Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)

1973-05-01 / 5. szám

REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST A Kálvin Egyházkerület közgyűlése A Kálvin Egyházkerület Ligonierben, 1973. áp­rilis 30 — május 2-ig tartotta hivatalos közgyűlését. A gyűlés április 30-án reggel 9-kor Antal Árpád johnstowni lelkipásztor áhítatával kezdődött, mely után Beretz püspök hivatalosan megnyitotta a köz­gyűlést. A délelőtt folyamán a püspök, Marsaiké József főjegyző, Kecskeméthy József íőpénztárnok jelentettek. Délután bizottsági gyűlések voltak, majd két tanulmány-csoportban foglalkoztak Dr. Bütösi János vezetésével az evangélizáció, Elek Áron ve­zetésével a tervezett magyar református egység kér­désével. Este 7:30-kor a Bethlen Otthon kistemplo­­mában istentisztelet és úrvacsoraosztás volt, melyen Dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Reformá­tus Egyház Zsinatának elnöke hirdetett Igét. Tud­­tunkkal ez volt az első alkalom, mikor egyházkerü­leti gyűlésünkön a hazai egyház zsinata vezető lel­kipásztora vett részt. Vele volt Dr. Tóth Károly, a zsinat külügyi bizottságának vezetője. Május 1-én reggel 9-kor Nagy Gyula new yorki lelkipásztor tartott áhítatot, mely után az egyház­megyék elnökei tettek részletes jelentést a négy egy­házmegye életéről. Délután a bizottságok jelentet­tek. Este a gyermekotthonban volt az ünnepi ban­kett, melyen egyházkerületünk vendégül látta az Amerikai Magyar Református Egyház püspökét, Ft. Ábrahám Dezsőt és a püspöki tanácsot. Beretz püs­pök szívélyesen köszöntötte a vendégeket. A ban­kett folyamán beszélt Dr. Béky Zoltán, Ábrahám püspök, Nagy Lajos igazgató, valamint Charles Ele­mér, a William Penn Szövetség elnöke, aki az egy­házi egységtörekvések mellett hangsúlyozta az egye­sületi egység fontosságát is. A bankett, az egymás megbecsülése és szeretete jegyében folyt le. Bankett után az otthon előadótermében az erdélyi magyar írók estje következett, mely a hallgatók szívében mély nyomott hagyott. Az erdélyi magyar irodalom a mai időkben is élen jár a nemzet nyelve és tör­ténete szeretetében. Május 2-án reggel 9-kor Pertóczy Tibor daytoni lelkipásztor áhítata után bizottsági jelentések követ­keztek. A közgyűlés a következő két évre visszaválasz­totta a régi tisztikart, kiket Ft. György Árpád ikta­tott be tisztségükbe emlékezetes beszéd kíséretében. A 35-ik közgyűlés Beretz püspök áldásával déli 12- kor végétért. (A közgyűlés fontosabb határozatait lásd az angol részben!). V.F.-------------«■» ^ -------------­PÜNKÖSD 1973 John Buchan, a híres skót író, “The Runagates Club” című novellás kötetében két testvér életét be­széli el. Mindkettőt zseniális ésszel áldotta meg az Isten. Sokan azt gondolták, hogy Tamás még tehet­ségesebb, mint János. Jánost azonban jobban szeret­ték, kedves, szeretetreméltó természete miatt. Min­den igyekezete az volt, hogy másokon segítsen. Ta­más nem volt igazán rossz, de valahogy nem volt ereje ahhoz, hogy megmaradjon a jó úton. Különö­sen akkor, ha könnyebb volt a rosszat cselekedni. Sokszor vagyunk mi is így! Ahogy idősebbek lettek, mindjobban eltávolodtak egymástól. János életpályá­ja felfelé ívelt, Tamásé pedig lefelé. Akik ismerték őket azt mondták: “Mi tudtuk, hogy János a jobb kettőjük közül. Még képviselő is lehet belőle. Ta­más, sajnos, nem tudja összeszedni magát. Nem lesz belőle semmi sem. Elrontotta az életét”. Egyszer aztán szomorú dolog történt. János au­tószerencsétlenség áldozata lett. Mindenki meg volt rendülve. Azt suttogták: “Milyen tragédia! Inkább Tamás halt volna meg!” A temetés után azonban érdekes dolgokra fi­gyeltek fel az emberek. Tamás összeszedte magát; kerülte a könnyelmű életet; boldogabbnak látszott. Megváltozott szokása, gondolkodása, egész élete. Mintha minden igyekezete arra irányult volna, hogy elhalt testvérének nyomdokába lépjen. Egyszer az­tán valaki megkérdezte tőle: “Mi történt veled?” — Tamás elgondolkodva válaszolt. “Tulajdonképpen nem is tudnám pontosan megmagyarázni” — mond­ta. “Amikor János meghalt, az volt az érzésem, mint­ha ő vette volna át életem, gondolkodásom irányí­tását, mintha ő foglalta volna el, töltötte volna be agyamat, szívemet. Nem tudtam többé úgy visel­kedni, gondolkodni, cselekedni, mint azelőtt. Más ember lett belőlem, másképpen látom az életet, az embereket. Mintha János élne bennem tovább. Mint­ha teljesen újjászülettem volna.”

Next

/
Thumbnails
Contents