Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3-4. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD GYÉMÁNT JUBILEUM . . . (Folytatás a 8-ik oldalról) illetve évi 10 szám, s mint már említettem, 1974-ben 8 szám jelent meg, míg ebben az évben 6 számra számítunk. A lap kezdetben magánkézen volt, majd Kalassay Sándor szerkesztése idején a felekezet tulajdona lett, majd ismét magánkézbe került, aztán a felekezet a presbiteriánusokkal együt adta ki, 1934-től 1963-ig ismét a felekezeté. Beszüntetése hírére a Kálvin Egyházkerület vette tulajdonába. A lap kezdetben magyar lap volt, 1963-1968-ig angol cikkeket is hozott, míg 1968-tól felerészben magyarul, felerészben angolul jelent meg, tekintettel a nemzedékváltozásra. A lap neve megindulása idején Amerikai Magyar Reformátusok Lapja néven jelent meg, később csak Reformátusok Lapja nevet viselt. 1972-ben az Egyházkerület határozata folytán a lap neve megváltozott Calvin Synod Herald — Reformátusok Lapjá-ra. 1971-től kezdve, ugyancsak az Egyházkerület határozatára, az angol rész került a lap elejére, másik felére a magyar szakasz. A lap egyházépítő szándékkal indult, s végezte is e szolgálatát. Hozott vasárnapi iskolai anyagot is a gyermekek számára. Felnőttek részére irodalmi anyagot is közölt. Hangja amerikai magyar hang volt, polemikus a „becsatlakozások” idején, de mindenkor magyar, református és választékos, nem bocsátkozott le a testvérharc elkeseredett nívójára. Irodalmi, világnézeti, tudományos és elsősorban teológiai szinten csúcsok felé törekdett. így szolgálta és szolgálja nemcsak a Kálvin Egyházkerület tagjait, hanem az amerikai magyarságot és magyar reformátusságot, a diaszpórát, valamint a hazai reformátusságot is. A lap 75 éves élete küzdelmes volt. Sajnos, jelene és jövője sem virágos, akárcsak az egész magyar reformátusságé. A lap nagyobb pártfogói felsorolása az említett ok miatt lehetetlen. Itt csak annyit jegyzünk meg, hogy a lap kezdet óta élvezte az Amerikai Magyar Református Egyesület támogatását, ma is élvezi, melyért láthatóan is köszönetét mondunk az elnök úrnak és az igazgatóság ittlevő tagjainak. Az utóbbi 15 évben új patrónusunk támadt a Pemco Cég, Köteles Béla testvérünk személyében, aki évente egy-egy szám nyomtatási költségét fedezi. Természetes, hogy a legnagyobb áldozatot az Egyházkerület hozza évenként. Hadd említsem meg a patrónusok között a nemrég megszűnt miamii egyházat, mely megszűnésekor nagyobb összeget hagyott a Reformátusok Lapja terjesztésére. Illő, hogy megköszönjük itt a lelkipásztorok, presbiterek és presbitériumok támogatását, előfizetését és a magánelőfizetők segítségét. Itt köszönöm meg a cikkírók fáradságát és szívességét. Sem pénzt, sem babért nem oszthatunk, de megörökítjük írásukat és neveiket. Hadd köszönjem meg nyomdák és nyomdászok szívességét, elsősorban id. Fiók Albert volt lelkes testvérünk áldozatát, aki a depresszió idején egy álló esztendeig ingyen adta Id a lapot, hogy megmentse a pusztulástól! Köszönet illeti a jelenlegi nyomdát és nyomdászt, Hamza András lelkésztestvérünket, szívességéért és várakozásáért. Végezetül megköszönöm a szerkesztők fáradságos szolgálatát, akik hol bérért, hol anélkül, hol kölcsönnel, hol ráfizetéssel, hol várakozással, hol hiábavaló várakozással szerkesztik a lapot halkszavú titkárnőjükkel — feleségükkel. Mennyi öröm egy-egy új szám megjelenése, mely feledteti a szerkesztés, postázás, levelezés, igaz és áll kritika kifejezése, sokszor nem a napsütéses oldal göröngyeit.. . így élt, szolgált, de sohasem kiszolgált, a Reformátusok Lapja, sajnos, jelenleg a legidősebb magyar református lap, az óhazát is beleértve... Hálával tekintünk az égre Istenünkhöz, hogy megáldotta, áldott eszközként használta fel lapunkat. Bizalommal tekintünk Felé ismét áldásáért, és tekintünk reád is, Magyar Református Kálvin Egyházkerület, az édesanyaegyház legidősebb leánya, s reátok annak alkotótagjai, akiknek — Isten után — kezébe és szívére teszem szeretett újságunk, a Calvin Synod Herold — Reformátusok Lapja jövőjét... Általatok él, vagy bukik Isten szétszórt magyar református népe e mindenkor diadalról zengő harsonája ... Vitéz Ferenc, szerkesztő Magyar levéltárak elkobzása Erdélyben Romániában A svájci Neue Züricher Zeitung 1975. február 2-i számában egy magát „W.S.”-nek jelző szerző a Romániában élő magyar nemzettest és a magyar egyházak ellen 1974. októberében hozott, december 31-i hatályú rendelet végrehajtása szerint jelzi, hogy az egyházi levéltárakat át kell adni a román állami közegeknek. A napilap szerint: már el is kobozták Arad, Szatmár, Nagybánya magyar egyházai levéltárait. Ki tudja, azóta hány egyházat fosztottak már meg féltve, évszázadokon át, őrzött javaitól és kincseitől. Elkobzás alá kerül továbbá „írásmű, hivatalos vagy magánlevelezés, emlékiratok, kéziratok, térképek, filmek, diapozitívek, plakátok, vázlatok, rajzok, metszetek, hímzések, bélyegzők, pecsétek és hasonló dokumentumok.” Tehát, minden, ami csak magyar emberé, állami tulajdon, hogy az egyént magát ne is említsük! E vérforraló fenti rendelet és annak végrehajtása részben az erdélyi magyarok, reformátusok és katolikusok, részben az egész magyar nemzet és egyházaink történelmi dokumentumai egy része elpusztítására irányul. Lapunkban felhívjuk az e hónapban gyűlésező Kálvin Egyházkerület figyelmét, amerikai magyar és református egyházaink, szervezeteink, valamint diaszpóra magyarok és egyházaik figyelmét e rendelet ellen tiltakozásra állami és egyházi világszervezeteknél. Reméljük, hogy a magyar kormány is illetékes helyeken határozott tiltakozást jelent be, s kéri a rendelet megsemmisítését, s az elkobzott anyag haladéktalan visszaadását illetékes egyházaink számára! Ideje lenne, hogy Nyugat és Kelet és az Egyesült Nemzetek fóruma megelégelje s megtorolja az erdélyi és az egész magyarság valamint egyházaink égő sérelmeit! i (
