Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)

1985-10-01 / 5. szám

CALVIN SYNOD HERALD — 14 — REFORMÁTUSOK LAPJA PANORÁMA Kié Körösi Csorna Sándor? Magyar Cserkészszövetség Fölöttébb lassan, de elérkezett hozzánk a Magazin című bukaresti hetilap idei 21. száma, benne e kurta-furcsa közlemény­nyel: “Az egy ideig Tibetben élő utazó, aki 1834-ben az indiai Kalkuttában kinyomtat­ta az első tibeti-angol szótárt, valamint a tibeti nyelvtant, a román Alexandru Sama volt. ” Először némi honfibú lebegett át lelke­­men, lám milyen pechesek vagyunk mi, magyarok: Bolyai János felfedezi az “ab­szolút geometriát”, s tőle függetlenül Loba­­csevszkij is ugyanerre a gondolatra jut, s íme, most kiderül, hogy nem a székely Körö­si Csorna Sándor adta ki az első tibeti-an­gol szótárt, 1834-ben, hanem ugyanabban az esztendőben Alexandru Sama egy még elsőbb szótárt alkotott e nemben (prímül dictionar tibetan-englez). Nekiestem a főbb román lexikonoknak és enciklopé­diáknak, hogy megtudjam, ki ez a Sama, aki elvette Körösi Csornától az elsőséget, de hamar kiderült, hogy domnul Sama nem létezett, pusztán annyi történt, hogy Körösi Csorna Sándort románosították meg a bukaresti Magazinban. Lehetséges, töprengtem tovább, hogy új­ságírók azzal a szándékkal ülnek le egy írógép mellé, hogy most azután — jaj a tényeknek! — lódítunk egy vaskosát? Nyil­ván lehetséges. Én mégis azt hiszem, hogy Körösi Csorna románosításának más fő oka lehetett. Fel kell tételeznem, hogy a bukaresti Magazin szerkesztői azt hiszik, még tart a vallásháborúk kora, amikor is a cuius regio, eius religio elve érvényesült; akié a tartomány, azé a vallás. Ha a földes­úr katolikus volt, tűzzel-vassal pápistává tette jobbágyait, ha a vidék református főúr kezére került, nem nyugodott addig, amíg meg nem reformáltatta parasztjait is. Csakis ilyen alapon hihetik a Magazin szer­kesztői, hogy mivel Erdély egy idő óta Ro­mániához tartozik, a magyar történelem klasszikus erdélyi alakjai is automatikusan — románokká avanzsálnak. Felhívjuk a Magazin szerkesztőinek fi­gyelmét arra, hogy a XVI. század, s vele a vallásháborúk kora elmúlt, legalábbis a világ józanabb vidékein. A vallási, a poli­tikai, a nemzeti fanatizmus őrjöngése sok helyütt még tart ugyan, s tőlünk nem is messze még iszonyú rémdrámák zajlanak, de az értelmes emberek feladata nem a fanatizmus szítása, hanem csitítása, lesze­relése... Fekete Sándor lllllllltlllllltltllllllllllllllftllllllllllltatiaaaaaiaaaaaBaaaaaaaaaaBaBiaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaaBaaaa ......... Rovásírásos nyelvemlék Elmaradt a várt szenzáció február végén a Magyar Tudományos Akadémia nagy­előadójában, amikor Róna-Tas András sze­gedi nyelvészprofesszor ismertette a szar­vasi lelet megfejtését. Nem ómagyar, ha­nem ótörök nyelvűnek bizonyult az a rovás­írásos szöveg, amelyet Juhász Irén régész ásatásán fordított ki a földből az ásó 1983. április 27-én. Éppen egy női sírt bontottak ki egy avarkori temetőben, amikor a csont­váz mellett egy hasáb alakú csont tűtartót leltek. A parányi piperetárgy — kisebb egy gyufásskatulyánál — vésett volt, mint több hasonló darab, amelyet e korból ma­gyar múzeumok őriznek. Hamarosan ki­derült azonban, hogy értelmes, összefüggő szöveget karcoltak rá; 59 betűjelet, a leg­hosszabb rovásírásos nyelvemléket, ami eddig Magyarországon az avar évszáza­dokból előkerült. A szarvasi tűtartón egy olyan fohász áll, amelyet rituális imaformulaként véstek a csontra: a szöveg átkot mond ki a tulajdo­nos ellenségeire. Ezáltal a tűtartó amuletté, védőtárggyá vált. Egészen más funkciója volt az újraértelmezett nagyszentmiklósi szövegnek. Közülük a leghosszabb — állít­ja Róna-Tas András — fogadalmi felirat. Vele azt közölte tulajdonosa, hogy tovább építi Bujla (esetleg Böjle) zsupán várát. Más, rövidebb szövegtöredékekből egy Theodor(usz) névalakot lehetett leolvasni. A magyar nyelvész megfejtéseit azzal adta át