Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-09-01 / 9-10. szám
14 CALVIN SYNOD HERALD lágban. Ők sugározhatják szét a világba, ami nálunk érték és fény. Hatalmas felelősség ez — mondottam — aminek csak úgy tudunk eleget tenni, ha segítenek megtartani anyanyelvűnket és ébren tartjuk magyarságtudatunkat, hogy fényes maradjon az idézett lelki tükör. Ennek pedig egyetlen járható módja a KÉT IRÁNYÚ KULTÚRCSERE, amit a múltban fájdalmasan nélkülöztünk. Mert igenis van tiszteletre méltó kulturális élet odakint. Zenészeink, előadóművészeink, festőink, szobrászaink és íróink legalább annyi figyelmet érdemelnek, mint tudósaink. Ezután ennek az amerikai magyar kultúrának két kézzel fogható alkotása került ajándékként átadásra a helyi Kováts múzeum részére. Először a Pulaski Légió hadilobogójának mása, melyet Taba János, az Egyesület 300. osztályának társelnöke küldött és egy remekbe készült színezüst Kováts érem, Rodó Sándor kiváló szobrászművészünk munkája, mint az Egyesület ajándéka. A Pulaski lobogó másik példányát ugyancsak Taba János ajándékozta és adta át charlestoni üimepségek alkalmával a Citadella vezetőségének. Szép szimbólum, hogy a Nagy-Kunságban született és az Egyesült Államok szabadságáért életét áldozott Kováts Mihály legbecsesebb hadijelvényének egy-egy mása Karcagon és Charlestonban lesz elhelyezve önkénytelenül is a szülőföldhöz fűző szálak elszakíthatatlanságára figyelmeztetve. A tanácselnök köszönő és üdvözlő szavai után a népes csoport áthajtott a Kováts emléktáblához, melyet június 6-án helyeztek el ünnepélyesen annak az egyszerű falusi háznak az oldalára, mely ma a Fabriczy Kovátsok kúriájának helyén áll. A küldöttség és a követség tagjai bizonyos meglepetéssel látták, hogy az esemény előzetes híradásának teljes elhagyása miatt a helyi lakosság köréből szinte senki nem jelent meg. Így csak pár mondat keretében helyeztük el az Egyesület koszorúját. Karcagi magyar testvéreinknek szánt üdvözlet sajnos elmondatlan maradt. Innen az ünnepség résztvevői gyalogmenetben vonultak a nagyhírű kerámia üzemhez, hol valóban csodálatos élményben volt részünk. Az igazgató üdvözlő szavai után bevezettek a műterembe, ahol az egyik iparművész alig több, mint tíz perc leforgása alatt a formáló padra dobott rideg agyagból egy gyönyörű magyar korsót készített. Az üzemnek egyébként a helyi magyar népi motívumok megőrzése terén hervadhatatlan érdemei vannak. A kiállított szebbnél szebb tányérok, tálak és korsók a környékbeli parasztmotívumok százait örökítik meg, melyek tevékenységük nélkül valószínűleg veszendőbe mentek volna. Végül a Nagy-kun Múzeum megtekintésére került sor, melyben egyelőre egy nagy teremben vannak öszszegyűjtve és kiállítva a Kováts relikviák. Ott láttuk Finta Sándor néhány ezüst és bronz érmét, melyekhez kerül most Bodó Sándor alkotása. A falakon több évtizedes folyóiratokból kivágott Kováts cikkek, köztük egy 1932-es beszámoló a Kováts Társaság egyik ünnepélyéről, melynek az élén akkor a régen elhunyt Almásy Balogh Dezső, volt huszárkapitány állott. A könyvek és tanulmányok között van a sorok írójának „Híven Mindhalálig” című munkája is. A könyvet egyébként összevont formában a „Magyarország” című lap is leközölte egyidejűleg három folytatásban. Hiszszük, hogy a hazai és külföldi kutatások még számos új írással fogják gyarapítani a nemrégen felállított Kováts termet és hősünk fordulatokban gazdag élete még számos művészt fog alkotásra ösztönözni. A koszorúzás, megtekintések után a helyi tanács ebéden látta vendégül a megjelenteket az egyik vendéglő különtermében. Ez alkalommal a tanács elnökhelyettese ismételten megköszönte a küldöttség megjelenését, a hozott szép ajándékokat, a küldöttség vezetője pedig rövid válaszában hangsúlyozta, hogy az elválasztó világnézeti különbözőségek ellenére is meg kell próbálni az égető közös magyar célok szolgálatát célozva különösen az alig pár kilométerre lévő erdélyi határra, mely mögött magyar testvérek szenvednek ma. Köszönetét mondott Varga Jolánnak, aid a Világszövetség nevében kísérő feladatát kitűnően látta el. Valami lényeges történt Karcagon július 8-án. Az Amerikai Magyar Református Egyesület, mint az egyik legjelentősebb amerikai magyar intézmény kinyújtotta testvéri kezét a karcagi és rajtuk keresztül az összes magyarok felé. Tudjuk, hogy boldogan fogadták el akkor is, ha egy vagy más okból magán a koszorúzáson nem jelentek meg. Eszenyi László 75 ÉVES JUBILEUM WOODBRIDGEN A woodbridgei Magyar Református Egyház szeptember 23-án ünnepelte 75 éves jubileumát. A gyülekezet tagjai és a környékbeli egyházak lelkipásztorai és népe zsúfolásig töltötték meg a templomot. Az Igét Ft. György Árpád, a Református Egyesület elnöke hirdette. A szolgálat többi részét a környékbeli lelkipásztorok végezték, míg a Kálvin Egyházkerület köszöntését Dr. Bütösi János püspökhelyettes adta át. A banketten megtelt a gyülekezet díszterme. A vendégek között volt John Cassady, a város polgármestere, valamint a városi tanács tagjai, a helyi és környékbeli lelkipásztorok, egyházi és egyesületi vezetők, s a helyi és vidéki magyarság. Az ízlésesen feldíszített teremben kitűnő vacsorát szolgáltak fel. A szónokok és ünnepi köszöntők hosszú sora után a vendégek sokáig maradtak, élvezve a kitűnő zenekar művészi játékát. Az egyház az ünnepi alkalomra szép emlékkönyvet adott ki. A kitűnő rendezésért köszönet illeti az egyház lelkipásztorát, Nt. Egry Lászlót és nejét, valamint a rendező bizottságot, akik nagy gonddal tervezték meg az ünnepséget. Az áldomásmesteri tisztet Nt. Bertalan Imre töltötte be nagy hozzáértéssel és tenger humorral. Az ünnepség sokáig emlékezetes marad. V. F.
