Calvin Synod Herald, 1983 (83. évfolyam, 2-4. szám)
1983-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 11 — REFORMÁTUSOK LAPJA A LEGÉRTÉKESEBB AJÁNDÉK------------- (Biblia olvasás I Kir. 3:5—13 és Lukács 12:13—21.) --------Amikor 1945. április 12-én Roosevelt agyvérzésben meghalt, az amerikai elnökség Truman vállaira került. O volt az első elnök a történelmünk folyamán, aki egy háború ideje alatt került be a Fehér Házba. Truman Salamon Király imádságát tette magáévá, amikor Istenhez fordult útmutatásért. Bölcsességet kért a vezetéshez és az Amerikai Egyesült Államok népe megadott minden támogatást az ország 33. elnökének. Ha én most azt kérném, hogy írjuk le a három legértékesebb ajándékot, amit szeretnénk, akkor mit választanánk? ... Pénzt? ... Hatalmat? ... Ismeretet? ... Türelmet? ... Ifjú kort? ... Szépséget? ... Idealizmust? ... Egészséget? ... Testi erőt? ... Mi az, amit választanánk? Én azt gondolom, hogy a legértékesebb ajándék maga az élet. Az élet Isten ajándéka mindnyájunk számára. Nekem az a meggyőződésem, hogy az életnek az értelme a Teremtőtől függ. Az életünk azonban nemcsak Istennek az akaratától, vagy a bennünk végzett munkájától függ, hanem egy bizonyos határon belül mi is urai, irányítói vagyunk az életnek. Szabadon felhasználhatjuk az életünket nemcsak a legjobb és legnemesebb célokra, hanem a rosszakra is. Amikor megkaptuk ezt a földi testet, akkor a Teremtő felruházott bennünket olyan erőkkel, amelyekkel uralkodni tudunk a testen és annak munkáján. Az életünknek az eredetét és a test végső pusztulását nem szabályozhatjuk, de minden pillanatot felhasználhatunk a földi életünkből. Mivel az élet Istennek az ajándéka, kell, hogy azt ne csak szórakozásra és az örömeink keresésére használjuk fel, hanem olyan cselekedetekre is, amelyek által a Teremtő és a teremtett embertársaink felé kinyilvánítjuk kötelességeinket. Nekem az az érzésem, hogy az önző élet nem egyezik meg azzal a céllal, amivel az Úr bennünket teremtett és a földre helyezett. Ez azt jelenti, hogy megvan ugyan a jogunk a földi boldogság megkeresésére, de ezen túl az a kötelességünk, hogy az embertársaink életét is gazdagabbá tegyük. Egy magyar írónk, Eötvös József azt mondotta: “Az emberi szívnek boldogítóbb érzete nincs, mint boldogságot látni, melynek alkotói mi vagyunk! Az Ótestamentumban az élet és boldogság fogalma gyakran rokonértelmű kifejezés. Ha valakinek élete volt — boldogsága is volt. Vajon ha nekünk választani kellene az életünk, vagy a vagyonunk között, melyiket választanánk? A betegségben szenvedő, a haldokló egyén a gyógyulás reményében, az élete megtartásáért vajon nem-e odaadná házát, vagyonát? Ha egy rabló fegyverrel a kezében a pénztárcánkat kéri és azzal fenyeget, hogy ha nem adjuk oda, akkor belénk lő, vajon nem-e az életet válasszuk a pénztárca helyett? Amikor tűz emészti meg valakinek a házát, akkor a tűzoltók legelőször az életet mentik és csak utána a vagyont. Amikor minden odavész, a tulajdonos még akkor is örül, mert élve megmenekült. Amikor csapások jönnek és mindenünket elpusztítanak, mi a legfontosabb? Az életünk és nem az összegyűjtött földi kincs. Érdekes, hogy gyakran aggódunk betegségek miatt, olyen például a rák vagy szívbetegség, de legtöbbször csak akkor aggódunk, ha az fiatal korban ér el valakit. Amikor már öreg korban, vagyis az élet végefelé jön a súlyos betegség, akkor már könnyebben elfogadjuk, mert tudjuk, hogy a földi testünkre poriadás vár. Ahogy elrepülnek az esztendők fölöttünk, egyre jobban érezzük, hogy az Úr Isten olyan határokat szabott nekünk, amiket átlépni nem tudunk. A természetnek az a rendje, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát. Az Újszövetséget olvasva ráébredünk arra, hogy az élet nemcsak egy értékes ajándék, hanem a Biblia szerint az általunk ismert életnek egy másik formáját is magára öltheti. Most nem a feltámadás utáni életről beszélek, hanem arról az életről, amelyben a Krisztushoz hasonlókká válhatunk. Arról beszélek, amiben újjászülethetünk. Ebben az új életben továbbra is szükségünk van levegőre a lélegzéshez, a szomúságunkat vízzel, az éhségünket pedig eledellel kell oltani. Továbbra is szükségünk van az alvásra, de ebben az életben az az isteni képmás, amelyre teremtettünk kibontakozik, és többé nem a testi, hanem a lelki élet kerül előnybe. Ahogy a feltámadott Krisztus élete beteljesedett, úgy a mi életünk új értelmet kaphat. Ahogy a feltámadott Krisztus élete egy lelki életté változott, úgy a mi életünk is egy új formát és tartalmat kaphat. Mert az élet Krisztussal és a Krisztus lelkűidében egy igazi, boldog életté változhat. Ha nekem egy értékes ajándékot kellene választani, akkor az életet választanám; a bőséges életet, amiben tökéletességre törekedhetnék; egy jövőbe néző életet választanék, amiben keresném az örök élethez vezető utat; egy munkával tele életet választanék, amiben a tehetségemet az ember és Isten szolgálatában használnám. Egyszer egy francia látogató meglepődve látta, hogy az Egyesült Államokban az emberek még a pihenést is mozgással töltik ki. A hintaszékről van itt szó. Még a nyugalomban is sokan mozognak. Nekünk ugyan nincs hintaszékünk, de én is csak akkor érzem magam kényelemben, ha tele vagyok elfoglaltsággal. A tétlenség engem hamarabb kifárasztana, mint a munka. Éppen ezért a tétlenséget megvetem. Nekem az az érzésem, hogy az emberek millióit meg lehetne ezen a földön munkával gyógyítani. Ha aktívan foglalkoztatnánk őket, nem lenne idejük az önmaguk felett való sajnálkozásra vagy betegségre. Azt az új életet, amiről a Biblia beszél még a betegek, vakok, sánták, süketek és bénák is megtalálhatják. Ez az ajándék mindnyájunkké. Mik ezek az ajándékok? Nem azok, amiket önzőén összegyűjtünk, hanem amiket másokkal megosztunk. Az élet értéke attól függ, hogy mit teszünk mi az életbe. Amikor Salamon király még fiatal és tapasztalatlan volt és a meghalt apjának, Dávidnak a trónját el kellett foglalnia, akkor bölcsességért imádkozott, hogy különbséget tudjon tenni a jó és rossz között. Salamon nemcsak bölcsességet, hanem gazdagságot és hosszú életet is kapott. Ráébredtem arra, hogy a legértékesebb ajándékainkat három nagy csoportra oszthatnánk. Az elsőben
