Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-05-01 / 5. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST A Kálvin Egyházkerület közgyűlése A Kálvin Egyházkerület Ligonierben, 1973. április 30 — május 2-ig tartotta hivatalos közgyűlését. A gyűlés április 30-án reggel 9-kor Antal Árpád johnstowni lelkipásztor áhítatával kezdődött, mely után Beretz püspök hivatalosan megnyitotta a közgyűlést. A délelőtt folyamán a püspök, Marsaiké József főjegyző, Kecskeméthy József íőpénztárnok jelentettek. Délután bizottsági gyűlések voltak, majd két tanulmány-csoportban foglalkoztak Dr. Bütösi János vezetésével az evangélizáció, Elek Áron vezetésével a tervezett magyar református egység kérdésével. Este 7:30-kor a Bethlen Otthon kistemplomában istentisztelet és úrvacsoraosztás volt, melyen Dr. Bartha Tibor püspök, a Magyarországi Református Egyház Zsinatának elnöke hirdetett Igét. Tudtunkkal ez volt az első alkalom, mikor egyházkerületi gyűlésünkön a hazai egyház zsinata vezető lelkipásztora vett részt. Vele volt Dr. Tóth Károly, a zsinat külügyi bizottságának vezetője. Május 1-én reggel 9-kor Nagy Gyula new yorki lelkipásztor tartott áhítatot, mely után az egyházmegyék elnökei tettek részletes jelentést a négy egyházmegye életéről. Délután a bizottságok jelentettek. Este a gyermekotthonban volt az ünnepi bankett, melyen egyházkerületünk vendégül látta az Amerikai Magyar Református Egyház püspökét, Ft. Ábrahám Dezsőt és a püspöki tanácsot. Beretz püspök szívélyesen köszöntötte a vendégeket. A bankett folyamán beszélt Dr. Béky Zoltán, Ábrahám püspök, Nagy Lajos igazgató, valamint Charles Elemér, a William Penn Szövetség elnöke, aki az egyházi egységtörekvések mellett hangsúlyozta az egyesületi egység fontosságát is. A bankett, az egymás megbecsülése és szeretete jegyében folyt le. Bankett után az otthon előadótermében az erdélyi magyar írók estje következett, mely a hallgatók szívében mély nyomott hagyott. Az erdélyi magyar irodalom a mai időkben is élen jár a nemzet nyelve és története szeretetében. Május 2-án reggel 9-kor Pertóczy Tibor daytoni lelkipásztor áhítata után bizottsági jelentések következtek. A közgyűlés a következő két évre visszaválasztotta a régi tisztikart, kiket Ft. György Árpád iktatott be tisztségükbe emlékezetes beszéd kíséretében. A 35-ik közgyűlés Beretz püspök áldásával déli 12- kor végétért. (A közgyűlés fontosabb határozatait lásd az angol részben!). V.F.-------------«■» ^ -------------PÜNKÖSD 1973 John Buchan, a híres skót író, “The Runagates Club” című novellás kötetében két testvér életét beszéli el. Mindkettőt zseniális ésszel áldotta meg az Isten. Sokan azt gondolták, hogy Tamás még tehetségesebb, mint János. Jánost azonban jobban szerették, kedves, szeretetreméltó természete miatt. Minden igyekezete az volt, hogy másokon segítsen. Tamás nem volt igazán rossz, de valahogy nem volt ereje ahhoz, hogy megmaradjon a jó úton. Különösen akkor, ha könnyebb volt a rosszat cselekedni. Sokszor vagyunk mi is így! Ahogy idősebbek lettek, mindjobban eltávolodtak egymástól. János életpályája felfelé ívelt, Tamásé pedig lefelé. Akik ismerték őket azt mondták: “Mi tudtuk, hogy János a jobb kettőjük közül. Még képviselő is lehet belőle. Tamás, sajnos, nem tudja összeszedni magát. Nem lesz belőle semmi sem. Elrontotta az életét”. Egyszer aztán szomorú dolog történt. János autószerencsétlenség áldozata lett. Mindenki meg volt rendülve. Azt suttogták: “Milyen tragédia! Inkább Tamás halt volna meg!” A temetés után azonban érdekes dolgokra figyeltek fel az emberek. Tamás összeszedte magát; kerülte a könnyelmű életet; boldogabbnak látszott. Megváltozott szokása, gondolkodása, egész élete. Mintha minden igyekezete arra irányult volna, hogy elhalt testvérének nyomdokába lépjen. Egyszer aztán valaki megkérdezte tőle: “Mi történt veled?” — Tamás elgondolkodva válaszolt. “Tulajdonképpen nem is tudnám pontosan megmagyarázni” — mondta. “Amikor János meghalt, az volt az érzésem, mintha ő vette volna át életem, gondolkodásom irányítását, mintha ő foglalta volna el, töltötte volna be agyamat, szívemet. Nem tudtam többé úgy viselkedni, gondolkodni, cselekedni, mint azelőtt. Más ember lett belőlem, másképpen látom az életet, az embereket. Mintha János élne bennem tovább. Mintha teljesen újjászülettem volna.”
