Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-11-01 / 11-12. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD A tömjén a belső kincsek kifejezője: a gondolat és tudás, az érzés és áhítat, az ihlet és szellem szimbóluma. A bölcsek letették ezt is a Jézus jászolbölcsője elé! Ó de sokat mondóan mai ez is: az emberi értékek nem válhatnak igazán áldás forrásává addig, amíg térdet nem hajtanak Jézus Krisztus előtt. Korunkban az emberi tudás óriási lépéseket tesz az élet sok-sok területén, de az eredményeket beárnyékolja a félelem. Itt van például az atomkutatás: bámulatos eredményeket ért el, de rettegésben tartja az egész világot. S ugyanígy vagyunk minden emberi kutatással, gondolattal, érzéssel is: ha nem rendeljük Krisztus uralma alá, akkor az felfuvalkodottá, gőgössé tesz, elválaszt, mérgez, rombol. Az igazán bölcs ember tehát karácsonykor ma is így esdekel: „Itt állok jászolod felett, ó Jézusom, szerelmem, Eljöttem, elhoztam Neked, amit kezedből nyertem. Vedd elmém, lelkem és szívem, Hadd adjam Néked mindenem, Hogy kedves legyek Néked!” Végül mirhát ajándékoztak a bölcsek az Újszülöttnek. A mirhát keleten a halott bebalzsamozására használják, ezért a fájdalom, a szomorúság, az élet sötét oldalának a szimbóluma az. Ebből is kijut mindnyájunknak: betegség, csalódás, egyedüllét, szeretteink elvesztése előbb-utóbb bekopogtat mindnyájunk ajtaján. S jaj, de nehéz ezeket a tapasztalatokat letenni bizalommal karácsony Ura elé! Mert mi magyarok különösképpen is szeretünk keseregni, balsorsot siratni, sebeinket mutogatni. Isten azt akarja, hogy letegyük ezeket is Annak a jászolbölcsője elé, aki azért jött, hogy a megtört szívűeket gyógyítsa, a sebeket bekötözze, fájdalmainkat elvegye. Bátorítsuk hát egymást ezen a karácsonyon: „Hozzá kiálts, magyar, s megment az Űr, S a réginél, meglásd, jobb lesz az új, Csak bűnös, önző, tépett életed Megváltó Jézusod kezébe tedd! Amit vétkeztél, megbocsájtja azt, A sok tövisből mind rózsát fakaszt, Terhed saját vállára átveszi, Áldást adó kezét meg rád teszi.” Természetesen így látni és élni a karácsonyt csak hit által lehet. Mert hit által értjük meg, hogy a bölcsek nem tettek mást, mint amit Jézus tett értük karácsonykor. Mert Ő volt az, aki először nyitotta ki kincses ládáját, s adta magát — külső és belső kincseit — ajándékul az Istennek miérettünk. Megalázta magát, engedelmes lévén a halálig... Adjon hát Isten élő hitet mindnyájunknak, hogy a bölcsek útján éljünk karácsony ünnepet. Az egyházkerületi tanács nevében, Dr. Bűt ősi János, püspök PUSZTULÓ ORSZÁG Készül még egy-egy gyermek. Friss-meleg kenyér. Szimatol, az ajtófélfához áll: tengődve valameddig még el él, el, a halál. Illyés Gyula CSORDAPÁSZTOROK — Ismeretlen magyar szerző — Csordapásztorok, midőn Betlehemben Csordát őriznek éjjel az mezőben, Isten angyali jövének melléjek, Nagy félelemmel telék meg ő szivek. örömet mondok néktek, ne féljetek, Mert születék néktek ma üdvösségtek. Menjetek el-bé gyorsan a városban, Ott találjátok Jézust a jászolyban. Elindulának és el-béjutának, Szűz Máriának jó napot mondának. Hol fekszik Jézus, mondd meg, a jászolyban, Kit bétakartál mostan a pólyában. Isten titeket hozott mostan uratokhoz, De nem szólhatok mostan szent fiamhoz, Mert Ő aluszik, pólyában nyugoszik, Hideg jászolyban szénán bágyadozik. Nem fekszik ágyban, sem friss palotában Hanem jászolyban, romlott istállóban. Serkentsd fel Jézust, szent fiadat nékünk, Mert angyaloktól hozzája küldettünk. Serkenj fel, fiam, pásztorok eljöttek, Szent angyalidtól, kik hozzád küldettek. Idvöz légy Jézus, pásztorok Pászora, Mennynek és földnek teremtő szent Ura. Ha nem utálsz meg, a te szolgáid vagyunk, És azért jöttünk, hogy téged imádjunk. Kérünk téged, mint idvözítőnket, Bűnünkért előled el ne űzz minket. Mária, te is könyörögj érettünk, Hogy ez világból boldogan kimenjünk. Dicsíret néked, örök Atya Isten, Kicsinded Jézus és szent Lélek Isten, Kicsinded Jézus és szent Lélek Isten. f k a
