Calvin Synod Herald, 1986 (86. évfolyam, 1-6. szám)
1986-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA A Mózes-szék Búcsú Benedek Józseftől Benedek József 1912. július 21-én született a Szabolcs megyei Tiszaágteleken. A húszas években hagyta el az óhazát egy másik testvérével. Leechburg, Pennsylvaniában telepedtek le, ahová az édesapjuk és az édesanyjuk már korábban megérkezett. 1953—1955 között az Amerikai Magyar Református Egyesületnél dolgozott, mint “manager”, majd 1955—1968 között az Egyesület nyugati körzetének lett a “field managere”-e. 1968-ban felszenteltetett, és először mint segédlelkész szolgált Ravenna Ohioban, a Faith United Churchnél, majd beszolgálta a Kalamazooban (Michigan) lévő magyar egyházat, ahol 1970 és 1974 között hivatalosan beiktatott lelkipásztor lett. Kalamazoo után a Buffalo keleti oldalán lévő magyar egyház lelkészévé választották meg (Hungarian UCC of Clinton St. Buffalo, N.Y.), ahonnan visszament a régi szolgálati helyére. Ezt követően Gary, Indianában folytatta az igehirdetést, mint a Faith United Church of Christ lelkésze. 1980. január 1-én kezdte meg a szolgálatát Johnstown, Pennsylvania államban, ahonnan az Úr hazaszólította az örök hajlékba 1985. október 30-án. A temetése november 3-án volt Leechburgben, ahol a magyar igehirdetést Bertalan Imre, az AMRE elnöke végezte. Kérjük a jó Istent, hogy adjon vigasztalást a gyászoló özvegynek Irénnek, aki hűségesen elkísérte minden egyházi gyűlésre, és adjon az Úr vigasztalást a gyászoló családtagoknak. Mi tagadás, zavarba jöttem, amikor a debreceni Református Kollégiumban egyik munkatársam megkérdezte tőlem: honnan kapta a nevét a templomaink berendezési tárgyai között szereplő Mózes-szék. Hirtelenjében akkor nem tudtam pontosan válaszolni és nagyjából ezt a magyarázatot adtam: már a középkori székesegyházakban, apátsági templomokban helyet kapott a szentélyben az egy- vagy kétsoros, néha lépcsőzetes elrendezésű, ún. “stallum”, illetve széksor, ahol a magasabb rangú papok ültek. Ennek példájára alakult ki nálunk reformátusoknál a szószékhez csatlakozó pad, amely a lelkipásztorok számára készült. Magam is éreztem, hogy ez a válasz nem kielégítő, tehát kutatni kezdtem a Mózes-szék eredete után. Azt sejtettem, hogy a széknek nem sok köze lehet Mózeshez, mert sem a szent sátorban, de még a Salamon által épített jeruzsálemi templomban sem volt külön helye a papoknak, lévitáknak, egyáltalán Áron nemzetségének. Szószéket, illetve “emelvényt” csináltatott ugyan Salamon — mégpedig rézből — a templom tornácának közepére, amelyről a szentelési imáját elmondotta (II. Krón. 6:13). Ez a szószék azonban csak alkalmi építmény lehetett, mert nyomát sehol nem találjuk az Ószövetségben. Nagy Heródes Kr.e. 20-ban kezdte meg a rómaiak által lerombolt jeruzsálemi templom újjáépítését és ebben a templomban már megtaláljuk a Mózes-széket. Erre utal Jézus feddő beszéde Izrael vallási vezetői ellen, amikor kijelenti: “Mózes székébe ültek az írástudók és a farizeusok...” (Mt. 23:2). Jézus korában tehát általános gyakorlat volt, hogy az írástudók egy magasított pódiumon, “kathedrán” ültek, itt olvasták a törvényt, magyarázták a próféták könyveit. A hallgatók ebben az időben valószínűiéi szőnyeggel borított padlón foglaltak helyet. így találták meg a tizenkét éves Jézust szülei a jeruzsálemi templomban, “amint a tanítómesterek körében ült, hallgatta és kérdezgette őket” (Lk. 2:46). Néhány évszázadig még megvolt a Mózes-szék a zsinagógákban. Rabbi Acha Kr.u. 320-ból fennmaradt kéziratában említi a Mózes-széket, később azonban a szóhasználat kiveszett a zsidó hagyományokból. A mai zsinagógákban van ugyan külön padja a rabbinak, de ezt nem Mózes-széknek nevezik. Mellesleg szólva: a mohamedán mecsetekben a hívők számára semmiféle ülőhely nincs. A “mollah”-t, vagyis az iszlám papot alacsony zsámolyon, “törökülésében láttam az isztambuli Kék Mecsetben néhány évvel ezelőtt, körülötte ültek félkörívben, cipő nélkül az óriási szőnyegen a férfiak, szűköcske, elkerített helyen az asszonyok. Jóllehet a Mózes-szék elnevezés ismert volt a Bibliából, a Magyarországi Református