Calvin Synod Herald, 1975 (75. évfolyam, 1-12. szám)
1975-03-01 / 3-4. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST 75 év hitünk és híveink szolgálatában Minden korok nagy emberei igyekeztek a maguk eszméit, gondolatait a nép széles rétegeiben terjeszteni. A régi görög bölcsek, majd a mi Urunk Jézus Krisztus is, tanítványaikat, híveiket maguk köré gyűjtve terjesztették eszméiket, az isteni és emberi igazságokat. A Szentírásból tudjuk, hogy a nagy apostol Pál, az akkor ismert világ nagy részét beutazta, hogy Megváltó Krisztusának örökreszóló tanításait hirdesse, fennkölt prédikációkon keresztül az evangéliumot a tömegekkel, gyülekezeteivel megismertesse és megszerettesse. Só't ö már tovább is ment: utazásai alatt, a lelkeknek Krisztushoz térítése közben, az emberek lelki-éhségét és szomjúságát látva rájött, hogy az elmondott és elröppent szó, beszéd és tanítás varázsa mellett, az írott-íge és tanítás is áldott eszköz, aminek a lelkek térítésénél jelentős szerepe és csodálatos hatása lehet. Saját gyülekezetei életében megtapasztalta, hogy erő és hatalom az írott-íge és tanítás, mert egyszerre több helyre, távolabbi állomásokra is eljuthat. A személyt helyettesítve, az írott beszéd egyszerre többeket tud elérni: lelkesíteni, buzdítani, felemelni vigasztalni, megörvendeztetni, hibáikra rámutatni, bűnbánatra, megtérésre indítani, lelki és szellemi táplálékkal szolgálni. Ettől kezdve Pál, a nagy misszionárius, az Írott-Igével, gyülekezeteihez, tanítványaihoz és barátaihoz írt leveleiben is prédikálja a megfeszített, de feltámadott és Élő Krisztust. írásaival is tanít, oktat, fejtegeti, magyarázza mindhalálig hívenszeretett Krisztusának igazságait és tolmácsolja a maga érzelmeit, meggyőződéseit. írott-tanításaiban is hirdeti „az Úrnak kedves esztendejét.” Az evangéliumi reformált lélek, amelyik mondva vagy írva, de mindig szabadon szerette szárnyaltatni eszméit, gondolatait, már a reformáció korában felismerte az Írott- Ige,—az egyházi sajtó—óriási jelentőségét, tanító, életeket formáló erejét és hatalmát. Ezt az istenadta eszközt igyekezett is kihasználni azáltal, hogy templomokban, iskolákban, nevezetesebb középületekben, az ihletett lelkek nyomdákat állítottak fel és az írott, a nyomtatott igével, lelki és szellemi táplálékkal éltették az éhező és szomjúhozó lelkeket. Ugyanakkor ezek a fennkölt apostolok az „elrejtett íge” világosságrahozatala és terjesztése terén is hatalmas eszközei lettek a felvilágosodás eszméinek. Mint Pál apostol, és mint hithőseink, a reformátorok, szent vallásunk születése korában, úgy hetvenöt évvel ezelőtt, amerikai magyar református életünk pionír lelkipásztorai és úttörő apostolai is bölcs előrelátással meglátták az egyházi sajtó fontosságát. Hitünk misszionáriusai küzdelmes életük és gyülekezeti problémáik közepette már 1900-ban megérezték, hogy igen nagy szüksége lenne a szülőföldtől távol, a lelki édesanyától új, ismeretlen világba szakadt maroknyi, egymásra utalt és mégis fáj ón-rétegezett amerikai magyar reformátusságnak az elmondott íge mellett, az írottíge és tanítás áldott eszközére, az egyházi sajtóra is. A történelmi feljegyzések szerint, ennek a szükségnek kielégítésére és azt is remélve, hogy ezzel az eszközzel is 1975. húsvét Az ember életét két pont: a születés és a halál között levő időszakban éli. Szívében, azonban, a megmásíthatalan törvény ellenére ég a vágy a megmaradás, az örökkévalóság után. Voltak s vannak egyének, akik hírnevükben, alkotásaikban, vagyonuk nagyságában vélték elérni a halhatatlanságot, s voltak, akik ezt tudományos kutatás tárgyává tették. A primitív vallások kezdettől fogva hittek az élet örökkévalóságában. Amig mindez csak sejtés, vágy és remény volt, Isten Szent Fia feltámadásában drága bizonyságot adott az örökélet lehetőségéről s a feltámadásról. Krisztus isteni erejével s önmaga feláldozásával megtörte a bűn, halál és múlandóság hatalmát húsvét reggelén: feltámadott a halálból s él örökké! A sejtés, vágy, álom, reménykedés drága valósággá lett: Van feltámadás és van örökélet! Ezt a drága ajándékot, tudatot, bizonyságtételt és hitet pecsétli meg húsvét hajnala: az élet az örökkévalóságba tágul. Ha tudjuk, hogy van örökélet és feltámadás, egyetlen egzisztenciális kérdésünk lehet: hogy támadhatok fel a halálból és élhetek örökké? A felelet a húsvét tényéből adódik: Krisztus által! Ő mondotta: „Én vagyok a feltámadás és az élet...” Van feltámadás és élet, de csak Krisztus által! Út is van, egyetlen út az életre: Krisztus által! Testvérem, azért vagy keresztyén, mert az életet keresed, és hiszed, eléred: Krisztus által. E hit és tudat számodra beteljesedő valóság. Egyik énekünk szavaival így mondjuk: „Érzem, hogy az örökélet Már e földön az enyém lett...” Vitéz Ferenc szolgálhatják a pártos-testvérek összefogását, Dr. Kuthy Zoltán new-yorki, Nt. Konyha Pál pittsburghi és Dr. Csutoros Elek clevelandi lelkipásztorok megalapítják a Reformátusok Lapját, aminek első száma, 1900 augusztusában lát napvilágot. A Reformátusok Lapja akkori szerkesztője az amerikai magyar reformátusok egyházi-lapja szükségességét és célját, beköszöntőjében így jelenti be: „A magyar kálvinista vallás a mi hitünk, ez mindnyájunk szemefénye, dicsekedése. Ennek a hitnek lesz zászlóhordozója, a református szívnek és léleknek igazi szószólója és a törhetetlen hazaszeretetnek istáplója a mi lapunk ... Hadd repüljön végig e lap ébresztő hangja az amerikai rónán, mindenütt megragadva a lelkeket eme nagy és áldásos célok szolgálatába: a magyar nemzeti és a református szellemet széles ez országban hatalmassá és diadalmassá tenni...” (Folytatása a 12-ik oldalon) t
