Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)

1974-08-01 / 8-9. szám

12 CALVIN SYNOD HERALD hogy ezt az évet fontos jubileumi évnek tekintsem éle­temben. Megérkezésem napja 1914-ben nagy változást hozott számomra. Úgy jöttem, mint MAGYAR, de hirtelen rájöttem arra is, hogy ez a személyi megálla­pításom egyszerre duplájára nőtt. Az egyszerű MA­­GYAR-ból AMERIKAI MAGYAR lettem, más szóval: valamivel TÖBB. És azonnal megsejtettem azt is, hogy a név-meghosszabbodás nem csak egyszerű földrajzi helyzetváltoztatást jelent, hanem új feladatokat és kö­telességeket is, amelyek meghaladják az ember minden­napi munkáját. És mivel könyvmoly voltam egész életemben, el­határoztam, hogy ezt a kötelesség-többletet a könyvek segítségével fogom leróni, és hivatalos munkámon túl az amerikai magyarság történetét fogom kutatni. És mivel ezen a téren tökéletes újonc voltam, természe­tesen azonnal a legnagyobb amerikai-magyar témához próbáltam nyúlni: Kossuth 1852-ben történt amerikai látogatásához. Ebben a munkában aztán hamarosan rábukkan­tam egy egész rövid, alig pár szóból álló mondatra, ami azután soha el nem felejthető jelszóvá vagy figyel­meztetéssé vált számomra. Ezt a rövid mondatot angolul írta le a Kossuth­­korabeli rabszolgaság-ellenes amerikaiak vezére, WIL­LIAM LLOYD GARRISON, aki eleinte nagy tiszte­lője volt Kossuthnak, de keserűen csalódott benne, amikor a nagy magyar nem vállalkozott arra, hogy beleszóljon az amerikai nép tragikus problémájába. Kossuth, aki természetesen fenntartás nélküli ellensége volt a rabszolgaságnak, ildomtalannak tartotta, hogy mint idegen, a nemzet vendége, beleavatkozzék ebbe a fájdalmas problémába. Garrison ezt a mondatot vágta Kossuth felé „The Liberator” című lapjában: „CSAK MAGYAR VAGY, SEMMI TÖBB!” („Thou art a mere Hungarian, and nothing more!”) Kossuth valószínűleg nem sok figyelemre méltatta ezt az igazságtalan és nevetséges vádat, — de a rövid mondat engem nagyon mellbe vágott. Eszembe juttatta, igen erősen azt, hogy ha egy magyar az Egyesült Államokban él, több kell, hogy legyen, mint CSAK MAGYAR — és hogy ez a TÖBB nem lehet kevesebb, mint tökéletes teljessége annak, amit az „AMERIKAI” szó jelent. És a 60 esztendő alatt, amit Amerikában éltem, azt az elkötelezettséget próbáltam maradéktalanul be­tölteni, amit ez a szó jelent. És mi lett az eredmény? Rájöttem arra, hogy nincs még egy kis nemzet a világon, amelynek fiai többet adtak volna az Egyesült Államoknak intellektuális, kultúrális, tudományos, ipari és minden más téren, mint a magyar nemzet. Nincs kis nemzet, amely csak közel is állhatna a ma­gyar mellett ebben a tekintetben. Rájöttem arra, hogy az amerikai magyarság mindig TÖBB volt és ma is több, mint közönséges ethnikus csoport, amely meg­elégszik azzal, hogy itt jobb megélhetést talált s ennél TÖBB nem akar lenni. Megtanultam, hogy az ameri­kai magyarság olyan sereg, amely amerikahűségében sohasem ingott meg s mindig hű maradt azokhoz az eszmékhez, amelyek az Egyesült Államokat teszik az emberiség legmagasabb és utolsó reménységévé. A kitüntetést örömmel és hálával veszem át. Kö­szönöm az American Hungarian Studies Foundation igazgatóságának, hogy méltányolja a magam szerény munkáját. Hálás vagyok Önöknek, Hölgyeim és Uraim, hogy itt vannak ezen az estvén Hatvan esztendős ame­rikai életemben ez az első és minden valószínűség sze­rint az utolsó megjelenésem ilyen összetételű közönség előtt. Örülök, hogy ezt a néhány szót elmondhattam. Kérem Önöket, ne felejtsék el, hogy egy igen nagy sereg magyar él az Egyesült Államokban, akik magu­kévá tévén az emberiség legmagasztosabb eszméit: vagyis az igazi amerikanizmust, sokkal TÖBBEK let­tek, mint „CSAK” Magyarok. Én közéjük tartozom — és ezért örökre hálás va­gyok annak a 60 esztendőnek, amit ebben az ország­ban éltem át. És amíg élek, arra törekszem, hogy jó magyaroknak segíthessek abban, hogy még jobb ame­rikaiak lehessenek. Isten áldja meg mindnyájokat!” (A.M.N.)-------------■<+ ^ ------------­Dr. Béky Zoltán püspök imával nyitotta meg a szenátust Június 12-én Kovács Mihály születésének 250. évfordulóján Ft. Dr. Béky Zoltán tb. püspököt, az Ame­rikai Magyar Református Egyesület elnökét és az Ame­rikai Magyar Szövetség igazgatósági elnökét kérte fel Gerald Ford alelnök a szenátus megnyitására. Béky püspök magasszárnyalású beszédében adott hálát a jó Istennek a szabadság és függetlenség e klasz­­szikus földjéért, az USA-ért, amely két évszázadon ke­resztül volt a szabadság zászlóhordozója, és fiai száz­ezrei estek el az elnyomott népek szabadságának meg­védésében. Isten áldását kérte a törvényhozókra, és kérte, hogy maradjanak továbbra is szószólói a leigá­­zott népeknek. Béky püspök imája után felhasználta az alkalmat, hogy külön megbeszélést folytasson több szenátorral, akik Kovács Mihály ezredes születésének 250. évfordu­lójáról emlékeztek meg, vagy fognak megemlékezni. Kovács ezredes Washington hős huszárja, az amerikai lovasság megteremtője volt, aki Charleston, S.C.-nél halt hősi halált. Strom Thurmond, south caroliniai szenátor, be­szédében méltatta Kovács érdemeit, felelevenítve, hogy ellenfele is lovasságát a legjobb amerikai lovasságnak nevezte, amellyel valaha találkozott. Leírta változa­tos pályafutását, és arra a következtetésre jutott, hóm/ Kovács megalapítója volt annak a tradíciónak és ki­válóságnak, amely a magyarság zömét azóta is jellemzi Amerikában. Richard Schweiker, Benjamin Franklin városának szenátora, beszédében egészében leközölte Kovács Mi­hály levelét Franklinhoz, amelyet a hős ezredes a latin

Next

/
Thumbnails
Contents