Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)

1986 / 5-6. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 26 REFORMÁTUSOK LAPJA Különös módon éppen a teológusokat haragította magára. Egy pályamunkájá­ban ugyanis tudományosan fejtegette, hogy vajon miért alusznak el a hívők az isten­tiszteletei során. Bár e pályázaton három császári aranyat nyert, érvei visszatetszés­sel találkoztak lelkészi körökben. Hatvani ugyanis úgy találta, hogy a hívők nemtörő­dömsége nagyrészt azzal volt kapcsolatos, hogy a lelkészek felkészületlenek és prédi­kációikban gyakran unalmasak is. A híres Maróthi György tanította mate­matikára és csillagászatra, a neves Szilágyi Sámuel pedig fizikára. Az utóbbi úttörő volt a tekintetben, hogy már kísérleti fizi­kát oktatott. Debrecenből külföldi kollégiumok felé vezeteti az útja. A tehetséges protestáns ifjak hollandi, német vagy svájci egyeteme­ken folytatták tanulmányaikat. Ezt rész­ben maga a debreceni kollégium, az egy­ház, részben a tanítással szerzett szerény jövedelem tette lehetővé. Tanárai is megjár­ták a külföldet, s ezen felbuzdulva, 1745- ben gyalog, lovon, futárkocsin, hajón utaz­va Hatvani István nyugat felé indult. Pozsonyban két hónapig várt, míg meg­kapta útlevelét. Újabb egy hónapig tartott, míg — ösztöndíjával is felfegyverkezve megérkezett a híres-nevez bázeli egyetem­re. Itt is elsősorban teológiával foglalko­zott, de látóköre egyre bővült természet­­tudományos téren is. Tanárai közé tarto­zott Bornouilli Johann (1667—1748), aki Leibnitz differenciál- és integrálszámítását is oktatta. Tanára halála után ezt a tárgyat fia, Dániel (1700 1782) vette át, de az ifjabb Bornouilli már nem egységes termé­szettudományt és matematikát tanított, hanem filozófiát, természetrajzot és orvos­­tudományt is. Az energia elvét a mecha­nikában ő mondotta ki először: megvetette a hidrodinamika alapjait, sokat tudott az aerodinamikáról és a gázok fiziko-kémiai viselkedéséről is. A fiatal Hatvani István tehát sok olyan tudomány birtokába jut­hatott, melyet akkoriban hazájában sem elméletében, sem gyakorlatában nem is­mertek. Anatómiát is tanult; boncolások­ban is részt vett. Rudolf Zwinger, a gya­korlati orvostudomány professzora még kórházi ápoltjaihoz is elvitte s ott megis­merhette a diagnosztika és a gyógyítás alapjait. 1747-ben befejezte teológiai tanulmá­nyait. Vizsgái letétele után pappá avatták. Miután doktori értekezését megvédte, 29 éves fejjel mára teológia doktora lett. Ösz­töndíjjal hívták Bernbe, de ő Bázelben ma­radt, hogy az orvosi diplomát is megszerez­ze. Gondolatai otthon jártak; tudta, hogy otthon honfitársain mint orvos is tud majd segíteni. 1748-ban, harminc esztendős korá­ban végre eljuthatott az orvosdoktori eskü­ig. Első orvosi értekezése a betegségeknek az arcvonásokból való felismeréséről szólt. ,, Szegény, földre tiport" hazáján akart segíteni! Már 1747-ben meghívták tanár­nak a debreceni kollégiumba. Hívták a professzorok Heidelbergbe, Marburgbaés Leydenbe is, de ő lemondott a külföldi karrierről. Debrecenbe vágyott, előbb azonban tanulmányútra indult, hogy látó­körét bővítse. Megfordult Zürichben, Ut­­rechtben és Leydenben. Az utóbbi helyen — most már Debrecen városának támoga­tásával — Musschenbrock elektrosztati­kai kísérleteit szemlélhette, kémiát tanul­hatott és fejleszthette görög- és történelmi tudását is. Az elektrosztatikai órákon meg­ismerhette az ún. „leydeni palack” kísérle­tet is, tehát az elektromos töltés üvegpalack­ba való sűrítését. 1748 végén Hamburgon és Berlinen át — hazatért. Bécsben egy hónapot rosto­kolt. Itt szakkönyveit átkutatták és elvá­molták. 