Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9-10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 13 A KOVÁTS EMLÉKTÁBLA MEGKOSZORÚZÁSA KARCAGON Egyeseületünk igazgatósága tavaszi ülésén egyhangúan úgy határozott, hogy nemcsak az Egyesült Államokban tartandó Kováts Mihály ünnepélyeken képviselteti magát, hanem küldöttségileg koszorúzza meg a karcagi szülőháza helyén elhelyezett emléktáblát is. A küldöttség vezetésére és megszervezésésre Eszenyi László ügyvezető alelnököt kérte fel az igazgatóság. Ezzel a határozatával az Amerikai Magyar Református Egyesület hű maradt a Kováts kultusz megteremtésében eddig vitt szerepéhez. Mert az Egyesület vezetőinek önzetlen fáradozása és a tagság anyagi áldozata nélkül nagy katona elődünk aligha lenne az Amerikai Függetlenségi Háború „Society of Cincinnati” által is elismert kimagasló hőse. Vasváry Ödön elhunyt számvevőnk találta meg Kováts Franklin Benjáminhoz intézett és sokat idézett levelét Philadelphiában, mely kétségtelenül bizonyítja magyar származását. Borshy György főtitkár idejében számos Kováts emlék került a Kossuth Házba és ugyanakkor adták át ünnepélyesen Finta Sándor pompás lovasszobrát az előbb említett amerikai társaságnak, mely a Függetlenségi Háború kimagasló hőseit tartja nyilván. Egyesületünk támogatása és aktív részvétele nélkül aligha állna a charlestoni akadémia Kováts Mihályról elnevezett gyakorlótéren az emlékoszlop és végül az eddig egyetlen könyv terjedelmű Kováts életrajzot e sorok írója csak az Egyesület anyagi és erkölcsi támogatásával tudta megjelentetni. Annak ellenére, hogy a küldöttség tagjai: Nt. Bertalan Imre és Dózsa György egyesületi igazgatók, Puskás Béla főszervező és Nt. Király Zoltán passaici lelkipásztor, a Kálvin Egyházkerület Püspöki Tanácsának tagja, különböző utakon tették meg a több ezer kilométeres utat, a karcagi tanácsház elé negyedórán belül mind befutottak a vendéglátók nem kis csodálkozására. Budapesti amerikai követségünk tagjai is szép számban kísértek le Karcagra. Megjelent Michael Eisenstadt követségi tanácsos, a kulturális ügyek vezetője feleségével és lányával; Robert Tynes konzul feleségével; Suzanna Ziemer, alkonzul és Richard Friedman ezredes, katonai attasé. Megdobbant öreg katona szívem, amikor az impozáns tanácsháza előtt kiszállva a főtéren megpillantottam a jász-kun huszárok első világháborús hősi szobrát. A patinás épület egyik gyűléstermében a városi tanács három tagja fogadott bennünket. Bemutatkozó köszöntőmben rámutattam arra, hogy az Amerikai Magyar Református Egyesület nem biztosítási vállalat, hanem testvérsegítő intézmény, melynek tagjai biztonsága mellett, magyarságunk szolgálata a főcélja. Idéztem Illyés Gyula üzenetét a külföldi magyarságnak, mely sokban determinálja magatartásunkat. „Minden harmadik magyar az ország határain kívül él. Ilyen diaszpórája egyetlen anyanyelvnek sincs. Ez azt jelenti, hogy a magyarság sorsáért egy harmadrészben már a kintiek felelnek. Minden diaszpóra-csoport egyegy tükör. Ők mutathatják nekünk, kik vagyunk a vi-MEGHÍVÓ A Magyar Protestáns Bál előkészítő bizottsága szeretettel meghívja New York, New Jersey, Connecticut, Pennsylvania és a környező államok magyarságát a HUSZADIK MAGYAR PROTESTÁNS BÁLRA 1979. november 9-én, pénteken este. 9 órakor a ROOSEVELT HOTEL “Grand Ballroom” termében a Madison Avenue és a 45-ik Street sarkán, New York-ban A Bál tiszta jövedelmét ezévben is ösztöndíjakra fordítja a rendezőség. A Huszadik Magyar Protestáns Bál nagyszabásúnak ígérkezik. Tervek szerint, választható vacsorával kívánjuk kibővíteni és összekapcsolni. Már jóelőre felkérjük Testvéreinket és Barátainkat az ifjúság toborzására és beszervezésére. Az elsőbálozó ifjú hölgyek és kísérőik részére, október folyamán, két alkalommal rendezünk összejövetelt a Roosevelt Hotel különtermében. A további részletekkel és tudnivalókkal kapcsolatban, hamarosan, jelentkezni fogunk. Fogjunk össze, és tegyük a Huszadik Magyar Protestáns Bált emlékezetessé!
