Calvin Synod Herald, 1974 (74. évfolyam, 1-12. szám)
1974-12-01 / 12. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST Eljő Sionnak a Megváltó L. Ézsaiás 51:1-8, 12-17. T. Ézsaiás 59:20, Róma 8:24. Testvéreim! Izráel népe szívében ott zsongott a drága Ígéret, melyet Isten adott az első emberpárnak: Jön a Szabadító, visszaadja az elveszített Paradicsomot, megmenti népét, fölemeli Dávid leomlott trónusát, és Izráelt naggyá és szabaddá teszi. Az eljövendő Messiásról szóltak a próféták, a drága ígéretet adták tovább az apák a fiáknak, a fiák az unokáknak. Az eljövendő Messiásról dalolt az anya altatódalt Izráel sarjadékának. Ha megnehezedett a teher vállukon, mikor Babilonban, s a világ négy tája felé szórva, vágyakoztak Jeruzsálem után, a Messiásra, a drága Szabadítóra gondoltak, aki öszszegyűjti szétszórt népét, és igazságot oszt a kapuban. Sajnálatos, hogy a szenvedés olyan mély barázdákat szántott nyakuk keménysége miatt szívükben, hogy ezt a Messiást fegyverbe öltöztették, harci szekérbe ültették győztes hadvezérnek, aki zsákmányt oszt a népnek. S amíg kutató szemük a végtelenbe révedt, nem vették észre a csillagot a bethlehemi jászol fölött, nem vették észre a fényességet a csodálatos hajnalba köszöntő éjszakában, s nem hallották a mennyei hírnökök új korszakot teremtő csodálatos üzenetét: Született néktek ma a Megtartó a Dávid városában . .! Amíg a testi Izráel várakozik hősére, a lelki Izráel drága Megváltója diadalmas himnuszát zengi, Aki eljött, Aki jön, és Aki eljövendő. Milyen más a hívő ember várakozása, a lelki Izráel adventje! Mi tudjuk, hogy nem várakozunk hiába, mert jön a mi Urunk, a mi Megváltónk, a mi Királyunk! A hívő ember szent megbizonyosodásban él, élő reménysége vezeti a nagy beteljesedés felé. A lelki Izráel adventje, várakozása kettős: A) Részint földi életére, B) Részint az örökkévalóságra vonatkozik. A) Azzal, hogy Isten a földre küldte Fiát, meg akarja változtatni és határozni az ember földi életét. Isten és Krisztus nemcsak a Mennyország örök Ura, hanem a föld is Övé, és minden és mindenki, aki rajta van. A Messiás, a Krisztus, a saját örökségébe jött, amelyet az ember már kisajátított magának : „nem vala hely számára „a madaraknak fészkük, a rókáknak barlangjok vagyon, az ember fiának nincs hová lehajtania fejét ” Nem rettenetes dolog, hogy a szolgák nem engedik be, hanem megölik az Örököst. . ? Krisztus eljött e földre, hogy átvegye örökségét, hogy összegyűjtse a maradékot, és betakarítsa az Ő szérűjébe A hívő ember legnagyobb bizonysága az, hogy van Krisztus, és hogy Krisztus gondol ezzel a világgal. Elesettségében, nyomorúságában az Urat, a saját Urát várja, a Szabadítót, a Messiást, úgy, amint Őt Isten megígérte Tudja, hogy el kell jönnie, mert megígérte Isten, és az Ö szava igaz. A Messiás közeledése fölmelegíti szívét, ígérete szent várakozássá lesz, várakozása előkészületté, előkészülete drága beteljesedéssé Krisztus közeledése szent a) várakozással tölti meg övéi szívét. Milyen nagy dolog, ha valaki várni tud! A rügyek a tél elmúlására, a madarak, hogy ismét visszajöjjenek az ősi tájra, ahol fiaikat költik, a rab a szabadulásra, a mélységben vergődő lélek drága Szabadítójára. Milyen nagy ajándék, ha valaki várni tud! Várni éveken, századokon, évezredeken át, amíg eljő a szebb, a boldogabb jövendő Az adventi várakozás sokkal több ennél. Adventben az Isten Fia jön, a Szabadító, Aki leoldozza bűneim terhét, Aki megmos elesettségemből, Aki meggyógyítja halálos sebemet, Aki szent vére árán vásárol meg a kárhozatból. Ez a Szabadító az életemet menti meg, visszaadja, hogy örökké éljek. Hogy ne égne szent várakozásban a szívem, amikor senki más nem segíthet rajtam, csak Ő! Várom? Hogy ne várnám, az én Uram, az én királyom Ő Tudom, hogy Általa épülök fel, Általa szépül meg és lesz újjá az életem. Ha nehéz is a kereszt a vállamon, szívemen, ha nehéz is várni, tudom, eljön, tudom, hogy gondja van reám. Reménységem, várakozásom beteljesedik egyszer, megérkezik a békekövet, a drága Szabadító S akik szabadításra várnak, együtt örvendeznek és uralkodnak a diadalmas királlyal. A Szabadító közeledése b) előkészületre indít. Ha valahová kedves vendég érkezik, készülnek a fogadására. A városban díszkapukat építenek, zászlókat lenget a szél. Mindenki siet, munkálkodik, takarít, fest, díszít, hogy minden szép legyen a vendég fogadására. Emlékeztek-e rá, odahagyott szülőfalunk hogy készült a karácsonyra, húsvétra, pünkösdre? Milyen lélekemelő ez a várakozási, előkészületi hangulat! Semmi sem elég szép, hogv szebb ne lehessen! Az én királyom jön, az én Szabadítom. Elő kell készülnöm. Szeretném szívem lomtárát kitakarítani, hogy rejtekébe szálljon a nagy király. Szeretném ősz-
