Calvin Synod Herald, 1985 (85. évfolyam, 1-5. szám)
1985-06-01 / 3. szám
ISSN 0161-6900 CALVIN SYNOD HERALD Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 85, No. 3., 1985 June REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 85. évf., 3. szám, 1985. június Király Zoltán Nagyváradon született, ahol elemi és középiskolai éveit töltötte, minden osztályt teljes tandíjmentességgel és kitüntetéssel végezve, ami román diákok között nem volt könnyű. Nyaranta ifjúsági táborokban vett részt. Itt ismerkedett meg Babos Sándorral, aki akkor készült mandzsúriai missziói szolgálatra. A kolozsvári teológián folytatja tanulmányait, ahonnan átkerül Debrecenbe. Két városnak: Nagyváradnak és Debrecennek is ösztöndíjasa. Jeles eredménnyel teszi le papi vizsgáit is. A debreceni kollégium tanítóképző intézetének esküdtfelügyelője, közben segédlelkészi teendőit is ellátja, vallást oktat s a Tisza István Tudomány Egyetem bölcsészeti karán tanul, ahol magyar—latin (francia) szakon tanári oklevelet szerez. Óraadó tanárként tanít három iskolában is. Tanítványai az istentiszteletekre a templomba is követik. Feladva szolgálatának e területét, hat éven át gyárban dolgozik, s közben a Budapesti Műszaki Egyetem esti tagozatának hallgatója lesz, ahol hét félévet sikeresen elvégez. Egy félév hiányzott ahhoz, hogy harmadik diplomáját is megszerezze; in-AZ ŰJ PÜSPÖK kább Amerikába jön, ahol Babos Sándoréknál talál otthont, majd a New York-i Columbia Egyetem ösztöndíjasaként beleveti magát az angol nyelv tanulásába. Yonkers N.Y.-ban kezdi meg lelkészi szolgálatát, ahonnan Leechburgh PA-ba kerül, onnan McKeesportra, ahol hat éven át szolgál, aztán Manville N.J.-be kap meghívást, ahol kilenc éven át látja el az egyházi szolgálatot. 1974 óta Passaic N.J.ben lelkész. Lelkészi szolgálatának idején egyházmegyeijegyző, egyházmegyei elnök,- esperes, az Országos Református Lelkészegyesület jegyzője éveken át, majd pedig elnöke. Cikkeket ír a Reformátusok Lapjába és a Magyar Egyházba. Menekülés címen könyve jelent meg a háborús idők viszontagságairól, amit mint katona-lelkész élt át. Rádiós istentiszteleteket végez, egyházmegyei és ifjúsági konferenciákon előadásokat tart s közben otthon szerzett tudását felhasználva templomok, gyülekezeti termek hangerősítő berendezését is szereli Chicagótól Carteretig és Passaicig. Felesége Dr. Gaál Zsuzsánna képzett fogorvos. Házasságukat Isten két gyermekkel: Zsuzsannával és Zoltánnal áldotta meg. Zsuzsa nyelvésznek készül, másodéves egyetemista, Zoltán elsőéves egyetemista lesz s a nyáron dél-afrikai missziói munkában vesz tevékenyen részt. Sokoldalú, gazdag tudású, Istentől megáldott ember, elsősorban szolga: Isten szolgája, aki az embert Isten iránti engedelmességben kívánja szolgálni, ki teljes szívvel óhajtja a magyar élet atyáinktól örökölt, drága hagyatékának megőrzését, ápolását és továbbfejlesztését s maga életének szolgálatával az Úr dicsőségét munkálni. Esett az eső, amikor a három busz elindult Mont reálból és mégis ragyogó napsütésben meneteltünk hét kilométert. Sokunk számára ez már a harmadik tüntetés volt az elmúlt esztendőben. Washington, Chateau Champlain és Ottawa. Sokak számára ez volt az első, de a legfontosabb az, hogy legalább is a mi zsoltáros autóbuszunkon nem volt egy sem, aki megbánta volna azt, hogy eljött. Igazán keresztyénekhez illő, magasztos és szép alkalom volt. Jaksó torontóijezsuita atya imádságával indultunk neki a hosszú útnak és Nt. Seress Ödön torontói lelkipásztor áldásmondásával fejeztük be a kanadai parlament előtt. A felvonulást békességes lelkűiét és atyafiságos szeretet jellemezte. Elnyomott, szenvedő és üldözött atyánkfiainak az alapvető emberi jogaiért szóltunk és dörömböltünk a csehszlovák, a román nagykövetségek és a parlament előtt. Körülbelül kétezren voltunk. Négy autóbusz Torontóból, egy Windsorból és egy New Yorki New Jersey bői. Valóban két repülőgéppel jöttek New York környéki barátaink. Voltak minibuszok a dohányvidékről és Hamiltonból. Nagyon szép számmal vettek részt a tüntetésen az ottawai magyarok is. Jó volt régen látott kedves testvérekkel találkozni és kezet szorítani, hogy Erdély ügyében, szenvedő magyar testvéreinkért együtt érzünk és próbálunk valamit is tenni. Ez ügyben hónapok óta buzgón dolgozó montreáli fiatalok együttesének csak hálás szívvel mondhatunk köszönetét. Tőkés István és családja, dr. Megyeri György presbiter testvérünk ésfia, Babos Szilveszter, Turay Attila és a többiek példaadó és áldozatos munkát végeztek. A jövőben is teljes támogatásunkat és még hathatósabb segítségünket ígérjük nekik. Nagyon hálás vagyok egyházunk népének megértő támogatásáért és mindazoknak, akik személyesen résztvettek ezen a történelmi jelentőségű felvonuláson. Csak néhány szám: tizenöten a presbitériumból, tízen az énekkarból, kilencen a Református Nőegyesületből, ketten a Bethlen Kata Nőegyesületből, öten az aranykornak klubjából, nyolcán a Bethlen Gábor Körből és öten az egyházi iskolából. Számításom szerint egyházunk tagságából többen, mint százan vettek részt az ottawaifelvonuláson. Nyolc évtizedet átívelő közösség voltunk: az örökös tiszteletbeli presbitertől, Bethlen Kata tagtól a két és féléves kis tüntetőkig. Három, sőt négy nemzedéket is képviseltünk. Egy szívvel és egy lélekkel énekeltük a Te bennek bíztunk-ot, a székely himnuszt és a Debrecenbe kéne menni-t. Isteri megáldotta utunkat és hisszük, hogy Ő meg is hallgatja imádságunkat és elhozza szabadítását elnyomott erdélyi és felvidéki magyar testvéreinknek. Számomra felemelő érzés volt, hogy az indulástól a román nagykövetségig az utat Deák atya mellett tettem meg és onnan pedig Csókay atyával, akit olyan jó volt újból látni. Megható volt a szeretet, ahogy őt üdvözölték a montreáliak, katolikusok és reformátusok egyaránt. Isteh segítségével, így tovább! ^ ^ * DU R A Y MIKLÓST — a tüntetés után — kiengedték a csehszlovák börtönből. A vádakat is elejtették! HÁLA LEGYEN AZ ÚRNAK! OTT A WA 1985. május 10.
