Calvin Synod Herald, 1984 (84. évfolyam, 1-6. szám)
1984-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 12 — REFORMÁTUSOK LAPJA zötten, egyik kezét szívén nyugtatta, másik kezével ég felé mutatott. Luther jobbján Melanchton, Jonas és Cruciger, a wittenbergiek papi köntösében. Zwingli balján Ockolompadius, Bucer és Hédio a svájci reformátorok palástjában. A vitatkozók mögött a gótikus ívek alatt vagy hatvan teológus, tudós és államférfi. Teológus frázisok mennydörögtek jobbról és balról egyre növekvő hangos kitörésekkel és a kiegyezés egyre fogyatkozó reménységével. “Ez az én testem! A jelenlét valóságos és igaz!” “Jelképe a testnek! Lélekben való jelenlét, mit Krisztus tanít!” “A szavak szószerint értendők!” “A szöveg megváltozhatatlan, szavak játéka nem lehet!” “A szöveg jelképes, lelki; a szavak megölnek!” “Én rabja vagyok a szövegnek! Nem szabadulhatok tőle!” “Szavaknak lettél rabja, mit magad helyeztél magad elé!” “A kenyér és bor változatlan, de Krisztus jelenléte való!” “Vele-lényegülésed tana túl közel van a pápás átlényegüléshez!” “Krisztus testben, vérben van jelen! ” “Krisztus maga mondta: ‘A test nem használ semmit; a Lélek az, ami megelevenít.’ Olvassátok János evangéliumának 6. fejezetét. Ott van az Úrvacsora igaz tana megír)) va. “Az oltáron a sakramentumban Krisztus testben van jelen. ” “Krisztus teste a mennyben van. Miként lehetne az oltáron?” “Ő maga mondta: Veletek vagyok a világ végéig. ” “Igen, de nem testben, hanem lélekben. Térben földi teste lehetetlen. ” A svájciak oldaláról egyre hangosabbak lettek a kiáltások; “Ecknek a másolatai vagytok! Protestáns Eck-ek!” “Test-evők! Vér-ivók, miként a rómaiak. ” “Szó-imádók! Dogma-bálványozók! ” Majd a wittenbergiek oldaláról hangzottak a kiáltások a svájciak felé: “Szentségtörők! Szentség-tagadók!” “Úr testének, vérének megtagadói!” “Radikálisok! Forradalmárok! Modernisták!” Luther hirtelen kitörése véget vetett a szavak csatájának: “Fenséges Fejedelem! Kegyelmes Uram! Mi nem egyesülhetünk és nem munkálkodhatunk együtt radikálisokkal, szentségtörőkkel!” Majd Zwingli tett bizonyságot határozott szavakkal: “Nagyságos Fejedelem! Mi pedig a Lélek tisztító vallásától soha el nem térünk és betűk imádását soha el nem fogadjuk; mindezek ellenére azonban a közös ellenség ellen közös ügyünkért együtt munkálkodni mi hajlandók vagyunk. ” Fülöp fejedelem látván, hogy a quolloquium megegyezés nélkül kell végetérjen, kérte a jelenlévőket a Marburgi Artikulusok aláírására. Tizennégy artikulus elfogadtatott mindkét oldalról, de a tizenötödik, az urvacsorai szentségre vonatkozó rész aláíratlan maradt. Hessei Fülöp ezek után felemelkedett trónusa székéből és meleg szavakkal kérte a két nagy reformátort, hogy fogadják el egymást testvérek gyanánt, ha az egyesülés meghiúsult is és pecsételjék meg barátságukat kézszorítással. Zwingli nyomban Luther felé nyújtotta jobb kezét baráti gesztussal mondván: “Nincs a világon senki, akikkel jobban szeretnék egyesülni, mint ti wittenbergiek!” Luther azonban elutasította magától Zwingli kezét, mondván: “Tibennetek más lélek lakozik, mint mibennünk! Én el nem fogadhatlak titeket, mint testvéreket és Krisztusnak tagjait, mindaddig, míg az úrvacsora tanban különbözők vagytok!” Zwingli szoborszerű mozdulatlansággal állt