Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-11-01 / 11-12. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD Bethlen Otthon új épületét felavató beszéd Ünneplő gyülekezet! Szívünkben még zeng a hálaadás himnusza, lelkűnkben az Istent dicsőítő beszédek, amikor megállunk ez új épület ajtói, kapuja előtt, hogy felavassuk, megnyissuk ajtaját és átadjuk magasztos, szent rendeltetésének. íme az álmok, a látomások valóra váltak ismét. Isten nem hagyta el az Ő idegenbe szakadt magyar református népét, hanem új alkotások, új csodák megvalósítására tette képessé. Itt áll előttünk a maga teljes szépségében a kibővült, megújhodott, a modern igényeknek és követelményeknek megfelelő Bethlen Otthon. Egyik újságíró azt írta róla, hogy a reformátusok nem öregek Házát, nem öreg Otthont, hanem palotát építettek megfáradt, elaggott vagy beteg tagjaik számára, hogy életük alkonyán itt megpihenjenek és békességet, nyugalmat találjanak. Hát nem Isten csodája-e, hogy egy szegény, üldözött, mindenéből kifosztott nép kijön ide egy tarisznyával a vállán, semmije nincs, csak az ősei hite, s itt néhány évtized alatt hatalmas alkotásokkal írja be nevét az új haza történetébe. Templomok százait, iskolák, kultúr-paloták százait építi meg. Megalkotja testvérsegítő intézményeit, amelyek közül számunkra legdrágább a Református Egyesület, és szeretet-intézményeink a Bethlen Otthon, ahol árváinkról, felbomlott családok elhagyott gyermekeiről és megrokkant, életük alkonyán járó öregeinkről gondoskodunk. Ennek a szeretet-intézménynek az alapját a Református Egyesület vetette meg, amikor 1906-ban Trentonban a közgyűlés asztalára első nagy adományát letette azzal, hogy nekünk nemcsak betegeink, özvegyeink vannak, hanem árváink és öregeink, akikről gondoskodni szent kötelességünk. Tizenöt év telt el, amíg az álom valóra vált, s megvettünk itt egy ősi kúriát ezzel a kis templommal, amelyet még a Mellonok építettek, s ma is ragaszkodnak hozzá, hogy eredeti formájában őrizzük meg. Hol vannak már azok a régi, rozoga épületek? Lenn a modern gyermek-otthon, itt ez a gyönyörű palota, amely hirdeti az amerikai magyar reformátusság hitét, lelki és szellemi emelkedettségét, alkotóképességét. Itt nemcsak az amerikai magyar reformátusságnak, hanem az egész amerikai magyarság szíve dobog. Ez nemcsak a mienk, nemcsak a Református Egyesületé, amely létre hozta, fenntartotta, s amelynek több mint két millió dollárja van benne, ez nemcsak a miénk, az egyházaké, hanem az egész amerikai magyarságé, mert falai között vallásfelekezeti különbség nélkül találnak otthont és gondviselést az árvák és öregek. Ez közös kincsünk, közös alkotásunk. Áldjuk a nagy Istent, hogy kiépíthettük, kiterjeszthettük a mi szeretet otthonunkat, hogy megáldotta az álmot, a szeretet nagy látomását, hogy megérhettük ezt a napot. Ne féltsük az amerikai magyar reformátusságnak és magyarságnak a jövőjét. Ez az új alkotás, ezek a falak Isten megtartó kegyelméről beszélnek. Ha van hitünk, van jövőnk. Ez az új alkotás itt a ligonieri hegyen — Mória hegyén — az amerikai magyar és református nép hitének, szerető szívének látható és valósággal érzékelhető monumentuma: amely hitet ad, reménységet ad, otthont nyújt az elesetteknek, a megfáradtaknak, a gyengélkedőknek, betegeknek. Egy otthoni látogató, amikor meglátta a 30-as útról itt a hegyen az épületet, azt kérdezte, hogy mi az a csodálatos palota ott a magasban? Mikor megmondottuk neki, hogy az a mi Bethlen Otthonunk, a magyarság drága kincse, így kiáltott fel, elragadtatással: „Kis Magyarország, Haza ott a magasban, az idegenben”. Illyés Gyulának, a nagy költőnek, van egy csodálatos verse „Haza a magasban” a magyarság megmaradásáról szól a határokon túl, a határokon felül, határok nélkül. Két héttel ezelőtt Elnökünk tanácsadóira hallgatva, Helsinkiben aláírta azt a végzetes szerződést, amely állandósítja és megváltozhatatlannak minősíti az oroszok által elrabolt területek mai határait. Ezzel elzártak, rabságra ítéltek 120 millió embert — közöttük 10 millió magyart. Kell lenni hát egy határokon felüli, magasabb szintű magyarságnak. Ez a magyarság megmaradásának egyetlen feltétele. „Kis Magyarország”, „Haza a magasban”, a határokon felül, a határokon kívül és határok nélkül. Ez Ligonier! Ez a Bethlen Otthon, ez az Egyesület, ez a washingtoni Kossuth Ház, ez a száz meg száz templom, iskola, testvérsegítő intézmények. Ne féljetek! Az Isten adott reményt! Az Isten megtart bennünket! Ebben a hitben áldom meg ezt az új épületet, adom át magasztos rendeltetésének. Találjanak itt otthont, szeretetteljes gondozást, békességet, nyugalmat életük alkonyán a mi megfáradt öregeink. Megáldom és felavatom és felszentelem a Szent Háromság, egy, örök, igaz Isten nevében, az Atyának, a Fiúnak, Szent Lélek Istennek nevében. — Ámen. Dr. Béky Zoltán, tb. püspök, elnök.--------------^ -----------------HUNGÁRIA filefavi Filiczky János (1580-1622) költő, sárospataki tanár és rektor görög és latin epigrammája magyar fordítása: Nagy nevem óh hova tűnt? Hova sújt engem a Végzet Mélyen alá vagy szörnyű haragja egy isteni lénynek; Engem a boldog anyát, sok magzatú büszke királynőt? Most hajh! elveszítém jogaram, hajh! porba’ hatalmam! Mind oda gyermekem is, kit a kard döntött le a sírba, Kit meg rabságnak nyom igája szolgai módon. És panaszolnom sem szabad immár. Tiltja a Végzet, Mert hiszen elsíratni ilyen gyászt, hol van elég könny? Beöthy Zsolt, A magyar irodalom története. Bp. 1896.
