Calvin Synod Herald, 1981 (81. évfolyam, 1-6. szám)
1981-03-01 / 3-4. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD lőbb-utóbb oda is eljuttassa, ahova addig a puszta szó, vagy a nyelv korlátozott kommunikációs természete miatt soha még csak remény sem volt. A gondolkodás rabláncait nem ismerő szabad gondolkodáshoz szokott széles tömegekhez: Európa és Amerika diákjaihoz, a gondolkodáshoz szoktatott tudósokhoz, professzorokhoz, felfedezőkhöz, nemcsak a Teller Edékhez, Szilárd Leókhoz, de (rajtuk keresztül) az Enrico Fenni és Einstein, új-ra és zenére egyaránt mindég örömmel reagáló, világformáló erejű szellemi fellegváraihoz. Ez az üzenet nem volt olyan egyszerű, hogy mindenki azonnal megértette, vagy pláne követte volna, de számunkra volt és, ahogy az idő telik és az üzenet értelme egyre inkább kezd kibontakozni/szélté-ben, hosszában a világban, ahova csak elér, — számunkra/ egyre inkább van egy mindennél értékesebb specialitása, — hogy nemcsak a Messenger, de maga az üzenet tartalma is ízig-vérig MAGYAR. — De jelentőségében mégis teljesen internacionális . .. Talán nagyon leegyszerűsítve és letömörítve — condensalva — így hangzik: Nincs az a vihar, ami egy népet, vagy kultúrát el tudna sodorni, amelyiknek van mit mondania és van bátorsága minden veszéllyel szembenézve, a saját nyelvén és dallamán — őszintén énekelni. Köszönjük ezt Neked BARTÓK BÉLA és köszönjük, hogy olyan sokat tettél azért, hogy mindég és mindenütt olyan jólesően büszkék lehetünk arra, hogy valami közünk van Hozzád, Magyarok és egy többezeréves kultúra énekesei vagyunk! Rozsnyai Zoltán Kálmán Lacinak ajánlom ezt a leírt beszédet, aki az igazi szülőatyja az egész Bartók mozgalomnak. Sok szeretettel, Rozsnyai Zoltán * A Bartók síremlék és Rozsnyai Zoltán fényképét Tokay János művész vette fel és bocsátotta lapunk rendelkezésére. Szívességét ezúton köszönjük. — Szerkesztő A PRESBITER ÉS A LELKIPÁSZTOR A lelkipásztor egy a presbiterek közül, — primus inter pares —, az egyház szolgálatára elhívott teljes idejű ember. Isten Szent Lelke által megszólítja, az anyaszentegyház előkészíti a szolgálatra, Isten és az anyaszentegyház elhívja egy gyülekezetben Isten munkája végzésére, a hívek pásztorolására. Legátus, Isten követe, küldöttje a gyülekezetben. Presbiter, mert hűségben idősebb; lelkipásztor, mert Isten nyáját terelgeti az örök élet felé; pap, mert, mint Uráé, élete Ura szolgálatában ég el. Abban van áldozatának lényege, hogy elfogadja Ura áldozatát helyettes elégtételként, s ennek az áldozatnak elfogadására adja életét. Isten munkatársa, mert Urának, Uráért, Urával dolgozik. Őrálló, mert őrállónak adta őt az Ür. Próféta, mert látásokat lát, s arról tesz bizonyságot. Hírnök, mert viszi a megbékélés és megbékéltetés evangéliumát. A világ bolondja, de általa szégyeníti meg az Ür a bölcseket (I. Korintus 1:27-28). Pásztor, aki egyedül van a világban, de akit maga a Főpásztor pásztorok Életét szent pazarlással szórja, hogy bűnösöket hívogasson megtérésre. A legnagyobb kincstár kulcsa van kezében, s maga szűkölködik. Fekete palástját megtépi a világ, de fogyatkozásait eltakarja az örök élet köntöse. Sebeket gyógyít, halál ellen oszt orvosságot, de az ő sebei mindig kiújulnak. Az élet mélységeit járja, angyalok hordozzák őt kézen. Mindenki szolgája, pedig csak az Uráé szeretne lenni. Az ő szája őrzi a „tudományt”, mégis mindenki őt tanítja. A Szent Lélek ereje rendelkezésére áll, s mégis ellenszél sodorja. A mélyre akar evezni, mégis sekélyes vizeken sodródik hajója. Mennyi paradoxon (ellentmondás), milyen nagyszerű, és mégis milyen megvetett szolgálat! Munkája végzésére az apostoli egyház presbitereket állított mellé, és állít ma is a reformációban megújult egyház. Pásztor és presbiter, egy és mégis kettő, kettő és mégis egy. Ezért szomorú, hogy a kezdeti harmónia megromlott, mert rosszul értelmezték ezt a magasztos szolgálatot. A presbiter a lelkipásztor munkatársa. Isten és az anyaszentegyház hívja el, hogy a nyáj gondozásában a lelkipásztor segítségére legyen. Szükség van rá, mert egyedül nem végezheti a nyáj gondozását a lelkipásztor. Segédje a lelkipásztornak, segédlelkész, akivel megosztja felelősségét. Ahány presbiter, annyi segédlelkész, mondjuk, de jó lenne, ha így is lehetne! Nem vetélytársak, hanem munkatársak! Akkor tudok jó pásztor lenni, ha meg tudom osztani munkámat presbitereimmel, s akkor vagyok jó presbiter, ha részt tudok venni a szolgálatban. Vannak, akik azt gondolják, hogy a presbiter és gondnok a lelkipásztor felettesei, pedig esküjét az örökkévaló Isten kezébe teszi le. Az egyházat Isten kormányozza Szent Leikével, az Ő akaratát kell követnie a presbiternek, a lelkipásztornak és a nyájnak. A presbiter nem reprezentánsa a gyülekezetnek, hiszen Istenre kell hallgatnia mind a kettőnek. Szükséges, hogy ima és szeretetközösségben éljenek, így töltvén be Isten akaratát. Református egyházunk szolgálata akkor lesz áldott és eredményes, ha lelkipásztor és presbiter, mint a gótika két ellentétes vonala egy pontban, — a Krisztusban — találkoznak, és Benne maradnak, Vele és Általa végzik szolgálatukat. Vitéz Ferenc
