Calvin Synod Herald, 1983 (83. évfolyam, 2-4. szám)
1983-04-01 / 2. szám
CALVIN SYNOD HERALD — 12 — REFORMÁTUSDK LAPJA vannak azok az ajándékok, amiket kapunk, mint például az életet Istentől. A második csoportban vannak azok az ajándékok, amiket mi adunk, mint például a talentumaink, és az anyagi javaink másokkal való megosztása is. A harmadik csoportban vannak azok az ajándékok, amiket mi magunk kreálhatunk önmagunk vagy mások számára. Ide tartozik például a családi otthon, a keresztyén gyülekezet, ahol bölcsességgel, iskolázottsággal jobbat adhatunk. Szeretettel, jóakarattal és békességgel egy jobb társadalmat teremthetünk önmagunknak és másoknak. Hittel, reménységgel szintén jobb életet teremthetünk magunknak és embertársainknak. Befejezésül szeretném kihangsúlyozni mégegyszer, hogy a legértékesebb ajándék, amit valaha is kaphatunk az maga az élet. De ez az élet csak akkor válik igazán értelmessé, ha mi is adjuk a tőlünk telhető legjobbat és megosszuk másokkal a földi ajándékainkat. Néha nem az számít, hogy mennyit adunk, hanem az, hogy milyen lelkülettel adunk. Az özvegyasszony két fillérje például nagyobb érték volt, mint a gazdag aranya, mert a szegény a kevésből sokat adott, és jó lélekkel adott. Az is fontos, hogy az ajándék jó időben legyen adva, mikor arra szükség van és lehetőleg gyorsan. Van egy ajándék ezen a földön, amiből mennél többet adunk, annál több marad. Ez nem más, mint a szeretet. Ha sokat adunk, sokat kapunk vissza. Megemlítem még a mosolynak és örömnek az ajándékát is. Ezekkel másokat is boldogíthatunk. Kaphatunk, adhatunk és kreálhatunk ajándékokat, de mindig emlékezzünk arra, hogy a legértékesebb ajándék Istentől jön és Istenhez tér vissza. Az elmélkedés befejezéseként szeretnék egy verset idézni Vörösmarty Mihálytól: Mi az, mi embert boldoggá tehetne? Kincs? hír? gyönyör? Legyen bár mint özön, A telhetetlen elmerülhet benne, S nem fogja tudni, hogy van szívöröm. Kmek virág kell, nem hord rózsaberket', A látni vágyó napba nem tekint; Kéjt veszt, ki sok kéjt szórakozva kerget', Csak a szerénynek nem hoz vágya kínt. Ki szívben jó, ki lélekben nemes volt, Ki életszomját el nem égeté, Kit gőg, mohó vágy s fény el nem varázsolt, Földön honát csak olyan lelheté. Ne nézz, ne nézz hát vágyaid távolába: Egész világ nem a mi birtokunk', Amennyit a szív felfoghat magába, Sajátunknak csak annyit mondhatunk. Kántor Pál Dr. KONCZ SÁNDOR 1913—1983 Nehéz búcsúsorokat írni olyan barátról, aki életének útján, annak kezdetétől szeme lezárásáig hitbeli, világnézeti és érzelmi egységben volt velünk. Igya vagyok én Koncz Sándorral, kivel együtt töltöttem 8 évet a miskolci református gimnáziumban, négy év teológiát Sárospatakon. Vakációban is felkerestük egymást, együtt jártuk a Bükk rengetegét, mikor reám bízta magát a hegyi utak megtévesztő ösvényein. A vasgyári kohók zajában növekedett gyermekkorában. Hite bontakozását, éles eszét észrevette lelkipásztora, Nádházy Bertalan, ki sokat törődött a két háború közt felnövekvő ifjúsággal. Örömmel adott neki ajánlást a sárospataki teológiára, hol Koncz Sándor elméje tovább csiszolódott s professzorainak bizonyságtevő előadásai tovább vitték a hit mélységei és magasságai felé. Öt évfolyamtársával imaközösséget alakított, mely egészséges református kegyességet plántált mindegyikük leikébe életük útjára. Ösztöndíjjal