Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)

1977-11-01 / 11-12. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA ANGYAL ÉNEK A HÁBORGÓ VILÁG FÖLÖTT 11 Egy régi EKLEKCIÓS VERS-ből... Téli éjszakában, mikor minden álmos, Ködbe takarózva szendereg a város, Pataki vár tornyán éjfélt üt az óra, Felrebbenő bagoly messze röppen róla, Százados fák alján avart kerget a szél, Omladozó várfal elmúlásról mesél, Bodrognak reggelre be-befagy a széle, Ezüstös dér borul házak tetejére, Mikor a holdvilág pénzért sem kapható, De ingyen is szálldos, ha elindul a hó, Mikor csillag helyett villanylámpa fénylik, Reggel a Sátorhegy messzire fehérük, Amikor az utcán nem kóborol senki, S jómagámon kívül álmodik mindenki, Mikor az ablakon sok jégvirág támad, Fagyos szél verdesi az ablaktáblákat, Sebesült ablakú diákszobák mélyén Dérré fagy a pára a pokrócok szélén, Halk nesszé szelídült a nappali lárma, Ismerős tájon jár öreg diák álma, Hová vonat nem visz, elröpít az álom, Túl Bodrogon, Tiszán, Hegyalján, határon, Mikor a folyóson már senki sem császkál, Húzza a csendest egy hervadó virágnál, Mikor minden ajtó, vaskapu is zárva, Halálos csend borul öreg iskolánkra, Szobám környékét is megülte az álom, Horkolva szendereg három jóbarátom, De engem nem zavar fagyos szél zúgása, Álmodó legények csendes horkolása, Bolyongó elmémet kerüli az álom, Pataki diáksors szép mezőit járom, Amit látok, hallok, mind leírom sorba, Tövist és virágot gyűjtök egy csokorba, S e virágcsokorról, pataki diákok, Századok is fognak emlékezni rátok! * # * Tógátusok sorát ezzel le is zárom. Karácsony ünnepét reménységgel várom. És akik körültem elekciót vártok, Tógátusok, prepák és egyéb deákok, Mondjátok mindenütt, amerre majd jártok: „Istentől megáldott ünnepet kívánok!” Kiss Menyhért egy kevésbé ismert, de annál ér­tékesebb meleg szép karácsonyi elbeszélő költemény­ben egy „jóarcú, buksi, szöszke” angyalkáról ír. Ezt az angyalkát karácsony estjén aláküldi az Isten az emberek közé a földre hírnök gyanánt. Azzal kezdődik, hogy Isten így szól a kis angyalhoz: „Fiam, ha a földön ma alkonyul, A holdból egy sugárnyi kötélén Ereszkedj le, s nézd mi van odalenn. A bűnben, rosszban tartanak szünetet, Ma, mikor én szent fiam született?” És az angyalka alászállott a földié. Egyszer csak „mint nagy hómezőn apró csillagok” tűnnek fel előtte egy katonai tábornak a tábortüzei. Az angyalka gondol­ván, hogy „ahol tűz van, ott ember is van”, jó helyen járván, földre ereszkedett. De alighogy földet ér a lába, szuronyt szegeznek rá, és szakaszban körül veszik őt a katonák. Jelszót követelnek tőle, azt nem tudván, el­lenséges kémnek tekintik. Hiába énekli bársonyos hangján a megszeppent, szöszke angyalka: „Dicsőség mennyben az Istennek! Békesség földön az emberek­nek!’’ az emberek bizony „vasraverték az ég szent gyermekét.” Cipelték, hurcolták, bántalmazták, de égi hatalmával kitört a bilincsekből és felrepült. Utána lőt­tek, eltalálták a szárnyát, és mint rubingyöngy, aláhull a sebzett angyal vére a „téli tábor zúzmara szőnye­gére.” Azután az angyalka visszaérvén a mennybe ke­servesen panaszkodva mondja el az Űmak, miként bán­tak vele lenn a földön a gonosz emberek: „Isten Atyám! A földön rossz világ van, Vasravertek és átlőtték a szárnyam. Ágyúk dörögnek, géppuskák zenélnek, Nem kell nekik a betlehemi ének...” Mennyire valóban ez a mai embervilágunk, eltor­zult ugyan, de valóságos képe. Mennyire így van ez 1977 karácsony idején a mi egész földünk színén! A két szörnyű világháború és az azt követő kisebb háborúk, lázongások, emberölések nyomában valóban ez a mi szomorú képünk. A borzalmas vérontások, ha­rag, bosszúállás, a szeretetlenség szennyes indulatai oly sokáig uralkodtak e földön az emberi szívek felett, hogy szinte száműzött madárrá vált a megváltó sze­retet, bilincsbevert rabbá lett az angyali hírnök. Akinek van hite, de nem foglalkoztatja, elveszti azt, mint az, akinek van szeme, de a sötétben való hosszadalmas tartózkodással, elveszti látó idegeit. Aki­nek van szeretete, de nem gyakorolja, elveszti azt! Az egymást követő gyűlölködő harcok hosszú korszaka alatt az emberi szeretet mozgató idegei súlyos mérték­ben elsorvadtak. Karácsony mindezek ellenében a Szeretet ünnepe. Az angyaljárás időszaka. A betlehemi ének visszhan­gozásának áldott korszaka. >> 4 l

Next

/
Thumbnails
Contents