Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-10-01 / 5. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 13 — REFORMÁTUSOK LAPJA A MAGYAR PARASZTBIBLIA Néhány évvel ezelőtt szép közönségsikert, három kiadásban több tízezres példányszámot ért el Erdélyi Zsuzsanna vallásos népköltési gyűjteménye, a Hegyet hágók, lőtöt lépék (azaz Hegyre hágtam, lejtőt léptem). A szakértőket is meglepte, hogy az idősebb parasztemberek között milyen elevenen élnek még a népi vallásosság legkülönfélébb szövegemlékei. Az idei könyvhét egyik legérdekesebb kiadványa, az 50 ezer példányban kiadott Parasztbiblia, ezt a feltáró tevékenységet folytatja. Lammel Annamária és Nagy Ilona a magyar népi biblikus történetek összeállításával olyan gyűjteményt adott közre, amelyhez hasonló Európában még nem jelent meg. A két kutató anyagát az utolsó tíz évben gyűjtötte, s ezzel márcsak azért is úttörő munkát végzett, mert a magyar néprajz idáig egyszerű folklorizációnak tartotta s ezért félretette a bibliai alakokról szóló népi történeteket. A gyűjtemény műfaji szempontból igen változatos: mondák, legendák, mesék, anekdoták és műfaji kategóriákba talán be sem skatulyázható históriák követik egymást a Parasztbiblia lapjain. Mint az európai műveltségben általában, a magyar kultúrának is hosszú évszázadokon át fundamentuma volt a kereszténység és a Biblia. A magyar társadalom kései modernizálódása hozta magával, hogy az általános iskoláztatás, sőt az iparosodás időszakába is átnyúlt ennek az archaikus paraszti kultúrának lassú felbomlása és utóélete. A bibliai történetek azonban csak úgy kerülhetnek át a szájhagyományba, hogy a parasztság átalakítja, saját világmagyarázatához, érzéseihez és tapasztalataihoz hasonlítja a történeteket. Ezért a folklorizálódás egyúttal azt is jelentette, hogy a kánoni értékek szempontjából eretnek, profán, sőt — ahogy a gyűjtők kiemelik — pogány szemlélettel is átszíneződnek a történetek. Az egyház évszázadokon át harcolt a népi vallásosságnak egy olyan vonása ellen, amely átitatja a Parasztbibliát is. Az ellen, hogy a Jó és a Rossz harca uralkodjék a világmagyarázatban, mint ahogy uralkodik ezeknek a népi történetekben. Ez rávilágít a népi vallásosságnak egy másik sajátosságára is, amely jellemzi e válogatást: a Paraszt biblia szemléletének középpontja nem az üdvtörténet, hanem az erkölcs. Nagyon sok história foglalkozik benne a teremtés és a legkorábbi idők történetének a népi mesélők számára különösnél különösebb, tehát morális állásfoglalásra is kiválóan alkalmas mondáival. Még ennél is gazdagabb a Parasztbiblia képe az Újszövetségről. Csakhogy itt Jézus mellett még két főalak tűnik ki, Szűz Mária és Szent Péter. A római katolikus (és egy kissé az ortodox) egyház roppant Máriakultuszát erőteljesen visszatükrözi a Parasztbiblia, noha az az eredeti Bibliából teljesen hiányzik. Jézus nem csupán betegeket gyógyít, szegényeket istápol, hanem büntet, átkoz és helyreigazít. Ebből a szempontból jobban hasonlít az Ószövetség komor, lesújtó Istenére, mint az evangéliumok szelíd Krisztusára. Még inkább eltávolodik a biblikus alapoktól, még eredetibb figura Péter apostol, aki Jézust földi útján kíséri. Lobbanékony, önfejű, állhatatlan, Jézus alig győzi rendreutasítani. íme, titkol mondok nektek: nem fogunk ugyan mindnyájan elhunyni, de mindnyájan el fogunk változni. Egyszerre egy szempillantás alatt, az utolsó harsonaszóra: mert meg fog szólalni a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlanságban, mi pedig elváltozunk. Mert e romlandó testnek romolhatatlanságba kell öltöznie, és e halandónak halhatatlanságba. Amikor pedig (ez a romlandó romolhatatlanságba öltözik, és) ez a halandó halhatatlanságba