Calvin Synod Herald, 1978 (78. évfolyam, 1-12. szám)
1978-09-01 / 9-10. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD KÁROMKODÁS NÉPE VAGYUNK-E ? Erősen mellbeütött a könyvismertetés, amit sokmillió példányban megjelenő amerikai heti folyóiratban olvastam. A folyóirat és a könyv címét azért nem írom ide, hogy ne kelljen tőlük engedélyt kérnem az idézetekhez. Az író sok éven át tanulmányozta a népek káromkodásait, átkozódásait és szidalmait. Kétszáz nyelven tud káromkodni. Az erről a tárgyról szóló könyvében leírja azt a megállapítását, hogy a káromkodás világ olimpiászán a jiddis magas fokozatot kapna, de a magyar minden nehézség nélkül elnyerné az istenkáromlás fődíját. Említ más népeket is, akik elég cifrán tudnak káromkodni, és megállapítja, hogy a katolikus országok kitűnnek az istenkáromlásban. Az amerikaiakról azt írja, hogy általában nagyon gyenge káromkodók, bár a déli államok valamivel „jobbak” ebben. De a magyar az első díjat viszi el, szerinte, az istenkáromlásban. Vagyis, az istenkáromlás népe. Ez az állítás az, ami erősen mellbeütött. Visszaemlékeztem gyermekkoromra, amikor a nagyobb fiúktól gyors, éles ésszel úgy megtanultam a káromkodást, hogy a nem ismételt szavak sorát csak több lélegzetvétellel lehetett elmondanom. Aztán viszszaemlékeztem gondolkozó fiatalember koromra, mikor a gyermek tévedését kiküszöbölve figyeltem különböző vidékeken a magyar társadalmat, és megdöbbentett a rengeteg istenkáromlás és káromkodás, amit hallanom kellett. Mégis nem gondoltam, hogy az ezt a tárgyat világszerte tanulmányozó kutatónak arra a következtetésre kell jutnia, hogy mi vagyunk a fő istenkáromlók. Eszembe jutott két másik adat, amit a világstatisztika éveken át számontartott, és ami szerint Magyarország első volt az összes népek között, legalábbis egy ideig, az öngyilkosságban és a magzatelhajtásban, kétféle embergyilkofásban. Mi az összefüggés az istenkáromlásban és az embergyilkolásban való ilyen elsőség között ? Csak említem, hogy amikor Júdás árulásával megtagadta az Isten Fiát, nemsokára öngylikosságot követett el. Szeretjük egyeseknek azt az állítását, hogy számarányunk szerint elsők vagyunk a kulturális teljesítményekben. Igazán ? De az istenkáromlásban, azt mondják, tényleg elsők vagyunk. Akik más népeket is ismerünk, tudjuk, mert hallottuk, hogy azok is tudnak alaposan káromkodni. Azt is tudjuk, hogy ez a bűn akkor is bűn, ha csak enyhe formában és nem nagyon „választékosán” jelenik meg. De minket semmi sem ment fel az alól az ítélet alól, hogy istenkáromlás népe vagyunk. Aki ebben kételkedik, kezdjen figyelni saját indulatos perceire és más magyarok beszédére. Van-e lehetőség arra, hogy a káromkodás átkától megszabaduljunk egyénileg és mint nép ? Éhez a legalapvetőbb segítség az, hogy a káromkodás népe helyett tudatosan, fegyelmezetten és rendszeresen az imádkozás népévé képezzük magunkat. Isten nevét használjuk az Ő akarata szerint, Vele együttműködve, mint szerető, megbocsátó, jó és jóravezető Atyánk nevét. 1958 végén a New York-i magyar rádióadáson elhangzott, és azután a Reformátusok Lapjában közölt igehirdetésen át hívtam mindenkit az „Imádkozó Magyarok Közösségébe”. Kevés jelentkező volt! Pedig sem a mi népünk, sem bármely más nép, sem az egész emberiség jövőjének helyes, jó és áldásos kibontakozásához nincs más út, mint a teremtő és gondviselő Istennel való járás, a Vele megbeszélt és az Ő akarata szerint véghezvitt cselekvés, az imádkozó élet. Káromkodás helyett imádkozás ! Mint bárki más, a magyar is lehet az imádság népe, ha egyénileg hozzákezdünk az Istennel való rendszeres beszélgetéshez, és az ilyen imádkozásban mindvégig hűségesen kitartunk. Szigethy Béla RÁDULY SÁNDOR EMLÉKEZETE Szomorú a halál a gyarló embernek, Halál követitől mindenek rettegnek, Kiváltképpen, kik ebben a világban örülnek, Nehéz a világtól megválni ezeknek. Romlandó az élet, veszendő hiúság, Hamar elenyészik, mint a gyenge virág. Minden ékessége csak nagy szomorúság, Helyette vár reád a fényes Mennyország. így tanított erre tiszteletes urunk, Akitől most mi is könnyezve búcsúzunk. Szívünkben megmarad sok szép tanítása, Intése hűségre, végső kitartásra, Hogy mindig szeressük drága Megváltónkat, Benne találjuk meg fő boldogságunkat. Hűn követve Jézust az életúton át, Elnyerjük a Mennyben az Élet-Koronát. Áldjuk Istent azért, hogy adta őt nekünk, Hogy tanítványai s hívei lehetünk, Hogy hallottuk sok szép igehirdetését, Szívünkbe zárhattuk áldott magvetését. Arra kérjük Istent koporsója mellett, Nyugodjon meg lelke a gyülekezet felett. Indítson bennünket mély hálaadásra, Magvetésnek legyen gazdag aratása. Életünk teremjen gyümölcsöt bőségben, Jócselekedetben, bizonyságtevésben. Tiszteletes urunk emléke szívünkben, így lesz maradandó egész életünkben. Ráduly Sándor, Györke, Abaúj Torna vm.-i református lelkész meghalt 1976-ban. I
