Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA 11 talmát. A mindennapok rohanásában, az élet zavaros áradatában, a hazátlanság kínjában, az emigráció lelki hasadtságában a lélek belső békéje ez, az örökkévalóság pillanata. Az ember elbeszélget a Teremtővel s leteszi elé szerény ajándékát, amit ugyan az ő keze alkotott, de amin keresztül egy nép beszél az életről, szépségről, szenvedésről, reményről. Istennek hímes kezű szolgálata ez, barátaim. A csönd hangján. Cseh Tibor---------------------------------------HARSÁNY! ZSOLT EMLÉKÜNNEP A New Brunswick, N. J.-i Magyar Református Egyház Bethlen Gábor Családi Köre folyó évi január 27-én, vasárnap délután az egyház dísztermében „Szólalj, szólalj, virrasztó...” — Harsányi Zsolt, az író és az ember — címmel irodalmi délutánt rendezett az író halála harmincadik évfordulóján. Az ízléses nyomtatott meghívón olvassuk: „Harsányi Zsolt (1887. január 27—1943. november 29.) a két világháború közötti magyar irodalmi élet egyik legszínesebb és kétségkívül legsikeresebb alakja. Sokoldalú is volt: regényíró, színműíró, újságíró, novellista, opera-, operett- és darabfordító, színigazgató és kultúrpolitikus — maga értékelése szerint elsősorban költő és riporter.” Az irodalmi délutánt a Kör elnöke, Orvos József, nyitotta meg. „Szólalj, szólalj, virrasztó... — Harsányi Zsolt, az író és az ember” címmel az író fia, Dr. Harsányi András tartott előadást. Az előadás során idézett verseket Ancsinné, Laskay Erzsébet, Horváth Zsuzsa és Hamza András mondták. Kovács Zsuzsa és Somody Pál az író prózájából részleteket olvasott fel. Boros Ilona, Bertalan Imre és Hódy Sándor az író által szerzett dalokból énekeltek Noone Rosemarie és Olchváry Ödönné zongora kíséretével. Végül Olchváry Ödönné kedvenc operett dallamokat játszott. Harsányi Zsolt írásai csodálatosan elevenedtek meg fia és az előadók páratlan tolmácsolásában. A műsorszámokat hatalmas tapsvihar követte. A közönség lelkesen kapcsolódott be egyes énekszámok éneklésébe. Az előadás alkalmára Harsányi András kiállítást készített az író kézirataiból és fényképeiből. A szórakoztató és meggondolkoztató magas szárnyalású műsor telt ház előtt hangzott el. A hangulatos délután visszavarázsolta az egykori Magyarországot és az „édes, drága Budapest”-et, s egy rövid időre feledtette velünk, hogy 1974-et írunk... „Szólalj, szólalj, virrasztó ..!” Vitéz Ferenc Nt. Becske Lajosné született: Péntek Mária Született: 1914. július 25-én, Kispesten. Meghalt: 1973. december 25-én, Cleveland-ban. Mint vasárnapi iskolai tanító, 16 éves korában, a kispesti református anyaszentegyházban kezdte el Istennek tetsző szolgálatát. Ebben a gyülekezetben találkozott későbbi hitvestársával, Becske Lajossal, aki mint segédlelkész szolgált ott. 1936. december 16-án esküdtek örök hűséget egymásnak. A házasságkötés után a Vértes hegység völgyében meghúzódó Vértesacsai gyülekezetben szolgálták Istent. Első gyermekük, Éva 1938-ban, második, Barbara, 1940-ben született. 1941-ben férje önként jelentkezett hogy mint tábori lelkész szolgálja hazáját az orosz fronton. Az ifjú feleség nevelte két gyermekét és végezte az egyházi munkát. Mikor Isten haza segítette hitvestársát, Dél-Magyarországon fekvő, Újverbász-i egyház szolgálatát vállalták el. Innen 1944 őszén menekülniük kellett, mindent ott hagyva, Budapestre, szüleikhez. A háború végén, hosszú hetek és hónapokon keresztül menekültek és végül is Tramelan-ban, Svájcban, az egyik rokonuknál találtak menedéket. 1950-ben a World Council of Churches kiküldte őket Ausztráliába, ahol Sydney-ben megalapították az új magyar református egyházat. 1956-ban Mária megszervezte a magyar menekültek gondozását. 1957-ben átköltöztek Kanadába, Lethbridge-be, ahol három esztendeig szolgáltak. Innen mentek át az Egyesült Államokba, a Beaver Falls-i magyar egyházba, ahol 9 évet töltöttek el. 1961-ben érte az első komolyabb betegség, Kanadában, amikor leányát Évát látogatta meg. 1964-ben újra vérrög képződött a lábában és majdnem két hétig volt a kórházban. 1968-ban költöztek Fairport Harborra és itt szolgálták Istent 5 évig, amikor a halál angyala újra megjelent. Jóllehet sokszor intette őt az orvos, hogy lassuljon le, nem tudta megtenni. Amikor férje a Painesville-i kórházba vitte és könnyesen próbálta súlyos helyzetét feltárni: mosolyogva mondta, Isten velem lesz. Ha mégis nem úgy lesz, ahogyan szeretném, akkor majd várlak ott fenn, az aranykapunál. A Huron Road-i kórházban több vizsgálatnak vetették alá és kiderült, hogy mindkét lába és a tüdeje is tele volt vérrögökkel. Az egyik vizsgálat után agyvérzést kapott. Két leánya megható szeretettel ápolta 24 órán keresztül. Ebből az első agyvérzésből lassan