öltözik, akkor teljesül be, ami meg van írva: “Teljes a diadal a halálfölött! Halál, hol a te diadalod? Halál, ha a te fullánkod?" A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De hála az Istennek, aki diadalt ad nekünk a mi Urunk Jézus Krisztus által! (lKorintus 15: 51—57) “A halál fullánkja a bűn.” Mert ezt a mérges fullánkot engedte magához közel az ember, azért esik áldozatul az elmúlásnak. Elszakadt Istentől, az Élettől. Ha az ővele való egységünk nem lenne megzavarva a bűn által, és ha az ő A Parasztbiblia, pontosabban a magyar népi elbeszélő művészetnek az a rétege, amelyet ez az összeállítás első ízben tár a nyilvánosság elé, kincsesbánya a szellemi néprajz, a művelődéstörténet kutatói számára. A népi biblikus történetek szellemi gyökérzete elnyúlik az apokrif — a nem kanonizált — bibliai könyvektől a kolostori irodalmon, a reformáció Bibliakultuszán át az újkori Biblia-kivonatok és a vallásos ponyvák világáig. így az összehasonlító folklór megannyi hálás feladata az újonnan feltárt anyagból kimutatni a zsidó, az antik, a pogány — a germán, kelta, szláv vagy éppenséggel a finnugor eredetű — néphit nyomait. friss erői állandóan éltetnének, ki mondhatja meg, milyen diadalmasok lehetnénk a halál hatalmai felett! “A bűn ereje pedig a törvény.” Addig állunk szemben Istennel javíthatatlan lázadókként, amíg “törvény alatt” élünk és Istent csak mint parancsolót és követelőt ismerjük. Akárhogy igyekezünk is eleget tenni neki, újra csak ellentétbe kerülünk ővele. Csak akkor veszti el erejét a bűn, amikor a “törvény” mögül előragyog a kegyelem, és megismerjük Istenben az erőt adó, készséges segítőt is. Ezt a diadalt kaptuk a mi Urunk Jézus Krisztus által. Nincs többé rettegő tehetetlenség a “törvény” miatt, hanem van bízó hit, megbocsátó és éltető Atyában. És így megszabadulva a bűn hatalma alól, megindul bennünk a gyógyulás a halál mételyétől, ami átjárja valónkat. És van reménységünk a feltámadásra és romolhatatlanságra. Ami most még gyenge kezdet, egykor tökéletes végre jut majd! Dr. Victor János ...........................................................................................................................................................................................iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiMiiiiiiiiiiiiiiiiitimiiiiitiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinintii| Istenem! Azt se tudom, hová megyek. Nem látom az utat magam előtt. \ Nem lehetek biztos, hogy hol fog ez végződni. Még önmagamat sem ismerem igazán, és az, hogy azt hiszem, hogy a te akaratodat követem nem jelenti, hogy valójában azt teszem. Mégis hiszem, hogy maga az óhaj, hogy kedvedben járjak már kedvedre van. És remélem, hogy ez az óhaj vezet minden lépésemben. Remélem, hogy nem fogok soha semmit tenni ez óhaj nélkül. Tudom, hogy ha így élek, te az igaz útra vezetsz engem, bár ennek nem mindig leszek tudatában. I Ezért, benned bízom örökké, még ha elveszettnek érezném is magamat, még ha a halál árnyékában járnék is. f Nem félek, mert te velem vagy, és soha sem fogod engedni, f hogy próbáimmal egyedül nézzek szembe. Ámen. ikiiiinitiiiiiiiiiiiiiiiiHiMiiiiiimiiMiiummiunmiMiMimminiiiiiiiiiiiiMHiiHMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiiiiiMiiiMiiiiiiiiiiiMiiiiiiiiiiiiHiiiiiniiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiij I M Á D S A G Thomas Merton imádsága Kálmán Szabolcs fordításában i IIIIMIIItlIIIHItlIIIIIIIIUIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUIIIIIMIIIIIIHIIIttnilllllllllllllllllMlllllllllimilllllllllllllllllllMllliiiiiiiliiiiliiiliiliillllilllllHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIimii A legyőzött halál