1749-ben végre megérkezett Deb­recenbe, — olyan tudással felfegyverkezve, mely nemcsak Magyarországon, de a Habsburg Birodalom egész területén isme­retlen volt. Alig csodálható, hogy később — a hitetlenkedők, a borzadok, a művelet­lenek, a babonára hajlamosak — „boszor­kány mesterséggel”, az ördöggel való társu­lással gyanították. II. Rész Az„ördöngős”professzor. — Az előző fejezetben fontosnak tartottam, hogy - még a szokottnál is részletesebben — tájé­koztassam az Olvasót arról, hogy mit ta­nult Hatvani külföldön, kik voltak a pro­fesszorai, hiszen csupán mindezek pontos ismeretében érthetjük meg azt, hogy miért vált a tudománynak és a felvilágosodásnak ez a csodálatos úttörője saját hazájában annyira „érthetetlenné”, rettegetté s vajon milyen „szokatlan” tantárgyakat tanítha­tott, fölöttébb szokatlan módon, hogy a műveletlen emberek és a babonára hajla­mosak hovatovább úgy vélték, hogy őkel­­me bizony alighanem — az ördöggel cim­borái!... Vajon mit tudhattak 1749-ben — tehát mikor a 31 éves tanár előadásait megkezdte — Magyarországon az „ener­gia elvéről”, a hidrodinamikáról, az aero­dinamikáról, a gázok fizio-kémiai manipu­lációiról, az orvosi anatómiáról, a bonco­lások technikáiról, a diagnosztikáról, az elektrosztatikáról?... Hatvani István euró­pai-szintű tudósa volt mindezeknek a tan­tárgyaknak, elméleteknek és gyakorlati kí­sérleteknek. Szerény tanulmányom során természete­sen nem mehettem nagyobb részletekbe, ezért azoknak, akiknek érdeklődését tán felkeltettem, azt tudom ajánlani, hogy sze­rezzék meg Hatvani „Önéletrajz”-át (me­lyet elsőként Milesz Béla közölt le a „Va­sárnapi Újság” 1872. évfolyamában, de azóta modernebb formában is kapott nyomdafestéket), olvassák el — az első fejezetemben ismertetett „Hatvani"c. köl­teményt (melyet Arany János 1855-ben írt), olvassák el Jókai Mór: „A magyar Faust"c. novelláját (melyet eredetileg 1871 február 12-én adott elő a Kisfaludy Társda­­ság előtt), vagy pedig olvassák el a Hatva­niról szóló anekdotákat és mendemondá­kat. melyeket tanítványa, Kazinczy Sámuel debreceni orvos gyűjtött össze. / 749-től 1786-ig, tehát harminchét éven át látta el tanári tisztét a debreceni kollé­giumban. Első tanítási évében megnősült: Csatárv Máriát, egy városi szenátornak leányát vette el. E házasságból egyébként tíz gyermek született, hét fia és három leá­nya. A gyermekek közül hat korán elhalá­lozott, de két fia és két leánya megnőtt és számos unokája született. A várostól nagy házat kapott, e házban élénk társadalmi élet folyt. Kiváló családapa volt, s nemcsak gyermekeit, de öccsét is gondos nevelésben részesítette, anyagilag, erkölcsileg támo­gatta. Tanári fizetése nem volt túlmagas, de orvosi praxist is ellátott, azonkívül köz­ismerten oly lelkiismeretesen gazdálko­dott, hogy végül is tisztes vagyonra tett szert. Több házat, birtokot is vett s azok jövedelméből képes volt szerényebb anyagi körülmények között élő rokonait is támo­gatni. Pedagógiai módszereiről nem sokat tu­dunk, de adatok maradtak lankadatlan buzgalmáról, s arról, hogy 3 éves ciklusok­ban adott elő matematikát és fizikát. Még ennél is fontosabb az, hogy ő volt az első. aki kémiát tanított Magyarországon! Ezen­kívül tanított csillagászatot, földrajzot, fi­ziológiát, botanikát, filozófiatörténetet, eti­kát, jogi és természetesen teológiai tantár­gyakat. Mivel a nagyelőadótermet lehetet­lenség volt felfűteni, tehát fizikát rendszere­sen a nyári hónapokban oktatott. Híresek — ellenségei és a babonások szerint: „hír­hedtek” — voltak fizikai-kémiai kísérletei. A debreceni kollégium kis házi múzeuma ma is őrzi légszivattyúját, magdeburgi fél­tekéit, lipcsei dörzselektromos „villámgé­pét”. Hatvani maga is tervezett kísérleti műszereket, melyeket egy debreceni műsze­rész készített el. A rendszeres oktatáson túlmenően, ő volt a helyi könyvtár igazgatója, a praecep­­torok tanítója és felügyelője. Számos pályá­zatot írt ki. Felügyelt diákjai egészségi ál­lapotára is és a rászorulókat orvosi ellátás­ban részesítette. Tudjuk, hogy kiváló szó­nok is volt és — ha erre szükség mutatko­

Next

/
Thumbnails
Contents