Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986 / 5-6. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 28 — REFORMÁTUSOK LAPJA Amerikai magyarok nyomában Dojcsáj Győzőnek a helyszínen végzett két évtizedes amerikai kutatásai után született meg új könyve, az Amerikai magyar történetek (Ifjúsági Lap- és Könyvkiadó, Budapest, 1985. 296 old.) Első fejezete az indián—magyar kapcsolatok történetébe nyújt bepillantást, a szerzőnek pedig módot arra, hogy foglalkozzék Xantus János, a híres földmérő és természettudós életével. A könyv következő része az amerikai rabszolgaság magyar vonatkozásait ismerteti, a harmadik Krajtsir Károly doktorról, az első magyar tudósról szól, aki amerikai állampolgár lett. Jóllehet Krajtsir orvos volt, a modern nyelvek és irodalom tanáraként tevékenykedett Virginia állam egyetemén 1840-től. így az első magyar származású amerikai egyetemi tanár is ő volt, aki értékes kéziratos és nyomtatott hagyatékát arra a Magyar Tudományos Akadémiára hagyta, amellyel elsőként ugyancsak ő vette fel a kapcsolatot Amerikából. Krajtsir Károly életéhez hasonló érdekességekben igencsak bővelkedő történettel lépten-nyomon találkozunk a könyvben. A sorrendben ezután következő hat fejezet Iowa, San Francisco, Boston, New Orleans, Saint Louis és Pennsylvania, azaz két állam és négy nagyváros magyar emlékeit ismerteti. Majd Fremont tábornok magyarjai cím alatt az USA hadtörténetébe nevüket aranybetűkkel beíró hazánkfiairól olvashatunk. Asbóth Sándor altábornagyról pl., aki vezérkari főnök, majd argentínai nagykövet volt. Zágonyi Károlyról, aki 150 fős lovasságával 1861-ben „meglepte és megverte a többszörös túlerőben lévő délieket”, s e tettével mint a springfieldi halál-lovaglás hőse vonult be e távoli nagy állam hadtörténetébe. Mint Dojcsák írja: „Csatajelenetét később megfestették, amely a washingtoni Capitolium kupolacsarnokában ma is látható.” E fejezetben szó a szerző Pamutz György, Siegel Ferenc és Stahel-Szamwald Gyula tábornokokról és Kováts Mihály ezredesről, akit az „amerikai polgárháború hőse”-ként emlegetnek ma is. A könyv egyik legfontosabb és — szempontunkból — legérdekesebb fejezete Az „Amerikai Debrecen”— Cleveland története című, amelyben a szerző megemlíti, hogy „ 1890-ben létrejött a Clevelandi Magyar Evangéliumi Reformált Egyház, ahol Jurányi Gusztáv tartotta egész Amerikában az első magyar nyelvű istentiszteleteket, és 1894-ben már felépült a református templom is.” Majd itt olvashatunk a clevelandi Kossuth-szobor felállításáról, s annak kapcsán Csutoros Elek református lelkész szerepéről. A szerző idézi Máté Elek: Az amerikai magyarság nyomában című könyvét, amely szerint „Az a hely, ahol a reformátusok új temploma felépült... a magyar Cleveland legmagyarabb pontja. Itt minden második cégtábla magyar...” A kíséretében levő riporter a magyar negyedről azt jegyezte fel, hogy: „...a villamoson a kalaz magyarul kérte a jegyeket tőlünk, és amikor leszálltunk az East Boulevard sarkán, a rendőr ,jó napot, nagytiszteletű uram’-mal köszöntötte”. Hasonlóan érdekes az Egy kanadai magyar település: Békevár című fejezet is. A kanadai prérin 1902-ben telepedtek meg azok a magyar telepesek, akik e területnek a Békevár nevet adták. „A következő nagy esemény az volt számukra, hogy 1911-ben közadakozásból... elkészült a református templom és a papi rezidencia, amely impozáns méreteivel nemcsak egyesíteni tudta a közösséget, de anyagi jólétüknek is kifejezője Szeptember utolsó vasárnapján magyar egyházi konferencián vettem részt Cleveland keleti oldalán. A konferencia programján