Calvin Synod Herald, 1980 (80. évfolyam, 1-12. szám)

1980-05-01 / 5-6. szám

10 CALVIN SYNOD HERALD a farizeus pártiak nyertek volna és a keresztyénség világ vallás helyett a zsidó vallás kis szektájává zsu­gorodott volna. De előállt Péter — aki maga zsidó volt — és beállította a kérdést a megfelelő keretbe. íme az Isten — szólt Péter — „aki a szíveket ismeri körülmetél­­kedés nélkül bizonyságot tett a pogányokból lett ke­resztyének mellett, amikor éppen úgy megadta nekik a Szent Lelket mint nekünk, és nem tett semmi kü­lönbséget közöttünk és közöttük, mert HIT által meg­tisztította szívüket.” Figyelemreméltó, hogy az antió­­kiai egyház elhatározhatta volna, hogy nekik van iga­zuk, nincs szükségük, hogy a jeruzsálemi egyházzal megtárgyalják ezt a dolgot, mégis küldötteket menesz­tettek Jeruzsálembe, hogy az egyház együtt növeked­hessen. Úgy az antiókiai gyülekezet, mint a kiküldöt­tek részéről ez áldozatot jelentett, éppen úgy, mint ma, úgy a gyülekezetek, mint a kiküldöttek részéről áldozatot jelent az Egyházkerületi gyűlésen való rész­vétel. Fontos ez, mert az egyházi gyűléseken keresztül együtt növekedünk mint keresztyén egyház, reformá­tus keresztyén meggyőződéseinkben, vagy közös egy­házi gyűlések nélkül szétesünk. 3. Rendszerint elfelejtkezünk arról, hogy a jeru­zsálemi gyűlés alkalmával fontos volt az is, hogy az antiókiai gyülekezet kiküldöttei találkoztak a jeruzsá­lemi gyülekezet népével és ezen keresztül megerősítet­ték az együvé tartozás érzését, mert testvérek voltak a Krisztusban. Azok, akik rendszeresen részt vesznek az Egyházkerületi gyűlésen és más egyházi gyűléseken testvéri kapcsolatokat építenek ki. Várják az alkalmat, hogy megújítsák a baráti és egyházi kapcsolatokat, ami kiküldöttet és kiküldöttet, egyházat és egyházat ösz­­szeköt keresztyén munkában és barátságban. 4. Gyűlések végén sokszor fontossá válik az, hogy ki nyert. A jeruzsálemi gyűlés végén nem volt kérdés, hogy ki győzött Jézus Krisztus és az Ő egy­háza nyerte meg — a jövendőt. Minden egyházi gyű­lésnek áldása az, hogy azok, akik részt vettek bizony­ságot tesznek arról, hogy az egyetlen nyertes Jézus Krisztus, aki a jövendőt építi az Ő egyházán keresztül. Parragh Dezső püspök NINCS SENKI OLYAN JÓ Nincs senki olyan jó, Nincs senki olyan szép, Nincs senki olyan, mint az én Anyám: Ő fogja a kezem, Ő tart, ha elesem; Ő mindenem, hisz ő az én Anyám. Ha más valaki bánt, Ő hív és megölel; Ó Istenem, csak ő ne hagyjon el! Nincs senki olyan jó, Nincse senki olyan szép, Nincs senki olyan, mint az én Anyám. DEBRECENI TÓGÁS DIÁKOK Ballag már a vén diák, tovább, tovább, Isten veletek cimborák, tovább, tovább, Ez út hazánkba visszavisz, Filister leszek magam is . .. Tovább, tovább, tovább . . . ! Fel, búcsúcsókra, cimborák .. . ! * Válásra in immár az óra, Isten veletek búcsúzóra, Fiúk, aztán megyek, megyek ... Elválásom nektek ne fájjon, Fiúk. fiúk, Isten megáldjon! Isten megáldjon, elmegyek . . . Diáktanyámat itthagyom már, Nem lesz hazám többé Patak már ... Fiúk. azért szeressetek .. . Szeressétek a vén diákot... Fiúk. fiúk, ha messze járok, Üzenjetek, üzenjetek ... * Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus! Gaudeamus igitur, iuvenes dum sumus! Post iucundam iuventutem, Post molestam senectutem, Nos habebit hurnus, Nos habebit humus. Vivat Academia, vivant Professores! Vivat Academia, vivant Professores! Vivat membrum quodlibet, Vivant membra quaelibet, Semper sint in flore, Semper sin in flore ...

Next

/
Thumbnails
Contents