Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986-06-01 / 3. szám
SYNUD HERALD Founded in 1900 Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 86, No. 3, 1986. June Alapítva 1900-ban LAPJA A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 86. évf. 3. szám, 1986. június Rotterdami Erasmus — magyar szemmel--------------------------------------------HARASZTI ENDRE ---------------------------------------------Nem tudom, hogy mennyire fog felfigyelni a nemzetközi történelemtudomány és irodalomtörténeti világ arra, hogy Rotterdami Erasmus 1536. július 12-én halt meg — tehát éppen 450 esztendeje. Illő lenne, hogy széltében-hoszszában megemlékezzenek róla, mert ez a nagy németalföldi humanista nemcsak korának, de az európai szellemtörténetnek — az elmúlt évszázadokat áttekintve — egyik legnagyobb alakja volt. E sorok írója az alábbiakban megkísérli, hogy ne csupán e kivételes tudású tudósról és íróról adjon általános jellegű képet, de írjon arról is, amiről az esetleges nemzetközi megemlékezés aligha fog szólni: Erasmus magyar vonatkozásairól, illetve arról a rendkívüli hatásról, amelyet a reneszánsz eme óriása a XVI—XV111. századbeli magyar gondolkozásra tett. Törvénytelen gyermekként látta meg a napvilágot Rotterdam városában. Születési éve is bizonytalan; 1463 és 1466 között vármelyik év számításba jöhet. Annyit tudunk, hogy eredetileg "Gerhard Gerhards ’’volt a neve, — később, a rövidség kedvéért, gyakran nevezték “Geert Geertsnek”, — az előbbi elnevezés németes, az utóbbi inkább hollandoktól eredt. Szerb Antal szerint ez a név is bizonytalan, de bizonyára közelebb állhatott tényleges nevéhez, mint a későbbi “Desiderius Erasmus Rotterdamus”, vagy “Roterodamus”. Érdekes, hogy ez a rendkívül termékeny író rendkívül hallgataggá válik, mihelyt családjáról, vagy gyermekkoráról kéne szólnia. 1488 táján, tehát akkor, amikor már jóval túlhaladta a 20. életévét, atyja meghalt — nem támogathatta, míg édesanyja — kinek személyét nem ismerjük — valószínűleg már ezt megelőzően sem volt életben. Gyámja Steyn városába küldte, egy ágostonrendi kolostorba és nem sokkal ezután ott szerzetesi fogadalmat tett. Tehetségére, szorgalmára nyilván környezete, feljebbvalói hamar rádöbbentek, hiszen már 1492-ben Bergeni Henrik Cambrai püspöke kiemelte őt az egyszerű szerzetesek sorából és titkárává tette. A híres párizsi egyetemre küldték tanulni, 1495 táján, afféle “vén” diáknak, hiszen ekkoriban már harminc körüljárhatott. A“Motagu Kollégiumban” folytatta tanulmányait, s itt került közeli kapcsolatba William Blount-tal, Mountjoy bárójával, aki 1499-ben Angliába hívta őt. Komoly fordulópont volt ez, nemcsak Erasmus számára, de — mondhatjuk — az angol reneszánsz és humanizmus fejlődése tekintetében is. Vitái, széleskörű levelezése olyan kiváló angol humanistákra gyakorolt hatást, mint pl. John Colét, a Szent Pál iskola alapítója; Thomas Linacre, az angol orvosok királyi kollégiumának alapítója; Sir Thomas Moore, Anglia lordkancellárja; és William Grocyn, az oxfordi egyetem görög fakultásának professzora. A felsoroltak közül nyilván — hadd említsem most közismertebb latinos nevén: Morus Tamással való barátikapcsolata a legjelentősebb. Morus már akkoriban összeismerkedett Erasmussal, amikor a későbbi angol államférfi és az “Utópia” világhíres szerzője még csak ügyvédjelölt volt és a görög—latin nyelveket tanulta. Barátságuk a későbbiekben is megmaradt. Erasmusfelváltva Angliában, Franciaországban és Olaszországban élt. Még Angliában tartózkodott, amikor a világhírű Cambridge-i egyetem azzal tisztelte meg, hogy a görög nyelvet oktatók közé fogadta. Nem volt itt sem maradása; — ettől kezdve gyakran utazgatott s lett híres humanisták vendége. Báselben (Svájc) például egyik kiemelkedő tagja lett annak a tudós csoportnak, mely Johann Frohen német könyvkiadó körül csoportosult. Nagy irodalomtörténészünk, Szerb Antal említi, hogy: "Életének legszebb hónapjait a nyomdában tölti, műveinek kiadásávalfoglalkozva, Velencében, a híres Aldus Manutiusnál, aki maga is végignézi a korrekturaíveket, hogy könyvnyomtatás közben tanuljon is, és Baselben Frobennél. A nyomdában, a megfeszített félig szellemi, félig technikai munkában talált magára ez a nagy polgár, a nyomtatott könyv első fejedelme. ” (A Világirodalom története, 19451., Magvető; 264. old). Olasz földön olyanok büszkélkedhettek barátságával, mint Pietro Bambo, Velence hivatalos történésze, ki később kardinális let; Giovanni de’ Medici, ki később X. Leo néven a pápai méltóságra emelkedett; és Antonio Grimani, ki a későbbiekben Velence dózseje lett. Barátaival személyesen is találkozott, de elsősorban ki kell emelnünk Erasmus hallatlan levelezési készségét. Fennmaradt iratai között több mint 1500 levelet találtak, melyekből nyilvánvaló, hogy ez a kivételes tudású humanista több mint 500 olyan személlyel tartott levelezési kapcsolatot, kik a korszak legfontosabb és leghatalmasabb személyiségei közé tartoztak. Első jelentősebb nyomtatott műve, az "Adagio”, latin mondások gyűjteménye volt. Ez egycsapásra híres emberré tette. Babits Mihály és Szerb Antal Erasmusról. E nagy németalföldi humanistáról már könyvtárnyit írtak össze, de én e szerény tanulmányban — mivel “magyar szemmel”, az ő magyarorszá