Medgyesi Lajos lelkipásztor komoly és elgondolkoztató dolgozata volt, amit csoportos megbeszélés követett angol és magyar nyelven. A dolgozat címe: „Az Ige: a hit alátámasztója”. Amerikai magyar keresztényekről szólt, amerikai magyar keresztényekhez. A dolgozat fő gondolata arra próbált választ adni, hogy az Amerikában élő magyar református keresztények hogyan váljanak hasznos tagjává az amerikai keresztény közösségnek. A válasz — Medgyesi Lajos szerint — a hit rendszeres gyakorlásában és a Krisztus szerint való élésben rejlik. Mindenkit aggaszt az egyháztagok csökkenő száma. Egyházunk megmaradása nemcsak hagyományaink és nemzeti öntudatunk megőrzésétől függ, hanem elsősorban attól, hogy van-e hitünk Krisztusban megmaradni és igazi keresztényekként élni. Nem múltunk és egyházi hagyományaink lekicsinyléséről van szó, hanem arról, hogy csak úgy mondhatjuk magunkat igazi magyar keresztényeknek, ha Istent tesszük az első helyre mindennapi életünkben. Szakítanunk kell előítéleteinkkel és izolációs hozzáállásunkkal. Ki kell nyúlnunk azokért is, akiket még Isten igéje nem ért el. Keresztényi feladatunk, hogy másokat is nyelvi, nemzetiségi és faji különbség nélkül Istenhez vezessünk. volt. Ez a templom szinte azonnal lelki és kultúrális életük központjává vált, amelyet elősegített a tény, hogy a lelkész is magyar volt, akit pár évvel korábban a , Kálvinista Rómából’, azaz Debrecenből küldtek hozzájuk.” A további történetek dr. Hoffmann Ferencről, a kanadai préri magyar misszionáriusáról, Árpádhonról, azaz Albanyról, Louisiana államban létrejött egyetlen jelentősebb magyar mezőgazdasági településről és a híres szobrászról, Finta Sándorról szólnak, akinek útja Túrkevéről Los Angelesbe vezetett. De olvashatunk egy Űj-Magyarország létrehozásáról szóló elképzelésekről és próbálkozásokról is, míg az utolsó, Magyarok Dél-Amerikában c. fejezet a kontinens déli vidékeire sodródott hazánkfiairól közöl új ismereteket. A könyvet a felhasznált irodalom jegyzéke, névmutató és számos fénykép — pl. a Sao Pauló-i református templomé, meg az itteni gyülekezet úrvacsora osztásának résztvevőit 1930-ban ábrázoló fotó — egészíti ki. Dr. Polgárdy Géza (Ref. Lapja) Sajnos, azt kellett tapasztalnom, hogy sokan elakadnak a „magyar” megnevezésnél, és elfelejtkeznek keresztényi voltukról. Ők azok, akik kiközösítik a magyarul alig vagy egyáltalán nem beszélő leszármazottaikat. Templomaink padjai újból megtelnének saját fiataljainkkal és körülöttünk élő szomszédainkkal, ha egy kicsit nyitottabbak és kevésbé előítéletesek lennénk. Hiszen Isten előtt nem az a fontos, hogy ki, honnan jött, és milyen nyelven beszél, hanem az a fontos, hogy eljön, hisz és részesévé válik egy lelki közösségnek. Magyar református egyházi közösségünk csak nyerhet és gazdagodhat a visszatérő vagy újonnan érkező tagokkal, lelkekkel. A csoportos megbeszélés eredménye ironikusan mintázza a jelenkori helyzetet magyar közösségeinkben, és világosan rámutat arra, hogy miért veszítjük el fiataljainkat. Amíg az angol csoport józan és jól megfogalmazott határozatra jutott a megbeszélés folyamán, addig az magyar csoport nem jutott tovább személyes sérelmek felsorolásánál. Nem kellett kétszer sem megkérdőjeleznem a fiatalok távollétét, hiszen nekem is elment a kedvem hasonló hangulatú lelki élményektől. Jó lenne nyíltabbnak és elfogadóbbnak lenni, hogy a kultúránktól, a hagyományainktól elidegenedett fiataljainknak élmény legyen egyházunkhoz való visszatérésük és nagyra értékeljék odatartozásukat. Hóványi Csaga egyetemi hallgató Gondolatok egy konferencia után
