Calvin Synod Herald, 1983 (83. évfolyam, 2-4. szám)
1983-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 8 — REFORMÁTUSOK LAPJA CALVIN SYNOD HERALD Founded in 1900 Official Organ of the Calvin Synod-United Church of Christ Vol. 83, No. 2.1983. April REFORMÁTUSOK LAPJA Alapítva 1900-ban A Kálvin Egyházkerület hivatalos lapja 83. évf., 2. szám, 1983. április Dr. Szabó István köszöntése a Tóparti Egyházmegye áprilisi gyűlésén Kedves Szolgatársaim! Kiváltságos kötelezettségemnek teszek most eleget, amikor mindannyiunk részéről szívbőljött köszönetét mondok Főtiszteletű Dr. Szabó Istvánnak, a Clevelandi Első Egyházban és egyházmegyénkben végzett áldott szolgálatáért az elmúlt harminchat év folyamán. Amint arról már valószínűleg értesültetek, ez év augusztusának végével megválik a gyülekezeti szolgálattól és megérdemelt nyugalomba vonul. Ez a körülmény adatja most a kezembe a magyar kálvinista pap legerősebb kardját, a pennáját. Távolról sem illendőség inspirálja a monanivalómat, hanem ennél sokkal több és döntőbb szempont: Dr. Szabó István szellemi és lelki hagyatéka feletti elkötelező sáfárság-, az ő öröksége feletti hűség; az általa járt úton való zarándoklat, amelyen egyedül juthatunk a mi kegyelmes Jógazdánk színe elé, Akinek mindazt köszönhetjük, amivel megajándékozott bennünket eleddig ennek a szolgatársunknak az élete során. Magyar Sionunk látható és láthatatlan falait építette talán bátrabb szívvel és hívőbb látomással, mint bármelyikünk. A tudós és hűséges pásztor ragyogó példaképe volt és marad mindannyiónk számára, akinek megadatott a szolgálat kegyelmi ajándéka. Ha valaki közülünk hív maradt az örökséghez, az ő volt. Gyülekezetének, a Clevelandi Első Egyháznak mindenütt és mindenek előtt megérdemelt tisztességet szerzett. Büszke volt népére, — és azok büszkék voltak őreá. A magyar kálvinista örök-Dohányos István felszólalása a Tóparti Egyházmegye április 11-én megtartott gyűlésén Clevelandban. ség, a pásztor és gyülekezet egész életre elkötelező bizonysága az ő 36 esztendeje. Dr. Szabó István nem "lelki vezetője", hanem tanítója volt a rábízottaknak. Nem fix-fizetéses, idő-megszabott gyülekezeti alkalmazott volt, akit alkalmaz az egyház, de akit sem a pásztori eskü sem a felelősség nem kötelez. Kezében a pásztorbot nem szimbólum, hanem szolgálatának eszköze volt, amivel óvta a nyájat és amivel fényű ette az ellent. Sem önmaga, sem a mások árnyékától nem félt; volt mindig bátorsága szembenézni, mindig, mindenkinek a szemébe. Nem okozna nehézséget tovább folytatnom ezeket a jellemző tulajdonságokat, amikben példakép volt és marad mindannyiunk előtt. Ez a néhány megjegyzés, Főtiszteletű Dr. Szabó Istvántól távolról sem a búcsúzás kifejezése akar lenni, hanem a testvér és presbiter-szolgatárs ígérete arra nézve, hogy eleddigi és jövőbeni szolgálatát tovább folytatjuk azzal a lelkiséggel, amivel ő viselte Urának dicsőségére és népének javára. Mi, itt a Tóparton, akikhez ezután is nemcsak lelkileg, hanem fizikailag is a legközelebb marad, ezután is haszonélvezői leszünk az ő gazdag és gazdagító iránymutatásának. Erre az iránymutatásra ezután még több szükségünk lesz talán, mint eddig volt-, és mi nemcsak hálaadásra nyitjuk szívünket Dr. Szabóért, hanem reménységre is, hogy kegyelmes Jógazdája esztendeihez esztendőket adjon, mindannyiónk javára és Urunk nagy dicsőségére. Elek Áron esperes Liszkay Józsefné, Temesy-Armos Jenő és Stolz Istvánné mint szakácsok vettek részt az egyházmegye gyűlésén.
