Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA A Kálvin Egyházkerület calvin urn Ai n hiv*’*1“ '*pia SYNOD ntrj/ALL/ Alapítva 1900-ban Szerkeszti: Vitéz Ferenc 80-ik évfolyam 1980 szeptember — október 9—10. szám PRESBITER, PRESBITÉRIUM Sem a lutheránizmus, sem a zwingliánizmus nem ismeri a presbitert eredetileg. Maga Luther elismeri, hogy az Apostolok Cselekedetei 20:28. és Titus 1:5, 7. alapján az újszövelség eredeti görög szövegében a „presbyteroi” és az „episkopoi” azonosak, de ezt a megállapítást csak polémiailag használja a püspöki jurisdikcióval szemben. Arra, hogy a presbiterek egészen mások, mint egy városnak a lelkészei, sohasem gondolt. Zwingli a presbiteren a lelkészt érti, nem a gyülekezet tagjaiból e tisztre emelt világi egyént, tehát egyháztagot s azt mondja róla, hogy ő t.i. a lelkész az egész gyülekezetnek a lelke. Tulajdonképpen Kálvinnál fejlődik ki a presbiteri gondolat és gyakorlat ! Nála a középpontban áll az Isten Igéje, de ennek a gyülekezet életében is hatnia kell. Kálvin a Biblia alapján áll. Pál apostol efézusi igéje ragadta meg őt: „És ő adott némelyeket apostolokul, némelyeket prófétákul, némelyeket evangélistákul, némelyeket pedig pásztorokul és tanítókul,” (4:11.) s így főmunkájában : „Institutio Religionis Christianae”-ban már különválasztja a pásztorokat és seniorokat, azaz presbitereket, mikor megállapítja, hogy egyik rendeltetett a tanításra, a másik az erkölcsök őreiül. Genfi egyházában a presbiteri gyakorlatot megvalósította s ez a gyülekezet mintájává lett egész Európa gyülekezeteinek, hol a kálvini reformáció tért hódított, sőt Kálvin presbiteri elve kihatással volt a lutheri reformációra is ! Ez a hatás már Luther idejében is erősen érezhető, legelső munkatársát Melanchtont kryptokálvinizmussal vádolják. Kálvin tanait, presbiteri elve és a presbitérium működése csak népszerűsítik mindenfelé. így érthető meg, hogy abban az időben, mikor Kanizsai Pálfi János Heidelbergben tanult az előbb lutheri reformációt elfogadó egyetemi város már régóta a kálvini reformációnak volt a hirdetője. Hisz tudjuk, hogy III. Frigyes pfalzi fejedelem Oleviánus hatása alatt bevezette fejedelemsége egyházaiba a genfi egyházszervezetet, sőt megíratta Oleviánussal és Ursinussal 1563-ban a Heidelbergi Kátéi, mely magyar református egyházunknak egyik hitvallásos könyvévé is lett. Itt Heidelbergben szívta magába a presbiteri eszmét Kanizsai ! Külföldi tanulmányai, tapasztalatai alapján a hazai református egyházat ki akarta emelni a merevségből, a féltett orthodoxia bilincseiből, mely alig látható polypkarjaival sok tekintetben a katholikus egyházalkotmányhoz kapcsolta — hogy így a fejlődés, tökéletesedés útjára lépve felvirágozzék. Ügy érezte, hogy ezt a presbiteri eszme és rendszer átültetésével éri el leginkább. Terve megvalósítására kedvező teret talált pápai gyülekezetében. Körültekintő és tapintatos volt : előbb tanulmányozta gyülekezete lelki struktúráját. Mikor már elkészített mindent, mind a földesúrnál : Enyingi Török Istvánnál, mind a gyülekezetnél — csak akkor gondolt a megvalósításra. Még mindig volt akadály : püspöke véleménye. Nem akart erőszakos újító lenni ! Ezért felkereste levelével és kikérte véleményét. Pathai Veszprémből 1615. november 23-án ezt válaszolta : „Amit a presbyterium szervezéséről írsz, a legnagyobb mértékben dicséretemet érdemli, óhajtom, hogy a kegyes törekvés szerencsés véget érjen. Áldjon meg téged az Isten és tiszteletre-méltó fáradozásaitokat segítse elő az ő egyházának építésére.” Ugyanebben a levélben kéri Pathai, hogy vigye magával Péczeli Király Imre könyvét, mely a heidelbergi presbitérium rendjéről szól. Tehát terve a megvalósulás útjára léphetett, most már hozzálátott a szövegezéshez, a Regulák megírásához. Elkészülve bemutatta E. Török Istvánnak, ki a reávezetett záradék szerint jóváhagyta. Halála után a Begedi Nyáriak is megerősítették, valamint a vitézlő és városi rend is elfogadta. S megalakult Pápán 1618-ban az első református presbitérium, melyet Pathai István püspök 1618. január 19-i keltezéssel jóváhagyott. GYÜLEKEZETI, EGYHÁZMEGYEI. EGYHÁZKERÜLETI PRESBITÉRIUM Kanizsai egyházépítő munkájára a koronát az 1630. június 18- 19-i pápai zsinaton tette rá, mikor a zsinattal kimondatta az egész egyházkerület területén a presbitérium felállítását : „Minden egyes egyházban a püspök vagy az esperesek befolyásával és pedig az egyházlátogatás idején, azon hallgatók közül, kik a kegyesség és a Krisztus dicsősége iránt való buzgalom tekintetében mások felett kitűnnek, néhányat válasszanak ki és rendeljenek a lelkész mellé, hogy éppen abban a gyülekezetben tőle függően, mint egyházi tanácsosok a hit és erkölcsi élet felügyelői, az egyházi fegyelem gyakorlásában segítőtársai legyenek ... Minden egyházban a tévelygőknek a kibékítése a pap után ezeknek a megválasztott és pap mellé rendelt férfiaknak kötelessége.” Tudjuk, hogy minden új törvény, rendelet lassan megy át a köztudatba, használatba, idő kell, míg élettel telítődnek meg a holt betűk : így történt a pápai zsinat rendeletével is. Ezt bizonyítja, hogy Kanizsai, mikor Kiskomáromba került 1634-ben, tehát négy évvel a pápai zsinat után, még nem volt itt presbitérium, ő szervezte meg : 11 főből állott és három egyházfiitól. Hogy ez a presbitérium valóban gyakorolta törvényes jogait : a hit és erkölcsi élet területén Kanizsai irányítása mellett, bizonyítják feljegyzései, melyeket a kiskomáromi
