Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-11-01 / 11. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST „O reganicrihás az én nagyapám Nagyapám, régen, — még a század elején, Talán úgy kilencszázöt egyik zord téli esteién így szólt nagyanyámhoz: „jó hitvesem, — Fáj a szívem nagyon, de megteszem, — Nőnek a kiesik, — s a gond, — hiába . . . Nincs más, — kimegyünk Amerikába . . ” Sírva búcsúztak, s nagyanyám zokogva Szülőt, testvért, rokont sorba csókolta. Sokáig búcsúztak, — ígérték, majd írnak . . . És nekivágtak a tengernyi nagy útnak, Mert nagy volt a szegénység, — igen sokan jöttek, A kis magyar falvak majdnem kiürültek. Néhol még a jó pap is „aszonta”: „Velük megyek!” és úgy tett, ahogy mondta. Ők nem hűtlenül hagyták el a hazát . . . Csak pár évre gondolták letenni az ásót és kapát; Egy kis pénzt szerezni és újra hazamenni, Pár hold kis földet, ekét és boronát venni . . . Egy idegen világ, mi őket fogadta, — Nem fönt, a mezőn, — mint otthon járt a munka; A föld alá mentek — tíz-, tizenhat órára . . . Hordták fel a „kincset” az új haza javára, De megállták helyüket, s így sok irigyük támadt; „Hanki” lett a nevük, mi rajtuk is száradt. Nehéz volt az „angol”, akárcsak a munka, — Iskola sem volt úgy, s így meg se tanulta, A „peda” is szűkös volt, — de jutott belőle Templomépítésre és kis takarékbetétre . . . Most már a „két-három év” tízre nőtt a tervnek, Hogy majd úgy „tizenötben” végleg hazatérnek . . . De jött a háború, s az álom dugába dőlt; Fájó vágy maradt csak a „kis ház” és a „föld” . . . Aztán itt maradtak, — építve új otthont, s hazát; A templom mellé önképzőkört és magyar iskolát, — Magyar újságot is . . . Becsülték is, ki magyarul írt; Alig várták, hogy kézbevehessék a „papírt” . . . Lassan a fiúk is felnőttek, sok, „tanult ember” is lett.. . De sajnos „magyar vezető” közülük alig-alig termett. Talán a „hanki” név őket is „báderolta” . . . Történelmünkről mit se tudva, sok, származását is eltagadta. Csak nagyapám és anyám ajkán élt a magyar szó és a dal, Áldott életük neve legyen: egy hősi diadal! 1973. június 3. Az Újság, 73. jún. 14. Pillér Lajos BABOS SÁNDOR 70 ÉVES Babos Sándor, az első magyar református kínai misszionárius, folyó évi február 14-én meghitt családi és baráti körben ünnepelte 70 éves születésnapját Bethlehem, Pa.ban. Most lapunkban emékezünk meg Róla és áldott szolgálatáról. Babos Sándor (ahogy ő szokta mondani: „vélenlenül”) Budapesten született 1903-ban erdélyi szülőktől. Életének első hat évét kivéve, életét Kolozsvár történeti patinája, vallásos és kultúrális levegője formálta. Mint a kolozsvári református gimnázium neveltje, ahol 1921-ben érettségizett, a komor és fenséges Farkas utcai református templom árnyékában nőtt fel. A Házsongárdi híres temető sírkövei, Kolozsvár várfalai, Mátyás király szobra és szülőháza s a többi nagy történelmi épület kövei bevésték szívébe Erdély múltját és az erdélyi nép élni akarását. Abban a korban nőtt fel, amikor a magyarság számára, úgy látszott, hogy „minden összeomlott.” A Trianoni Szerződés a kolozsvári teológián találja, ahol beszéd
