Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-02-01 / 2. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD magához tért. Csütörtökön ezt írta egy darab papírra: „Mindenkit szeretettel köszöntök.” Pénteken boldog napja volt, még mosolygott is, mert azt mondták, hogy haza mehet a következő héten. Felemelte az ujját és azt mondta: Vigyetek haza Fairport Harborra. Most itthon van, de nem úgy, ahogyan gondoltuk. Körül veszik szerettei és barátai és tele van a szívünk fájdalommal. Fájó szívvel mondunk búcsút neki. Isten adjon neki békességet, nekünk pedig békét és azt, hogy lázadozás nélkül elfogadhassuk Isten akaratát. Karácsony napján halt meg. Holnap, szombaton reggel ezüstös gépmadár elrepül vele messze Kanadába, ahová annyira vágyott. Lethbridge-n a Mountain View temetőben helyezzük örök nyugalomra. Messziről rátekintenek a Rocky Mountains havas csúcsai, amelyet annyira szeretett. Temetése 1973. december 28-án délután 4 órakor volt. A gyászszertartást Ft. Elek Áron püspökhelyettes és Ft. Dr. Szabó István esperes végezte. 21 lelkész volt jelen temetésén. Adjon neki Isten örök nyugodalmat, nekünk pedig békét és vigasztalást. Áldás és béke poraira! Becske Lajos A Qernyeszegi Aranyember — Veres Ferenc emlékére — Igen sok autó kísérte ki a warreni (Ohio) Oakwood temetőbe december 18-án a helybeli amerikai és magyar társadalom egyik legértékesebb egyéniségét, Veres Ferenc presbitert, volt főgondnokot. December 15-én halt meg 64 éves korában. Veres Ferenc a cselekedet embere volt. Isten olyan kézzel áldotta meg, hogy amihez hozzáfogott, — és azt mindig odaadással és becsülettel vállalta — az a kezében arannyá változott. Munkatársai és vezetői a Republic Steelben aranyembernek nevezték, hol 43 évet dolgozott munkahelyén. Mikor nyugdíjba ment két évvel ezelőtt, könnyes szemmel bocsátották el s azt mondták: úgy érezzük, hogy elmenetelével a kerítést tartó erős oszlop dőlt ki. Az egyházi életben csodálatos aktivitással működött. Templom vásárlása, (a helybeli finnek társadalmi termét vették meg), annak berendezése, torony, harang, parókiavétel, majd az újnak építése, járda, parkolóhely, látogatás, kántálás, betegek gondozása, bazárok rendezése, áldozatos és példaadó adakozása, családjának az egyházi életben való felnevelése, férfikor, nőegylet, ifjúsági kör, énekkar szervezése és összetartása, az istentiszteletek hűséges látogatása, lelkipásztorral való harmonikus együttműködés, presbiteri konferenciákon (Ligonierban) tartott előadásai mind az ő dinamikus, aktív életének bizonyságai. Szíve is aranyból volt. Megbecsülte a másvallásúakat és nemzetiségűeket. Vállalkozásában alkalmazott magyarokon kívül másokat is, s azok rajta keresztül megtanulták becsülni a magyart, mert ő is megbecsülte őket. Amikor visszament feleségével látogatóba a Marosvásárhely melletti Gernyeszegre a második háború után, vitte ajándékait nemcsak a rokonoknak, de az egész falunak. A sok odavitt holmiért 500 dollár vámot kellett fizetnie a határon, a másik 500 dollárt a repülőtársaságnak fizette a szállításért. Megindultan mondta el, hogyan ajándékozott 3 inget egy székely magyarnak, kinek egyetlen inge volt s azon annyi folt volt, hogy az eredeti vászon már nem is látszott a rávarrt foltok miatt. Hite is aranyként ragyogott. Lelkesen énekelte a gernyeszegi iskolában és templomban tanult zsoltárokat itt Amerikában is. Temetésekor a 90. zsoltárral búcsúzott a templomi gyülekezet Veres Ferenctől. Örömét zsoltárénekléssel fejezte ki, amikor fia orvos lett és a doktori palástot reáadták. Mily öröm volt szívében, amikor élete nagy vágyát teljesítette Isten: halála előtt két héttel megláthatta a Szentföldet, megfürdött a Jordán vizében, végigment a Fájdalom útján Jeruzsálemben, megsimogatta a betlehemi jászolt és imádkozott az üres sírnál. Hazajövetele után pár nappal Isten magához szólította, hogy az elfáradt szív helyébe a mennyei Jeruzsálemben új szívet kapjon, romolhatatlant. Temetésekor hangzott el a magyar költő SZÍV-ről szóló verse Bármerre járok, mindig egy óra van velem, Megbízható barátom, kísér hűségesen. Nagy Mester alkotása, művészi gépezet, Ha búsulok, örülök, oly lázasan ketyeg. És ha megáll majd egyszer s nem lesz már újra jó, Míg kezébe nem veszi a művész Alkotó El kell majd mennem hozzá, messze lakik nagyon, Végtelenség honában, túl földön s csillagon. Az órát néki félve, hálásan nyújtom át: Nem én rontottam el, Uram, magától megállt. Dr. Harangi László--------------------------------------PATAKI HUMOR Újszászy igazgató úr Mátyás úrhoz küld a Sárospataki Református Lapok korrektúrájával. Mátyás úr az előszobában nekidül az asztalnak és javítja a szöveget, míg én az ajtó mellett várom. Mátyás néni bejön, s rászól férjére, mert egy tálca az asztal szélén volt, közel a leeséshez. Mikor hallom jóságos korholását, az ajtó felé húzódom, mit meglát Mátyás úr és rámszól: — Vitéz úv, magának most nem kev févni, most csak nekem kev févni . . . * Mátyás úrnál kollokválunk újszövetségi teológiából, saját könyvét tanuljuk. Megszólal: — Nem mondom: Jobban, jobban . . . — Nagyon nehéz, Nagytiszteletű úr . . . Elmosolyodik. — Nehéz . . . ? Nehézve csinávtam — volt a válasz. —Z-C