Egyházban évszázadokon keresztül nem használták ezt a megjelölést a templomi berendezések leírásánál. Hasonló volt a helyzet Erdélyben. Szabó T. Attila kolozsvári professzort levélben kerestem fel a Mózes-szék ügyében, aki azt válaszolta, hogy levéltári kutatásai közben nem találkozott ezzel az elnevezéssel, ezért a Mózesszék kifejezés nem került be az általa szerkesztett és 1975 óta Bukarestben folyamatosan megjelenő Erdélyi Magyar Szótörténeti Tárba. Szabó T. Attila véleménye szerint csak az 1930- as évektől kezdve használták Székelyföldön a papi szék helyett a Mózes-szék elnevezést. A XVII—XVIII, sőt még a XIX. századi leltárak csak a “prédikátor széke” kifejezést említik. Amikor a múlt század 40-es éveiben a prédikátort már “lelki tanítónak, egyházi szolgának”, majd “pap”-nak kezdték nevezni, elterjedt a “papi szék” szóhasználat. Falusi gyülekezetekben azt a földterületet, melyet a lelkipásztor használt, “pap tag”-nak nevezték, a gabonakereszt legfelső kévéjének szintén “pap” volt a neve. Nem sokáig, mintegy 60—70 évig volt “pap” a református lelkész. Móricz Zsigmond színdarabját 1909-ben még ezzel a címmel játszották: “Kend a pap?”, bár 1907-ben megalakult az Országos Református Lelkészegyesület, amely a “pap” elnevezés helyett a lelkész, lelkipásztor szóhasználatot igyekezett bevezetni. Nem nagy sikerrel, mert faluhelyen sokáig ragaszkodtak a “pap” elnevezéshez, könnyebb volt kimondani, mint a “tiszteletes urat, lelkipásztort”. Erről maradt fenn a régi adoma, mely szerint a lelkész és a kurátor az erdőt járta alkalmas gerendákat keresve a toronyjavításhoz. A sűrű bozótban a kurátor ment elől és mindig visszaszólt a lelkésznek: — Tessék vigyázni, tiszteletes úr, csap a gally! Mire azonban végigmondta a szöveget, az ág alaposan arcon vágta a lelkészt, aki végül ingerülten kifakadt: — Csak annyit mondjon kurátor úr: — pap, gally, csap! A városi gyülekezetekben a belmissziói és evangélizációs mozgalom eredményeképpen a “pap”-ból lassanként lelkipásztor lett, viszont a “lelkész széke, lelkipásztor széke” kifejezés erőltetettnek hatott. Tudomásunk szerint csak az Ormányság, Baranya, Csanád és Pest megye református népe használta a Mózes-szék elnevezést, viszont Szinnyei József “Magyar tájszó tár”-a szerint az alatt a szószéket, katedrát értették. Minden bizonnyal Csikesz Sándor, az ormánysági születésű, illetve császoszrói lelkipásztor, a későbbi debreceni teológiai professzor vezette be a papi szék helyett a Mózes-szék bibliai eredetű szóhasználatot. Az 1931-es, Csikesz Sándor által szerkesztett országos öszszeírás kérdőpontjai között bukkantam rá a Mózes-szék elnevezésre, ti. a lelkipásztoroknak válaszolni kellett, hogy a Mózes-szék, vagyis a papi szék mikor készült, milyen a formája, díszítése. A Mózes-szék tehát az ószövetségi példa alapján jelképezi a tanítói, bírói tisztséget, mint ahogyan az evangélikus lelkipásztorok talárjának nyaki részén a két fehér szalag, a “Mózestábla”, a Tízparancsolat két táblájára utal. A Mózes-széknek két formája ismeretes: a XVII— XVIII. századi templomokban rendszerint tetővel — baldachinnal —, két oszloppal ellátott prédikátori szék volt, illetve van; a felül nyitott, csak hátlappal egybeépített Mózes-szék az újabb kori templomokban használatos. Bármilyen formájú is a Mózes-szék, ennek stílusa, díszítménye általában azonos a szószékével. A két berendezési tárgy anyaga azonban különbözhet egymástól, mert pl. Kolozsvárott, a Farkas utcai templom szószéke művészien faragott kőből, a Mózes-szék — ha jól emlékszem — festett fából készült. A sárospataki templom szószéke szintén kő, a Mózes-szék baldachinos festett deszka Summázva tehát az elmondottakat: megállapítjuk, hogy a Mózes-szék elnevezés — a napjainkban elterjedt Mózes-kosárhoz hasonlóan — aránylag újkeletű a Magyarországi Református Egyházban és a külföldi protestáns egyházakban egyáltalán nem ismeretes. Bibliai eredete van, használjuk tehát tovább és ezzel elérhetjük, hogy bibliai lexikonokba, a magyar értelmező- és szófejtő szótárakba is bekerül a Mózes-szék kifejezés, ezt ugyanis csak egyetlen ilyen jellegű kiadványban találtuk meg.
