Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-02-01 / 1. szám
CALVIN SYNOD HERALD Founded in 1900 Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 84. No. 1., 1984. February REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 84. évf., 1. szám, 1984. február $«SSSSSSSSSSSSS A nyájával együtt megöletett pásztor Zwingli Ulrich mártírhalála a kappeli csatamezőn 1531. október 11-én-------Dr. Szabó István “March of Truth” c. könyvének 10. fejezete--------“Az Igazságnak ügye cserben nem hagyható, még életünk árán sem. Mert mi nem a mi korunknak élünk, sem a mi korunk nagyságaiért, hanem az Űrért!" (Zwingli jelmondata) A zürichieknek kimerült főcsapata hajnaltól való menetelés után a délutáni harmadik órában elérte az Albus dombjának magaslatát. Hétfő délutánja volt, két nappal azelőtt, hogy a leverő hír Zürich városába ért: az öt római hithez hűnek maradt kantonok egyesült serege átlépte a vezető protestáns zürichi kantonnal határát, hogy tűzzel-vassal letörje az új reformált hitet. A következő napon ezerkétszáz főből álló előőrs csapat indult útnak, hogy megállítsa a betörést. Néhány órával később a tüzérek ágyús osztaga követte őket. Most, szerdán, 1531. október 11. napján, a közel kétezer főből álló hirtelen felfegyverzett fősereg érkezett meg a csapatmezőre. Lavater Rudolf, a főcsapat vezére zabolával megfékezte fehér lovát az Albus domb tetején. Lova kengyelében ülve, mint vasból faragott katona, fürkésző szemekkel szemlélte a kappeli csatamezőt. Az őszi napsugarak tűzve szikráztak arany harci sisakján és az őt környező hadaknak lándzsái felett. Közvetlen mellette Zwingli, a zürichi gyülekezet pásztora, ősi svájci hagyomány szerint görcsösen tartotta — lóháton ülve — a kantoni zászlót. Fekete papi palástja felett ércből készült mell-vasat viselt. Fején harci sisak, lova oldalán kard, a nyeregben karabély. Imre elérkezett az óra, amikor a nagy reformátornak magának is vasból készült karddal kellett védenie az igaz Igét, mit prédikált egy életen át, a “Lélek Kardja helyett most, a veszedelem órájában. Mint igaz pásztor állott a sereg élén, nyájával egyetemben eltökélten készen a halálra. Szemlélvén látták, hogy a domb alatti völgyben előőrs csapatuk mérhetetlen veszélynek volt kitéve. Tudták, hogy helyzetük menthetetlen volt. A Goldi György vezetése alatti seregrész viszont magaslaton volt elhelyezve, mögötte vízzel töltött árok, körötte erdős és ingoványos mező. A tüzérség ágyús védő osztaga sikeresen verte vissza az ellenség első támadását. De lenn a völgyben a gyorsan változó hadi helyzet tarthatatlanra fordult. Az ellenséges hadak — átkelvén a lápon — a dombtetőre értek. Hátul sűrű erdős rész védte őket. Oberfeld felől menthetetlen előretöréssel haladtak a védett erdei utakon és a folyóvölgyi ösvényeken keresztül halálosan bekerítő támadásra. A lovasok fehér tollas sisakkal, hosszú lándzsákkal, nehéz bárdokkal fekete harci ménjeiken: a gyalogosok vérvörös és kék uniformisokban meztelen kardokkal, füstölgő karabélyosokkal; a tüzérek nehéz ágyúikkal egyre-egyre közelebb. A támadók serege tizennyolcezer jól felfegyverzett csatlósból állott. A római pápának, Ausztria Ferdinánd császárának és Svájc 5 római hithez hű maradt kantonjának: Schwyz, Uri, Unterwalden, Luzern és Zug kantonoknak egyesült seregei támadtak itt. A magát védelmező zürichi, hirtelenében fegyverbe öltözött protestáns sereg hatszorta volt kevesebb számban, mint az ellen. De ez a sokkalta kisebb hadsereg az Evangélium igazának és a lelkiismereti szabadságnak védelmére volt elkötelezve. Róma jeligéje volt: vagy most vagy pedig soha többé! Az igaz evangéliumi hitnek prédikálása vad tűznek a sebességével terjedt Németországban, Magyarországon, Erdélyben, Svédországban, Dániában és még francia földön is. Hessei Fülöpnek, a protestánsokat erősítő nagy terve dugába dőlt, Róma elérkezettnek látta az időt arra, hogy halálos döfést mérjen a nem egyesült protestáns erőkre. Fenyegető, sötét viharfelhők gyülekeztek a távolban kéklő napsütötte havasok felett. Lavater reménykedő szemekkel tekintett a bércek felé. A Bernből elindult szövetséges protestáns mentő sereg már közeledőben volt a magas hegyeknek veszélyes útjain. De érkezésüknek még mindig semmi jele sem volt a látóhatár távolában. Életmentő segedelmük könnyen túl késői lehet. Zwingli szeme szikrázott, mint a csillag. “Ha sokáig állunk itt meddő várakozásban” — kiáltotta megindult kitöréssel — “túl késő lesz a kísérlet végveszélyben lévő bajtársaink megmentésére! Mi nem állhatunk itt fenn mozdíthatatlanul nézvén, miként szenvednek ott lent biztos halált.” Hirtelen sólyom repült el fejük felett a levegő égben. Körmei között prédája. Pirosló vér cseppent alá a dombtetőre. A körülálló katonák rossz ómennek vették. “Megint egy rossz ómen”, suttogta az egyik. “Emlékszel? Reggel lovára szálltában, hogy megbokrosodott a mén?” Szólott a másik: “Zug ban páncél alak jelent meg az égen!” “A
