Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-12-01 / 12. szám
10 CALVIN SYNOD HERALD IMMANUEL Textus: Máté 1:23b Kedves testvéreim! Isten ígérete a karácsonyban válik valóra: a Messiás, a Megtartó megszületik, eljön e világba, hogy életmentő, üdvözítő hivatását betöltse. Megérkezett dicsőségében, hogy fölvegye portestünket, szenvedjen, keresztet hordozzon, megfeszíttessék, de hogy halottaiból megelevenedve lerázza a bűn, halál, kárhozat bilincsét, föltörje az emberi élet sötét sírjának fedelét, föltámadjon diadallal örök dicsőségre, s örök időkig hirdesse az Élet diadalát a halál felett. Itt az Isten küldötte. A betlehemi éjszaka fénye, csillagok ragyogása, egy parányi sugár csak kibeszélhetetlen dicsőségéből. Angyali karok éneke, mennyei hírnök jelenése csak egy porszemnyi része örök királyi udvartartásának. Megérkezett, megmutatta magát ennek a világnak, hogy a gazdag, a hatalmas, a tudós ne dicsekedjék felettébb, s hogy a benne bízó, elesett, szomorú ember szíve teljék meg hittel, bizalommal, reménységgel, mert Ő az újrakezdés, az új hajnal fénye. Jött, hogy kimentse népét a halálos, kárhozatos igából, s fölemelje Dávid leomlott sátorát .. . Nem volt királyi palotája, megérkezésére nem várakozott hűséges alattvaló sereg. Ágyúk dörrenése, zászlók felvonása nem jelezte születését, nem várta aranyos, királyi bölcső .., de várakozott Reá egy széjjelszórt, szent zarándok sereg, — szívük dobogása volt az ünnepi harangszó, örömkönnyük árja az üdvözlő beszéd ... Utasok porlepett gúnyája lett királyi palástja, trónja — rideg jászol, trónterme — szegényes keleti istálló . . . Megérkezett, leszállóit, áldozatot hozott, mert Ő teremtette és szerette a világ elbukott urát, s most eljött érte, hogy fölemelje magához, hogy örökké Vele és Övé maradjon. Eljött, hogy legyen Immanuel — velünk az Isten —, hogy ne féljünk, le legyünk árvaságban, ne sínylődjünk bűneink átkában, hanem Vele és Általa visszanyerjük az elveszített országot. Megjelenése nem egyetlen boldog pillanata csak életünknek, hanem csodálatos események kezdete. Kinyilatkoztatása egy áldott jövendőnek, örök erő állandó jelenlétének, társtalanságunk megszűnésének: Immanuel — velünk az Isten ..! Megjelenésének, nevének — Immanuel — óriási jelentősége van életünkre, s áldott következményei teszik kimondhatatlanul boldoggá és gazdaggá életünket. a) Életünk meg van mentve. Az elesett embernek szabadítót ígért az Úr, olyat, aki a sátán fejére tapos. Nemcsak kiment szorításából, félre állítja, bezárja, elűzi, hanem a fejére tapos, összezúzza, gondolatában, lényegében, cselekvésében semmisíti meg: fejére tapos, — összeroskad, megsemmisül, örökre elveszti csatáját Reá nézve. A bűn, a halál, a kárhozat legyőzött ellenség már, mert Ő a kereszt Hőse, nem pedig áldozata. Megjelenése a fölszabadító király hadjáratát jelenti, országát, trónját bitorló, népét fogva tartó és sanyargató parvenu ellen. A fölszabadító király megjelenése, s országának elfoglalása alattvalói megmentését és biztonságát is jelenti. Eljött. Célja nem egy királyság megdöntése s egy új megszervezése, hanem azért jött el, hogy övéit szabadítsa meg, övéit mentse meg a bűnből, halálból, kárhozatból. Immanuel. — Eljött, hogy itt is maradjon, velünk. Tudja, hogyha megszabadultunk és magunkra maradunk, belegörbedünk megint idegen igába, s az elűzött egy légió helyett hét támad reánk, s végleg elesünk. Velünk akar maradni, szívünkben el akarja foglalni helyét, hogy Ő bennünk és mi Benne éljünk. Csak az Ő jelenlétében lehetünk biztonságban és maradhat meg az életünk. Vendég érkezett, aki azért jön segítségül, azért van velünk, mert az övéi vagyunk. Áldott, csodálatos szent karácsony, derengő fényében megláthatjuk a „túlsó part”-ot..! b) Életünket Krisztus igazgatja. Az ember akkor bukott és bukik el, amikor a saját maga ura akar lenni. Első szüléink nem akartak Istentől függni: kárhozatba zuhantak. Ki akarod szabadítani kezed mgementőd kezéből? — a heves szabadulni akarásban elesel, bezúzod a fejed. Amikor a magad életét akarod igazgatni, hányszor vágódsz neki a mentő korlátnak? Boldog lehetsz, ha úgy zuhansz, hogy beleütközöl és megtart téged. Hogy akarod elrendezni, kormányozni az életedet, mikor nem tudod, mit hoz és eljön-e a holnap.. ? Valahányszor ember vezetett a jövendő felé valakit, vagy saját magát, mindig vérbe és sírba hullt. Eljött, hogy kezedet fogva vezessen, nemcsak előre, hanem magasabbra . .. Övé a holnap, a jövendő, az örökkévalóság, a cél, — jött, hogy arrafelé irányítsa botladozó lábad, karjára emelve vigyen tovább, haza .. . Nemcsak azért jött, hogy megmutassa, hanem hogy elkészítse az útad, és kezedet fogva vezessen, vigyen... Sokszor panaszkodsz, hogy egyedül vagy, hogy nem tartozol senkihez, hogy nincs egyetlen szívben egy parányi helyed, hogy nincs az életen át útitársad: itt van Ő, az Immanuel — velünk az Isten ..! Áldott, csodálatos szent karácsony .. ! Valaki eljött hozzám és kezébe fogta kezemet... „Vezess, Uram, útaidban ...” c) Életünk megáldott élet. Amikor eljött Krisztus, nem osztott igazságot, pénzt, ruhát, földet, múlandó kincseket, sőt azt mondta, hogy az is sok, amid van, ha boldog akarsz lenni.. ! Hirdette: „Szakasszátok el magatokat a világtól...” Akik megtették, Utána mentek, leültek lábainál, beszélt nekik egy csodálatos világról, amelyikben nem kell két köntös, útitáska, erszény, pálca. . , de kell a „második mérföld”, a legalább ketté tört falat kenyér.., és kell a szív maradéktalanul, egészen ... A karácsonyban Ő is így jött: semmi nélkül, mégis mindent hozott... Te is szeretnél áldott, boldog életet élni. Hogy lehetsz boldog .. ? — kutatod könyvekben, a technika fejlődésétől, az emberibb erő győzelmétől várod, vagy másoknak hozzád való viszonyulásától. Csak Attól nem várod, Aki egyedül teheti boldoggá és áldottá
