”, de — főképp a Pitilu-szigetiek — még később sem vetették meg az emberhúst. És hogy az ősi életforma az SZATHMÁRY—LISZT KIÁLLÍTÁS BOSTONBAN 1930-as évektől kezdve nagymértékben megváltozott a pápua szigeteken, abban része van egy törékeny alkatú magyar nő, Molnár Mária áldozatos munkájának is. És az „áldozatos” szó — fájdalom — szó szerint értendő, mert végül is megrendítően tragikus sors jutott osztályrészül Molnár Máriának, aki a hittérítésen kívül gyógyította, tanította is — ahogy a Sárospatakra küldött leveleiben írja — az ő „kedves feketéit”. Virrasztott a betegek ágyánál, segédkezett szüléseknél, fürösztötte a csecsemőket; a lányokat, asszonyokat tisztaságra, háziasságra nevelte. Hét év után, 1935 őszén a magyarországi református gyülekezetek anyagi támogatásával hazalátogatott, s az itthon töltött néhány hónap alatt az ország több gyülekezetében, így a sárospataki templomban is beszámolt a pápuák között végzett munkájáról. A következő év tavaszán visszautazott a távol-keleti szigetvilágba, s többé nem láthatta hazáját. Élete tragikus véget ért. A második világháború alatt ugyanis a japánok megszállták Manust és a környező szigeteket. Amikor fordult a hadi szerencse, az amerikaiak elől menekülő japánok a Manus-szigeten levő 12 misszionáriust, köztük Molnár Máriát is a hozzájuk tartozó hét családtaggal együtt 1943. március 17-én az Akikaze nevű torpedórombolóra szállították, majd másnap — amint a háborús bűnösök perében beismerték — valamennyiüket agyonlőtték, és holttestüket a Csendes-óceán hullámaiba vetették. Kedves feketéi, a pápuák szeretettel ápolják Molnár Mária, az ő „Mrs. doctoruk” emlékét: Manus-szigeten jelképes sírt készítettek neki, Pitilu-szigeten pedig egy 1958-ban alapított leánynevelő intézet homlokzatán olvasható egykori jótevőjük, Molnár Mária neve. Hegyi József Molnár Mária száz évvel ezelőtt, 1886. szeptember 11-én született Győrben. Hoszszú éveken át diakonisszaként dolgozott kórházakban, szeretetotthonokban, de igazi hivatásának a misszionáriusi szolgálatot érezte. Többször is próbálkozott a kiküldetéssel, de hiába, mert törékeny alkata miatt nem engedélyezték neki a trópusokon végzendő külmissziói munkát. Állhatatossága végül eredménnyel járt, s 1927. augusztus 14-én a Kálvin téri templomban misszionáriussá szentelték, s így ő lett az első magyar református misszionáriusnő. Hónapokig tartó veszélyes hajóút után 1928 elején érkezett meg az Új-Guineához tartozó Admiralitás-szigetcsoport legnagyobb szigetére, Manusra. a Liebenzelli Misszió ottani munkahelyére. Ez a tízezer Boston, Mass. — A Boston University "Muger Memorial”könyvtárában érdekes kiállítás hódol Liszt Ferenc, a nagy magyar zeneszerző emlékének. Szathmári Lajos chicagói vendéglős, Liszt Ferenc regénybe illő életének értékes emlékeit gyűjtötte össze: rendkívül ritka budapesti keltezésű leveleket, újságkivágásokat, metszeteket, zenei kéziratot, Liszt által írt és róla szóló könyveket. Leányához, Blondine-hoz intézett levelei az 1840—1860-as évekből rengeteg zenei vonatkozású adatot tartalmaznak. Külön említésre méltóak a Lisztet ábrázoló eredeti fényképfelvételek, több, a Mester sajátkezű aláírásával. A Szathmáry-család, a chicagói The Bakery Restaurant alapítói 1984-ben ajándékozták a család magyar tárgyú kéziratgyűjteményének és 15 000 kötetes magyar könyvtárának ezt a kiemelkedő részét a Boston Universitynek. Szathmáry Lajos, aki az ötvenes években gyakran adott elő a Boston University hotel és vendéglátóipari tanfolyamán, ezeket mondotta a gyűjteménnyel kapcsolatban: ,,Sokat köszönhetek a Boston Universitynek. Szerettem volna hálám egy részét így leróni. Liszt-gyűjteményük már a mi adományunk előtt is gazdag volt, de a mi kollekciónkkal az USA egyik legjobb gyűjteménye lett." A kiállítás 1986. szeptember 27-től 1986. december 31-ig volt nyitva Bostonban. Misszionáriusnő a kannibálok földjén
