Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-03-01 / 3. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 toria Ecclesiae Reformatae in Hungária et Transylvania, 2. 1728. Pp. 1-9 3The Interpreter’s Dictionary of the Bible, IV. P. 127 3. 4Moravcsik Gyula : Bizánc és a magyarsá. g, Akadémia i Kiadó, Budapest, 1953, P. 38 5Ibid. P. 37 4. «Ibid. P. 53 7Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció, Transsyl-5. vania, Buenos Aires, 1956. Pp. 473-484 »Ibid. P. 115 6. 91 bid. P. 115 «Ibid. P. 123 231 bid. P. 129 «Ibid. P. 117 «Ibid. P. 125 24Ibid. P. 130 7. “Ibid. P. 118 00 CT P-y bO -1 2^1 bid. P. 143 «Ibid. P. 118 «Ibid. P. 127 26Ibid. P. 145 8. «Ibid. P. 18-19 2«Ibid. P. 128 2711,id. P. 150 «Ibid. P. 119 2ilbid. P. 128 28R,id. P. 151 15Ibid. P. 120 22Ibid. P. 129 2911, id. P. 158 9. FORRÁSOK 1. Fehér M. Jenő: Középkori magyar inkvizíció, Transsylvania, Buenos Aires, 1956. Pp. 494. Bőd Péter: História Hungarorum Ecclesiastica, Lugduni- -Batavorum, 1888. I-III vol. Fridericus Adolphus Lampe—Debreceni Ember Pál: História Ecclesiaes—Reformatae in Hungária et Transylvania, 1728. Pp. 919. The Interpreter’s Dictionary of the Bible. Moravcsik Gyula: Bizánc és a magyarság, Akadémia Kiadó, Budapest, 1953. Pp. 118. Múzsák — művészeti — tudományos magazin, Budapest, 1972. 4. sz. Pintér Jenő: A magyar irodalom történetének kézikönyve, I-II. k. Franklin, Budapest, 1921. Pp. 507+524. Szabó Dénes: A magyar nyelvemlékek, Egyetemi magyar nyelvészeti füzetek, 2. kiadás, Tankönyvkiadó, Budapest, 1929, Pp. 80+I-XXVIII. Harsányi András: A Domonkosrend Magyarországon a Reformáció előtt. Nagy Károly, Debrecen, 1938, Pp. 351. Vitéz Ferenc HÍMÉS TOJÁS “Mikor a csibe megszólal a tojásban Te juttatod lélegzethez, hogy életben maradjon, S mikor annyira felnevelted, hogy A héjjat felpattantsa, Előjön a tojásból, Hogy torkaszakadtából csiripeljen S önnön erejéből két lábon jár, Mihelyt onnan kilépett. Mily beláthatatlan a Te műved S örök titokba rejtett előlünk, Ó, egyedüli Isten, mindeneknél hatalmasabb, Te teremtetted a világot, szíved szerint, Mikor még egyedül valál..” (Ikhnaton fáraó: Naphimnusz; Kr. e. 1380 körül) A hímes tojás kultusza egyike az emberiség legősibb népszokásainak. Hosszú-hosszú évezredekkel megelőzi a keresztyénséget, eredete visszanyúlik az ősember eszmélkedő kozmogóniájába. A tojásban az ókor népei az élet, a teremtés misztériumának szimbólumát tisztelték. Az örökélet titka összesűrítve egy kicsiny, zárt, tökéletes geometriai formába. Alakja a ránk boruló égboltot, az istenek lakóhelyét utánozza. Belsejében, a fehér burokban a rejtelmes arany s benne a Titkok Titka, a csíra. Hát nem egy csepp ez a mindenek fölött álló teremtő erőből, a napból? A tojás ezért az összes teremtési ősmondákban döntő jelentőségű szimbólum. A Kalevalában Lunnotar, a természet leánya az ősvizen lebeg, amikor egy kacsa jő és fészket rak a térdei közé. Arany tojásokat tojik bele, melyek a harmadik napon már égetik a leány térdét (hiszen a nap melegét zárják magukba) s a természet leánya, a vizek anyja, az ég szüze kiejti a tojásokat az öléből. Azok eltörnek s mindegyikből teremtődik valami. Az egyik alsó feléből a föld, tetejéből lesz az ég, sárgájából a nap, fehérjéből a hold, s a tojáshéj pettyeiből a csillagok. A navaho indiánok misztikus őse, A-Nagy-Coyote-Akit-A-Vizben-Teremtettek, szintén tojásból kelt ki. A Genezisben az Úr Lelke lebeg a csöndes vizek fölött, mint egy madár a fészke fölött. Az inka hős, Paricaca egy hegycsúcson fennakadt tojásból született, miután az özönvíz elvonult. A tojásból születő napisten mítosza, valószínű, tengerparti népek kultúrájában keletkezett, hiszen ők látták a napot minden reggel a végtelen vízből teljes pompájában kiemelkedni. Az ősmezopotámiaiak világképében a tenger misztikus mélysége ezért a mérhetetlen bölcsesség jelképe. Az indiai Rig Védákban Prajapati hatalmas lelke termékenyíti meg az ősvizet s aranytojássá változtatja. A tojásban székel Bráhma, az Arany Személy, lebegve a vizeken ezer évig, míg csodatevő ereje átragyog a tojás hét héjján, arany gloriólával véve körül azt. Bráhmával együtt a tojásban vannak a földrészek, a tengerek, a hegyek, a planéták, az istenek s az emberiség. Tanításának lényege: a nap maga Bráhma. A geometriai szimbólumok tartóssága sokszor megdöbbentő időszakokat ölel át. A laboratóriumi retorták jólismert tojásdal alakja a középkori alkimisták közvetítésével került át a modern laboratóriumokba. Az alkimisták az ókori felfogást vallották, hogy maga a föld is egy tojás s bene a fémek úgy nőnek, mint a tojássárgájában a csíra. Mivel a retorta a föld szimbóluma volt, ezért a benne végrehajtott műveleteket a csillagok járása szabályozta. így keresték a bölcsek kövét. A tojás piros színe a perzsa, kínai és egyiptomi ókorba nyúlik vissza. A perzsa újév napját, március húszadikát, még ma is a Piros Tojások Ünnepének nevezik. Kínában fiúgyermek születését piros tojásokkal köszöntik. A hong-kongi szampánok és dzsunkák lakói még ma is piros tojásokat ajánlanak fel Tam Kung istennek, amikor valamilyen fogadalmat tesznek. A piros tojás a megújulás, a szerelem, a tavasz, a kicsirázó élet szimbóluma. A piros színnek ezért varázsereje van. Nem véletlen, hogy a mágikus erejű piros egyúttal a vér színe is, hiszen az ősi néphit szerint a vér az élet székhelye. Innen ered a zsidó kóser fogalom, mely szerint a húsból a vért teljesen