néhány percig felajánlott kezét felemelve tartván. Szemei láthatóan könnycseppekkel teltek meg, melyek csillogtak, mint a feneketlen tenger mélyén a gyöngszemek. Ugyancsak könnycseppek jelentek meg Fülöp fejedelem szemeiben is, ki a történelemnek annyi jelentőséggel teljes és annyira melankolikus jelenetében, látható megindulás mélységes érzésével temette el gyönyörű élet-álmát, a protestáns egység hatalmas látomását. Az esti csillag felkúszott az égre. Sugarai átsütöttek a várkastély színes, ólmos ablakain és ráestek az asztalon a perzsa takarón nyugvó feszület viaszból készült Krisztus-alakjára. Úgy tűnt fel, mintha a feszület arcáról a Krisztus-szemek fájdalmas kínnal tapadnának a Luther által oda írt szavakra, melyek oly vak engedelmeskedésre késztették a reformátort és világosan olvashatók lettek az esti csillag sápadt fényében: “Hoc est corpus meum!” FELTÁMADOTT “Feltámadott, nincsen itt...” (Márk 16:5—6.) “Ha pedig Krisztus fel nem támadott...”(1 Kor. 15:17.) Fehér ruhás ifjú, vagy erős angyal vagy két angyal mondotta e szavakat ... ne kutassuk. Az evangéliumok feltámadásról szóló részei olyan természetfölötti tényt akarnak elmondani, amit nem lehet kis-elmék földhöz kötött mérőléceivel felmérni. Pál apostol szavai azonban már tudjuk, hogy megbízható ember szavai: “Ámde Krisztus feltámadott...” (lKor. 15:20). De ha emberi szívünket igazán hagyjuk dobogni, és értelmünket szabad bátorsággal fékezzük, neveljük ezekre a tényekre, földön túli tényekre, ha igazán önmagunk megszólalunk emberi alázattal, de emberi öntudattal, hit-bizalommal, olyan nehéz elképzelni, hinni azt, hogy Jézus él, hogy a feltámasztott Jézus Krisztusnak helye van a szuverén Isten világ-rendjében?! Hát kit választanánk, kire bíznánk a halál és halál utáni vezetés, segítés munkáját?! Hát nem azt reméljük, hogy az “Ember Fia” Isten szuverén kegyelmének választásából egy lesz a feltámadott Jézus Krisztussal, akkor, amikor majd nekünk is meg kell járni azt az utat, mely a halál árnyékának völgyén keresztül vezet... Hova vezet? A Jézus Krisztus Atyjának a házába, ahol sok lakóhely van, egy-egy hisszük a mi számunkra is... Paál Gyula EGYHÁZI KRÓNIKA Az 1984-es esztendő több kiemelkedően jelentős egyházi eseményt ígér. Az elsők közt említendő a Lutheránus Világszövetség nagygyűlése, amelyre a budapesti új Sportcsarnokban kerül sor. Mintegy 1500 résztvevőt várnak a világ minden tájáról. A nagygyűlés 1984. július 22. és augusztus 5. között lesz, ezt megelőzően pedig a világszövetség ifjúsági nagygyűlést is rendez Budapesten. * A Budapesti Teológiai Akadémián ebben a tanévben három világrész hat országából 12 ösztöndíjas diák tanul. Négyen az USA-ból, ketten Jugoszláviából, hárman Etiópiából, egy-egy fiatal pedig az NDK-ból, Csehszlovákiából és Hollandiából érkezett. Néhányan közülük már magyarországi templomokban is hirdették az igét — magyarul! IA SZÖTÄRSZERKESZTÖ HALÁLA Súlyos betegség után 77 éves korában elhunyt Országh László, az irodalomtudományok doktora, a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetem angol tanszékének nyugalmazott professzora. Országh László főszerkesztője volt a Magyar nyelv értelmező szótárának, valamint számos angolmagyar és magyar-angol szótárnak. Alapvető monográfiákat írt az angol és amerikai irodalomról.