tanult Németországban, Skóciában és Svájcban. Ravasz László is felfigyelt a doktorált és a barthi teológiában jártas hittdósra; egyetemi lelkésznek nevezte ki Budapesten. A háború alatt tábori lelkész lett. Háború után a sárospataki teológia hívta meg professzorána. Annak megszűnéséig előbb héber, aztán az újszövetségi görög tanszéken működött. Tanítványai rajongva vették körül a hitben és ismeretben kiváló nevelőt. A teológia megszűnése után Alsóvadászon lett lelkipásztor. A hívek itt is észrevették hitének bizonyságtevő erejét. Mikor életének utolsó szakaszában a sárospataki levéltár igazgatója lett, alsóvadász! hívei minden évben felkeresték a pataki kollégiumban, hogy kezet szorítsanak vele és sokszor meghívták vendég igehlrdetőnek. Igazságszeretete, amellett való bátor kiállása Ismeretes volt mindenki előtt. Magyarságát, mély meggyőződéssel hirdette s emberszeretete maga köré vonzotta barátait, híveit, tanítványait. Legyen Isten vigasztalása özvegyével, ki szerető hűséggel követte őt élete útján s kinek családi sírboltjában helyezték el 1983 Nagypéntek napján a sárospataki temetőben. Mi pedig, távolra jutott barátok, kik együtt jártuk az iskola 12 évét, együtt imádkoztunk, együtt kirándultunk, együtt követtük élete felfelé ívelő útját, együtt éltük át a vérzivataros időket, könynyes szemmel búcsúzunk a jó baráttól, Isten áldott szolgájától, az egyenes, becsületes, hitben mindig erős Koncz Sándortól. Ahogy ő kísérte szeretettel lelkipásztorának Nádházy Bertalannak a koporsóját 1956-ban, hadd álljon itt búcsúzásképpen megírt szavai az ő koporsója felett is; eltűnik a földi orca, hogy helyet adjon a mennyei ábrázatnak. A vigasztalás az, hogy mindnyájan Krisztusban szemléljük elváltozott örökkévaló orcánkat, és úgy várjuk a mindnyájunk által óhajtott feltámadást. Mert ez az örökkévalóság csúcsa. Nyugodjék békében a boldog feltámadás reménysége alatt. Dr. Harangi László (Cleveland, Ohio) “Uram, Te tudod, hogy öregszem és egy napon valóban nagyon öreg leszek. Tartóztass meg attól a rossz szokástól, hogy azt gondoljam, hogy mindig, minden tárgyhoz hozzá kell szólnom. Ments meg attól, hogy mindenkinek a dolgába beleavatkozzam. Add, hogy figyelmes legyek, de ne legyek a hangulat embere, segítőkész, de nem erőszakos. Az egy életen át megszerzett bölcsességemet kár, hogy nem mindig használhatom fel, de Te tudod Uram, hogy szeretném, ha maradna néhány barátom. Mentsd meg az elmémet attól, hogy mellékvágányra térjen, add, hogy meglássam a lényeget. Zárd le az ajkamat, hogy ne beszéljek állandóan a bántódásaimról és a fájdalmaimról, amelyek csak nagyobbodnak az évek múlásával. De add meg a kegyelmet, hogy türelmes legyek mások bajaival szemben. Azt nem kérhetem, hogy az emlékezőtehetségem javuljon, ellenben add, hogy alázattal és kevésbé fölényesen kezeljem mások gyengülő emlékezőtehetségét. Taníts meg arra, hogy "néha" meglássam a saját tévedéseimet is. Tarts meg aránylag édesnek. En nem akarok szent lenni, azokkal sokszor nehéz együtt élni, de nem szeretnék savanyú öreg sem lenni, mert azok az ördög munkájának a koronái. A dd, hogy képes legyek a szép dolgokat és az emberek tehetségét meglátni. És adjál erőt, Uram, hogy ezt meg is mondjam nekik. _Ámen ” (Egy XVII. századbeli apáca imája. Fordította: Mészárosné Fekete Gizella, Ausztrália.) I EGY RÉGI IMÁDSÁG
