Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA mint megtisztelő címet fogadtak el és viseltek megkülönböztetett büszkeséggel. A nagy “protestáns”, hessei Fülöp, többször állott ott várkastélya erkélyén, miként most is áll. Sokszor látott sötét viharfelhőket gyülemleni a martburgi vár felett. Most pedig jól tudta, hogy még sötétebb viharfelhők kezdtek tornyosodni a protestánsok feje felett. Csak három hónappal ezelőtt érkezett meg Barcelonából a császár fenyegető válasza, mely kérlelhetetlen elítélése volt a birodalmi Zsinaton való protestánsnak. Saját apósától, a fölöttébb bigott György hercegtől megtudta a titkot, hogy a Rómához hű hercegek ligát alakítottak a reformációt pártoló hercegségek ellen. Előre meglátta a fenyegető veszedelmet. Tudta, hogy vérontás következik. Tudta, hogy annak az igazságnak a védelmére, mely már diadalmasan tört előre, protestáns ellen-liga megalakítására lesz szükség. Kitűzött célja volt a protestantizmus ügyének megerősítése. Messze nyúló terveket készített. A terv az északi protestáns államok szövetsége volt a svájci protestáns kantonokkal a császár és pápa ellen. Azt is jól tudta, hogy a megosztott protestantizmus volt tervének legnagyobb akadálya. A két fő reformációi irány és több apróbb szekták megosztották az erőt az egyesített római erővel szemben, mely az evangéliumi vallás letörésére egyesült. Hesse őrgrófja meggyőződéssel hitte, hogy egyesített protestáns liga az igazság és lelkiismereti szabadság védelmére csak úgy jöhet létre, ha előbb a két különböző nagy reformáció; a lutheri és a svájci református irány egyesülni fog egymással. így született meg a nagy álom, a fenséges látomás a szívében: kiegyenlíteni a teológiai különbözőségeket Luther és Zwingli irányai között, létrehozni az egységes protestáns vallást a közös ellenség elleni védelemre, mely mindkettő letörésére egyesült erővel összefogott. “Hoc est corpus meuml” kiáltotta egy kemény hang kicsengve a nagy gyűlés-teremből. “Ez az én testem!” “Abiit ergo et non est hic!” — hangzott a válasz hasonló erővel. Hesse fejedelme önkéntesen fordította arcát a távoli bércek felé, mint akinek álmát és fenséges látomását kegyetlenül széttépte a valóság rideg keze. “Ez az én testem; ez az én vérem!” csengett Luther hangja ki a nagyteremből az erkélyre. “Ez az én testem jele!. . .” “Ez az én vérem ábrázolója! . . . ” jött Zwingli hangján a válasz tüstént a levegő egén át Fülöp fülébe. Ulrich, Wuertenberg választó hercege húzódott oda Fülöp hátamögé, piros arcával, hosszú szakállával, nyakában tisztsége ékszereivel. “Minden reménynek vége!” súgta oda határozottan az őrgróf fülébe. “Senki! Te sem! Fenséged minden hatalmával sem tudod egységbe olvasztani ezeket a szörnyű különbözőségeket!” “Ez a mi történelmünk végzetes tragédiája!” kiáltott fel Fülöp látható felindultsággal. “Fejünk fölött ég a ház! Az igazság és világosság ellenei sorakoznak ellenünk. És itt a teológusok a szavak fölött merülnek engesztelhetetlen vitába. A hatalmas ellen háborog ellenünk és itt mi szavakon rágódunk: “Ez az! Ez nem az! Ez jelképez! Ez nem!” “Micsoda szomorú élmény! Menynyi idő, költség, energia részedről, Fenség!” íme idehoztad mindkét rész nagy teológusait, három napon át vitáznak, mint vendégeid saját palotádban! És mindez hiába!” “Pontosan az történt, amitől előre féltem!” — tört ki Fülöp választó fejedelem. “Luther megmerevítette magát, mint egy sziklaszál! Akar egységet, de egyedül csak az ő szavai változtathatatlanságának az árán!” “Carlstadt otthagyta őt, a svájciakhoz csatlakozott a szentségi különbözetek miatt. Most aztán dühös a svájci reformátorokra. ” “Igen! És dühe még fokozottabb, mert saját követőinek hosszú sora szívesebben fogadja Zwingli tanítását.” “Zwingli Rómától való teljesebb elszakadása erős hatással van a lutheri papság sorában is végiglen. ” “A bálványok bátrabb letörője. Zürichi templomából minden oltárt, képet végképp eltávolított. ” “A svájciak között hatalmas erőre emelkedett, bizony.” “Csak ebben az évben hat svájci kanton tette magáévá már az általa reformált hitet. De mégse bírjuk egységbe hozni Luthert ővele a sakramentális különbözőség miatt.” “Micsoda különbség a kettő között!” folytatta Ulrich herceg egyre idegesebben. “Zwingli hajlandó egyesülni Lutherrel a különbözőség fenntartása árán is. De Luther nem!” “Zwingli haladóbb!” mondotta Fülöp. “Látása szélesebb. O tudja, hogy egyedül az egyesített erők biztosíthatják a protestáns hitet. Oh, vajha rá tudnám bírni Luthert is arra, hogy megértse mindezt?!” “A mi Lutherunk mozdíthatatlan. Szívének a mélyén még mindig szerzetes. Politikai és hadügyi meglátása nincs. ” “De ez a Zwingli, habár erősen demokrata, aki vonakodik engem titulusommal köszönteni, mégis szívem szerinti ember!” mondta Fülöp, Hesse választófejedelme. Olyan durván bátor, hogy nekem magamnak a szemében mondotta: — Magas-születésű, csak világi megkülönböztetés, Isten előtt mind egyenlőek vagyunk! — És én tudom, igaza is van. Ugyancsak azt is mondta: “fenséges” a szó, mely a templomi festett üveg ablakra alkalmazható csupán, nem emberekre”. Nemcsak igazmondó, de vicces is!” Fülöp fejedelem jót nevetett erre, de Ulrich herceg megbotránkozott. “Mindezek után Zwingli az én kedvem szerint való!” — mondotta Fülöp. “Menjünk hát be, vissza a mi teológusainkhoz, akik megölték az álmom és darabokra tépték a tervemet. ” Ezekután bementek a gót stílusban épült hatalmas terembe. Csatlakoztak a három napon át vitatkozók csoportjához a vita záró szakaszában. Fülöp fejedelem belesüllyedt a terem közepén lévő trónusába. Wuertemberg hercege a balján helyezkedett el. Mögöttük ültek és álltak az állami előkelőségek. Közülük többen a speyeri protestáció aláírói. A fejedelem előtt széles tölgy-asztal, vastag bíborszínű perzsa szőnyeggel takarva. Rajta nehéz bronz-kereszt, a Mester viaszból készült faragott alakjával. A tölgyasztal két oldalán a két fő vitázó egymással szemben, a vita viharos hevében. Luther, prém-szegélyezett fekete palástban, jobb keze mutatóujjával a bibliai szavakra mutatva: “Ez az én testem!” A szavakat maga helyezte oda, hogy tőlük őt semmi el ne térítse. A másik oldalon Zwingli, hét héttel fiatalabb a másik reformátornál. Szoborszerű alakja magas galléros fekete palástba öltő-
