Calvin Synod Herald, 1977 (77. évfolyam, 1-12. szám)
1977-01-01 / 1-2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 A CLIII. ZSOLTÁR Szenei Molnár Albert emlékére VERESS MIKLÓS: Psalmus: százötvenkettő aztán: halhat a költő fontos csak ami támadt léleklángjából: zsoltár azt zengem most utánad Albertus Molnár Bűneim már nem szánom seb már az ének számon s mi volhatnék kiloccsan a végső pohár bornál — arcod ring abban lassan Albertus Molnár Ülök partján ezeknek a tiszai vizeknek unottan s álmodozva míg hegedűket himbál tű Inán a lusta fűzfa Albertus Molnár Forgószél fútt világon porhamu ifjúságom s lépem utam e porba miként te vándorolnál ha nem hív Haydclberga Albertus Molnár Magyar koldus lehetsz is szállást teremt a pestis hogy fényénél a mécsnek magyar igéket szóljál az istenverte népnek Albertus Molnár Kínjaid visszapörlik kint és bent is a Tyllik de szabadság az ára ha kegyes kéztől jutnál egy jó parókiára Albertus Molnár Kit már vadak hurcolnak kit madarak szaggatnak kit emberek tépnek az másnak nem sikolt már csupán az öröklétnek Albertus Molnár Hadai magyaroknak egymással agyarkodnak amíg csak Szénétől Szénéig fölég ország és oltár s helyén csontod se látszik Albertus Molnár S a népek .Babilonja halálunk is kimondja mert annak nem kegyelmez aki lázongva szolgál bár szabadság a jelmez Albertus Molnár És pusztul aki bízik és hull aki nem bízik s halál kötelén torka de zeng de zeng a zsoltár a fölgyújtott mennyboltra Albertus Molnár Egy csikorogva forgó velőtől s vértől csorgó és őrült égitesten népeket őrlő molnár — az az egy igaz Isten Albertus Molnár Vagyunk száján garatnak véletlen megmaradt mag azért még sarjadásunk hogy vétlen csillagoknál végső magunkba lássunk Albertus Molnár S amint egykoron Dávid zengte az Ür csodáit s amint utána zengte a test mit nem lakói már zenglek a végtelenbe Albertus Molnár Amiért hittél te kívül azt örököltem szívül s végem a csöndek hozzák ha belül nem dobog már ez a nyugtalan ország Albertus Molnár Partjain bölcs vizeknek leikeink ott zizegnek ahol az űr a tenger ahol a fény a zsoltár várj rám ott türelemmel Albertus Molnár Zs. Tüdős Klára: SZÜNTELENÜL IMÁDKOZZATOK! (1 Thessz. 5:17) Sokáig nem tudtam én mit kezdeni ezzel a bibliai paranccsal. És gondolom sokan mások sem. egyszerű, józan keresztyének. Ugyanis zavaros bennünk az imádság fogalma. Valami ásatag, belénk nevelődött gondolat az, hogy csak ünnepélyesen lehet Istenhez fordulni, viszont az életünk folyása annyira hétköznapi s benne oly ritkák az ünnepi pillanatok, hogy ebben a hétköznapiságban úgy gondoljuk, hogy inkább ne is imádkozzunk, hogy ne profanizáljuk az imádságot. Mert teszem azt, hogy lehessen a napi munka közben, ócska ruhában, konyhakötényben Isten elé járulni? Szép kerek mondatokban, fennkölt gondolatokról beszélni, neki, amikor egészen más jár az eszünkben. És ha nem a munka ezer csinja-bínja, amin gondolkozunk, odaég a rántás, túlfolyik a mosogató és perzsel a vasaló. Jaj, próbáltam én Igékre koncentrálni, szépen megfogalmazott instanciákat juttatni az Ür elé. De vagy az instancia keverődött össze, vagy a munka s miután a munkát nem lehetett abbahagyni, hát abbahagytam az imádkozást. Ment is ez egy darabig, amíg simán * Zsindelyné Tüdős Klára a 30-as és 40-es évek talán legmarkánsabb női vezető személyisége volt. Az evangéliumi mozgalmakban s a népi Magyarország építésében egyaránt kivette a részét. Hosszú ideig nem hallottunk róla. Annál nagyobb örömünkre szolgál, hogy újabb cikkein épülhetünk, sőt 1975-óen „Isten markában” címmel könyve is jelent meg a Református Sajtóosztály kiadásában. Ezt az írását az 1977-es Kálvin Kalendáriumból vettük át. Klára néninek (mi, jiatalabb munkatársai csak így szólítottuk) még sok évet kívánunk, hogy bizonyságtevését folytathassa. (H. A.)
