Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)
1980-09-01 / 9-10. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD anyakönyvben tett 1634. július 14-től 1637. július 8-áig. Ezek a kálvini fegyelem szigorúságáról tesznek bizonyságot. Presbitériumával a családi élet lüktető erén tartotta kezét s vigyázott annak tisztaságára. A házasságtörőt három hétig tartó nyilvános penitenciára ítélte a presbitérium s ezalatt az idő alatt, ha asszony volt a templomajtón kívül, a folyósón (cintérium) kellett állnia, fekete posztóruhával, vagy szennyes abrosszal a fején : ha férfi volt a katedra előtt kellett állnia s nem volt szabad leülnie. Bűnüket nyilvánosan a gyülekezet előtt kellett megbánniuk : Isten bocsánatát kérni és a gyülekezetét. Lopást, káromkodást, szidalmazást, csúfolódást, kártyázást, rágalmazást, részegeskedést ugyanilyen büntetésben részesítették. A bűnöst először exkommunikálták, kiközösítették s ha visszaesett „plöngérbe szögezve kiverték ez kelből.” Kanizsai presbitériumai betöltötték hivatásukat; hogy Dunántúlon el volt terjedve azt igazolja Nagymaráczi levele 1650-ből : „Püspök ura es senior uraim inspectiojuk alatt minden varasban, falukban megvannak a presbyterek, kik az ö honjokban rendesen es istenesen vigyáznák a külső rendekre es prédikátorokra.” Kanizsai szervezte meg először magyar református egyházunkban a presbitériumot : Dunántúl volt a presbitérium bölcsője ! A gyülekezeti presbitérium mellett megszervezte az egyházak kormányzására a „papi presbitériumot” és az 1618-i szentlőrinci zsinaton elfogadtatta. Mint az esperes segédeit : collaterarii coadiutores seniorum, egyházmegyei, illetve egyházkerületi presbitereknek szánta s kötelességüket az 1619-i pápai zsinaton így körvonalazta : „Feladatuk, hogy az egyházak gondozásában az esperesnek mintegy őrködő szemei, éles fülei és gyors lábai legyenek. Az esperes mellett az erkölcsökre és a testvérek életére szorgalmasan vigyázzanak s ha valaki hibát követ el s így látják, testvériesen feddjék meg, figyelmeztessék kötelességére, utasítsák rendre és dorgálják meg. Aki nem tér meg és hajthatatlan marad, jelentsék fel az esperesnél. Egyházlátogatáskor magának az esperesnek szorgalmas segítőtársai legyenek : ha az esperes valamelyik egyházat nem látogatná meg, azt meglátogassák .. . A presbitereknek legfőbb tisztük, hogy azokat, amiket az esperes a felügyelete alá rendelt egyházakban elintézni és elvégezni nem tud, hűségesen elvégezzék és teljesítsék ... eljárásuk eredményét írásban vagy élőszóban terjesszék az esperes elé ... rendes és rendkívüli zsinaton az esperes után az első helyet foglalják el és szavazatuk van.” Mindjárt a pápai zsinaton 8 ilyen presbitert választottak, ezek a „papi presbiterek,” a mai egyházmegyei lelkészi tanácsbírák ősei. Mint püspök az 1630. évi pápai zsinaton kiszélesítette ezt s az egyházkerületi presbiteri „szent tanács” intézménnyé tette : előírta, hogy kik lehetnek tagjai, számukat 24-re emelte fel s meghatározta teendőiket. Az egyházkerületi presbitériumnak (ma egyházkerületi tanácsbírák) csak lelkészi tagjai voltak, világiak nem, bár a zsinaton a világiak is résztvettek : földesurak, patrónusok, a várőrség kapitányai, szavuk is volt, tanácskozási joguk is. A zsinaton résztvevő világiak a mai egyházak világi gondnokai elődjeinek tekinthetők. Kanizsai Pálfi János a presbitériumok szervezésével egy csendes forradalmat indított el Dunántúlon, mely minden nagyobb megrázkódtatás nélkül zajlott le s így lett Dunántúl a magyar református presbitérium bölcsőjévé. Hogy a dunántúli református gyülekezetek nem pusztultak el a másfélévszázados üldöztetés és elnyomatás idején — jóllehet papjaikat üldözték vagy gályákra hurcolták el — a gyülekezeti presbitériumoknak köszönhető, mert ezeknek tagjai lettek az üldözött, a pásztoruktól megfosztott egyházaknak, diaspóráknak lelki vezetői, tanítói. Ők a magyar református egyház névtelen apostolai ! Kanizsai a presbitérium megszervezésével az egyház életébe és igazgatásába bevitte a szó igazi értelmében vett Krisztusi demokráciát !!!! A gyülekezeti, egyházmegyei és egyházkerületi presbitérium felállításával halhatatlanná tette nevét : református egyházunk fejlődésének új irányt szabott meg. Úttörő volt, vállalta a kezdet nehézségeit, esetleges egy oldalúságait, az elgáncsolásokat, de egyházépítő ereje nem tört meg : szeme előtt Krisztus földi anyaszentegyházának dicsősége és terjedése lebegett. (Folytatás következik) Makár János : Kanizsai Pálfi János élete és munkássága, New Brunswick, N. J., 1961. ÜZENET ERDÉLYBŐL Irta TÁBORI PIROSKA székely tanítónő, akit ezért a verséért a román megszállók fölakasztottak. Üzent az Olt, Maros, Szamos, minden hullámuk vértől zavaros. Halljátok ott túl a Tiszán, mit zeng a szél a Hargitán, mit visszhangzanak a csíki hegyek ? Erdély hegyein sűrű fellegek. Ez itt magyar föld, és az is marad, tiporják bár most idegen hadak, Csaba mondája új erőre kel, segít a víz, a tűz, a csillagok, és nem leszünk mások, csak magyarok! Ha szól a kürt, egy szálig felkelünk, halott vitézek lelke jár velünk. Előttünk száll az ős turul madár, nem is lesz gát, és nem lesz akadály. Ember lakói, ha ellenünk szegül, a székely állja rendületlenül. Üzenik a gyergyói havasok : megvannak mér a régi farkasok. Elő velük ! Gyertek, segítsetek ! Hollók, keselyűk tépik a szívünket, rabló hordák szívják a vérünket; ha nem harcoltok vélünk ... elveszünk ! A honszerző hősöknek hantja vár, ha odavesz az ős magyar határ, s ha rablónak kedvez a világ, mutassunk akkor újabb magyar csodát Megmozdulnak mind a csíki hegyek ! A székely föld nem terem kenyeret, elhervad minden illatos virág, mérget terem mind a gyümölcsfaág. Vizek háta nem ringat csolnakot, székely anya nem szül több magzatot, vadon puszta lesz az egész vidék, s ha végzetül még ez sem lesz elég, a föld megindul, mennybolt megszakad, de Erdély földje csak magyar marad !
