Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-08-01 / 8-9. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 vallásuk talpra ne álljon. (Széchenyi György püspök mondása.) Az első idézés (1673. szept. 25.) alkalmával azzal vádolták a papokat, hogy a népet a szószékből lázadásra ingerelték, a katholikusokat bálványimádóknak nevezték és a kirány ellen törökökkel cimboráltak. A haláltól menekülésre 3 módot jelöltek ki számukra, t. i. vagy kiköltöznek hónukból, vagy lemondanak papi tisztökről, vagy elhagyják hitöket. A megjelent 24 lelkész megfélemlíttetvén, nagyrészt aláírta valamelyik térítvényt; hitét csak 3 hagyta el. Másodízben (1674. márc. 5.) több, mint hétszáz lelkészt és tanítót idézett Pozsonyba a törvényszék. Azok fejére, akik megjelentek (336-an), a közvádló halált kért. Hamis tanúkat állítottak ellenök; ezenkívül Witnyédy István soproni ügyvédnek titkos jegyekkel írt leveleit is felhasználták tökretételökre, melyeknek koholt volta később kiderült. Miután minden javaiktól megfosztották őket, kihirdették felettök a halálos ítéletet. Akik életüket meg akarták menteni, az első idézés alkalmával feltalált 3 féle térítvény (reversalis) egyik-másikának írtak alá. A sürgetésekkel, kecsegtetésekkel és retentésekkel telt határidő alatt a legnagyobb rész aláírta a hivatalról lemondásra, vagy száműzetésbe menetelre kötelező térítvényt; az ártatlanságuk érzetében szilárdnak maradt hitvallókra ezután következett el a szenvedések hosszú láncolata. (Folytatás következik) (Dr. Balogh Ferenc: A magyarországi Protestáns Egyházak Története, Debrecen, 1915.)--------------*m ^ ------------A Hungarian Studies Foundation Abraham Lincoln Awardjának átadása — Három magyar és három amerikai kitüntetett — WASHINGTON — (Saját tudósítónktól.) — A Prof. Molnár J. August vezetése alatt álló Hungarian Studies Foundation szokásos évi ünnepélyét most először tartotta Washingtonban. A felemelő ünnepség május 31-én este folyt le a Washington-Hilton nagyszálloda International báltermében, nagy és előkelő közönség jelenlétében. A Foundation, amely az amerikai magyarság kulturális életének egyik jelentős tényezője, ez alkalommal adta át az „Abraham Lincoln Award” kitüntetést három amerikai magyarnak és a „Distinguished Service Award Medallion”-t három kiváló amerikainak, akik, mint szakértő tudósok, 1956- ban a Camp Kilmer menekült táborban a magyar szakembereket kiválogatták. A három magyar kitüntetett: Dr. William J. Fellner, Nixon elnök háromtagú gazdasági tanácsadó testületének tagja, Dr. Stephen D. Lockey (Laky), kutató szakorvos és Rev. Edmund Vasváry történész, nyugalmazott lelkész, lapjaink régi munkatársa. Az amerikai kitüntettek: Dr. David D. Denker, a New York Medical College volt elnöke, Dr. Wallace Atwood, Jr., a National Academy of Sciences nemzetközi bizottságnak volt elnöke és Dr. M. H. Trytten, a National Academy of Sciences tudományos személyzeti osztályának volt igazgatója. A kitüntettek egyforma díszokmányt kaptak, az amerikaiak emelett egy ezüst medalliont, a magyarok pedig egy-egy remek, 15 inch magas bronz Lincoln mellszobrot, amelynek eredetijét egy Leonard Wells Volk nevű szobrász készítette élet után, 1860-ban. Az ünnepélyre az ország számos államából jöttek vendégek: Maryland, Virginia, Pennsylvania, New Jersey, Indiana, Wisconsin, New York, Michigan mellett más államok is voltak képviselve, még Texas, Florida és California is. Egy vendég Kanadából jött. (A.M.N.) HATVAN ÉV UTÁN Pontosan hatvan esztendővel ezelőtt jöttem Amerikába, és így érthető, ha ezt az évet afféle jubileumi évnek tartom az életemben. A hatvan év alatt sok mindenen mentem keresztül, rengeteget írtam, sok mindenféle mozgalomban vettem részt, nagyon sokféle emberrel találkoztam. Van-e ezeknek a hoszú és sokszor zsúfolt évtizedeknek valami maradandó eredménye — nem tudom, de a kitüntetés, amelyben az American Hungarian Studies Foundation múltkoriban részesített, azt engedi sejtetni, hogy van. A kitüntetés átadása maradandó emléke lesz az életemnek. Ez az ünnepély alkalmat adott arra, hogy így ötperces angol nyelvű beszédben összefoglaljam azt a magyar-amerikai hitvallást, amit 60 év alatt mindig vallottam és követtem és hogy ismertebbé tegyem azt a munkát, amit egész amerikai életem folyamán végeztem. Azóta számosán kértek, hogy ezt a rövid beszédet magyarul is tegyem közzé. A következőkben ezt teszem, mintegy pont gyanánt egy hosszú élet majdnem — hattyúdalának végére. Ezeket mondtam: „Hölgyeim és Uraim: Pontosan hatvan esztendővel ezelőtt érkeztem Amerikába, és ezen a réven elég mentségem van arra,