a tudósok kritikájának, hogy a szarvasi lelet a legrégebbi ótörök feliratok egyike, s léte nagy érték a magyar nyelvtörténet szempontjából is, mert most már feltéte­lezhető, hogy elődeink a török jövevény­szavak egy részét már itt, a Kárpát-meden­cében vették át. lllllllltlllllllllimillllimflllMIIIIHIIItllllllllltlllllHIIIHIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIMintI A budapesti Parlament Az 1880. évi LXIII. törvénycikk ren­delte el az országgyűlés mindkét házát be­fogadó Országház építését. A pályázatra 20 terv érkezett be, végül azonban Steindl Imre átdolgozott terveit fogadták el 1884- ben. Pont száz évvel ezelőtt — 1885-ben — esett meg az első kapavágás, mellyel meg­kezdődött az impozáns épület megalkotá­sa. Teljes egészében csak 1904-re készültei. Ma évente 100—150 ezer látogató cso­dálja meg az egyik legszebb európai parla­mentet, amelyről kevesen tudják, hogy Eu­rópa első távfűtésű épülete volt. A teljes külső panorámában nem sokáig lehetett gyönyörködni, hiszen az első állvány már 1928-ban felkerült az épületre. A tatarozás azóta is folyamatos a épület hatalmas mé­retei miatt. Mire az egyik felén befejezik a csinosítást, a másik oldalon már kezdhetik elölről. Űjabb tankönyv Vázlatos magyar történelem címmel újabb tankönyv jelent mega Magyar Cserkészszövet­ség kiadásában, meyre valóban nagy szüksége van a külföldön élő magyar fiataloknak. Bó­­csay Zoltán, a könyv szerzője, nyilván jól isme­ri fiatal olvasóit; olyan kézikönyvet adott ke­zükbe, mely jól áttekinthető és könnyen érthe­tő. Jövendő cserkészvezetőknek elengedhetet­len fontosságú, “hivatalos” tankönyve lesz az ún. magyar érettségire. A 110 oldalas, ízléses kivitelezésű könyv olva­sásánál először is az ügyes, áttekinthető beosz­tás tűnik fel. Írója szem előtt tartja mindvégig, hogy kinek ír: a külföldön élő nemzedéknek. Mondatai egyszerűek, rövidek, érthetőek. A nehezebb szavakat *-gal jelöli a szövegben és azokat a könyv végén szómagyarázattal ismer­teti. Az egész könyv jól olvasható mindenkinek és nem csak a cserkészeknek válik hasznára: felfrissíti ismereteit azoknak is, akik régen nem foglalkoztak már a magyar történelem adatai­val. Igen örvendetes, hogy részletesen foglalko­zik a magyar alkotmány fejlődésének alapkövé­vel, a Szent Korona tanával. A könyv 15 fejezete felöleli történelmünk minden fázisát, kezdve a Kárpát medence föld­rajzijellemzésével, régebbi lakóival — a honfog­laláson át végig egészen napjainkig. A könyv maga ugyan sűrített, de mondanivalója több, mint ami a magyar történelmi mondakör elbe­széléseiben található. Bócsay Zoltán őszintén és tárgyilagosan tárja fiatal olvasói elé történel­münk közel 1100 évét. Számos térkép szemlél­teti Magyarország határait, tartományait kü­lönböző korszakokban. Minden fejezet után ún. “ismétlő kérdések” vannak beiktatva, ösz­­szefoglalva egy-egy fejezet lényegét. A könyv végén található “uralkodók táblázata” és a ma­gyar történelem fontosabb évszámainak feltün­tetése ugyancsak lényegesen hozzájárulnak a könyv használhatóságához. Vannak a könyvnek hiányosságai? Minden bizonnyal, hiszen emberi munka nem lehet egé­szen tökéletes. De a szerző nem is tudományos munkának szánta könyvét, hanem régóta meg­lévő hiányt igyekszik pótolni és ezt kitűnően megteszi. Előszavában Bócsay Zoltán ezt mondja: (A könyv) “...célja, hogy a tanulót, olvasót ma­gyarságában necsak érzelmileg, hanem értelmi­leg is megerősítése” és ezt a célt minden bizony­nyal el fogja érni. Űj templom Űj templommal gazdagodott Debrecen. A Nagy Sándor-telepen, a Pósa utcában épült fel az új református templom. 1983 decemberében kezdődött meg az alapozási munka, s alig más­fél év alatt el is készült a székely templomoké­hoz hasonló stílusirányzatot képviselő kis temp­lom, melynek 18,5 méter magas a tornya. A homlokzati, modern op-art mintás üvegabla­kok mintázata a Nap körvonalait idézi. (Hazai Tudósítások)

Next

/
Thumbnails
Contents