Calvin Synod Herald, 1979 (79. évfolyam, 1-12. szám)
1979-07-01 / 7-8. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 DR. PIRI JÓZSEF Ünnepi Vacsora, Bridgeport, Conn, 1979. május 22-én. Elmondotta: Dr. Szabó István, a clevelandi Első Egyház lelkipásztora, a Kálvin Egyházkerület örökös tb. elnöke. A mi érdemekben oly gazdag ünnepeltünknek, endrédi és kiskálnai dr. Piri Józsefnek, élete az Esztergom melletti Duna kanyarban lévő Pilismarótról indul el. Édesapja — József — katonatiszt volt kapitányi rangban az ötödik huszárezredben. Az első világháborúban az orosz harctéren halt hősi halált. Édesanyja neve: Marossy Lídia volt. Ősrégi nemesi családnak a sarja, ki apai ágon 1072-ig és anyai ágon 1215-ig tudja hivatalosan visszavezetni származását. A kora özvegységre jutott édesanyja mellett a nevelő gondozását nagyapja adta meg, kinek a régi magyar időkben hatszázholdas birtoka volt. Elemi iskoláit Pilismaróton, középiskoláját Budapesten a Református Főgimnáziumban, felső oktatását Debrecenben végezte. A hittudományi kar elvégzése és lelkészszentelése után a debreceni egyetem jogi fakultásán végezte jogi tanulmányait, és az európai nemzetközi jogban szerezte meg diplomáját. Két doktorátust szerzett. Előbb a nagynevű Dr. Révész Imrének volt tanársegédje, majd később utódja a Tisza István Tudomány- Egyetemen. A nagy nemzeti összeomlás után Németországba menekülvén, Dr. Nagy Sándor megbízásából, Dachauban lévő átmenő-menekült tábor lelki gondozását végezte. A nagy magyar Debrecen kitörölhetetlenül beleidegződött lelki alkatába, úgy, hogy egész életére irányító erő és hatalom maradt. Aligha van még valaki, kire annyira reáillenének Ady Endre szavai, mint erre a „Kunfajta, nagyszemű legényre, ki Kínzottja sok-sok méla vágynak”. Ő valóban „A hortobágy Poétája”. „Alkonyatok és délibábok, Megfogták százszor is a lelkét, De ha virág nőtt a szívében, A csorda népek lelegelték.” Óh, mennyi virágot, Uram, a nagy összeomlásban, mely elsodorta fényes állását, házát, szép családját, vagyonát, hazáját, mindenét: Óh és mennyi virágot azóta is a reá kényszerült nagy bujdosásban?! Igaza van a költőnek: „Minden, más táján a világnak Szent dalnok lett volna belőle” bármily nyelven, bármily végen. De mi hálát adunk Istenünknek, hogy itt, a mi amerikai magyar életünk táján, lett belőle szent dalnok közöttünk, és hogy innen végigzúg dalnoki hangja a világ minden részén szétszórt magyarjaink felé a szélrózsa minden irányába, bárhol lett légyen is letelepülésük. Clevelandba, az amerikai Magyar Debrecenbe, 1951-ben sodorta ide őt a magyarokat mindeneknél súlyosabban sújtó világ-zivatar. Kétkezi munkásként kezdte meg életét új hazában új keretek között, új nyelvvel, és ríj adottságokkal farkasszemet nézve. Üj hűséges hitvest, új otthont és új egyház-otthont nyert ajándékba Istentől, kinek kegyelme örökké új és örökké megmarad. Munkája mezején legnagyobb boldogságot az adott, hogy a PEMCO szív-operációs gépekből innen küldhettünk nyolc életmentő gépet a szülőhazába, melyekhez nemcsak az ő munkája, hanem az ő példás áldozathozása is dicséretreméltó módon odakapcsolódott. Első Egyházunk, melynek ideérkezése első napjától tagja, 1957-ben presbiternek, 1961-ben pedig főgondnoknak választotta meg, mely tisztséget azóta is megszakítás nélkül tölt be párját ritkító hűséggel és áldozattal. Kálvin Egyházkerületünknek négy terminuson át, nyolc esztendőn keresztül, töltötte be legfőbb világi tisztét, mint zsinati presbiter. (Magyarországi viszonylatban egyházkerületi főgondnok.) Közbe Tóparti Egyházmegyénk vezetésében párhuzamosan mindvégig vezető szerepet töltött és tölt be. Főgondnoki minőségében valóban és igazában a magyar kálvini hagyományokhoz való tiszta hűséggel papjának fáradhatatlan segítőtársa és törhetetlen barátjának bizonyult a szó legtökéletesebb értelme szerint, melyért én hangsúlyozott hálával és igaz szeretettel adok mindenkor hálát Kegyelmes Istenünknek. Az 1977-ik évben áldott hitvesét súlyos betegség sújtván, nyugalomba kényszerültén, az ápoló szeretet megtestesült példájává lett közöttünk. Mérhetetlen megpróbáltatásban is a Megváltó hűséges vitézének bizonyult. „Szenvedni annyi, mint diadalt aratni, Óh hány éles vasnak kell rajtunk még faragni, Amíg méltók leszünk, hogy az Ég királya beállítson minket szobros csarnokába?” Krisztus Urunk Segíts meg! Erősítsd meg! Adj diadalt néki, nekünk, most és örökké! KRIVULKA KÁROLYNÉ sz. LENGYEL ERZSÉBET 1893-1979 Krivulka Károlyné, Nt. Krivulka Károly özvegye, született 1893. december 8-án Pittsburghban. Elemi iskolát Göncön végzett. Szüleivel 1913-ban visszajött Amerikába. Tanulmányait a pittsburghi Presbyterian Missionary Schoolban végezte 1921-ben. 1919-ben ment férjhez. Férje a Johnstown, Pa.-i Magyar Református Egyház lelkésze volt. 1936-1944-ig tanított Johnstownban, majd 1945-1948-ig az Elmhurst College internátusi felügyelőként alkalmazta. Élete utolsó húsz (folytatás a 13-ik oldalon)
