Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-10-01 / 10. szám
REFORMÁTUSOK LAPJA Hungarian Reformed Religious Paper Founded in 1900 OFFICIAL ORGAN OF THE CALVIN SYNOD — UNITED CHURCH OF CHRIST LUTHER Lehetett volna híres advokátusz, fejedelmek és főpapok barátja, ki mohón védi azok igazát s a szegény pómép bőrét is lerántja. Útján azonban elé állt az Isten és megintette villámlás jelével. Gazdag jurátustalár helyett az egyszerű barátesuhát vévé fel. Tépelődött hosszú éveken át, átvergődött lázas éjeket, kereste az élet igaz útját: ember üdvösségre hogy mehet?. . . Hiába böjtölt és imádkozott, térden találták komor reggelek, míg ottkint üdvöt mértek potom pénzért pápás kufárok, fürge Tetzelek. Egyre zaklatottabban kereste aszkézisben, önkorbácsolásban, amíg végre felgyúltak a fények Isten Lelke által az írásban. Régi titok oldódott meg akkor: Mit ember tesz, nem több a semminél. Jézus tette, az a fundamentum és: az igaz ember hitből él. Kovács Imre KÁLVIN Nem az a h ő s, ki ezrek vére árán sereget vezet győzelmes csatára, előtte sikoly, halál hörög nyomában és vértől gőzöl hét ország határa. Nem az a b ö 1 c s, ki hosszú élet árán reájön, hogy a létnek célja nincsen és vallja gőgös szívvel, gőgös ajakkal: hazugság minden, váltság, Krisztus, Isten. Nem az a s z e n t, ki sötét cella mélyén süket imáját bódultán darálja, elkínzott testén árkot vág a korbács, míg ottkint zúg a Sátán orgiája. Ki hát a h ő s?... Ki önmagát legyőzi. Parancsra vár, az Úr parancsszavára. Kinek harcához nem kell ágyú, bomba, amikor indul mentő, nagy csatára. Ki hát a b ö 1 c s?... Ki nem fáradó vággyal örök titoknak ajtaján kopogtat s egyszer megsejti minden titok mélyén Istent s előtte némán porba roskad. Ki hát a s z e n t?. .. Ki vállal minden harcot, mely igaz ügyért, az emberért folyik, kinek élete szolgálat és áldás s a tiszta célért küzd, sáfárkodik. Ez volt ő nekünk: hős volt, bölcs volt, szent volt. Istentől kérte mindig, mit tegyen. Ne felejtsük, mit tőle megtanultunk: Minden dicsőség Istené legyen!... Kovács Imre ZWINGLI Zajos világtól távol eső tájon, havas hegyek közt, ott volt boldog gyermek. Hegyi pásztorok között tanult meg engedelmeskedni égi jelnek. Vidám volt és vágyott tiszta jóra, nem búsította egyszerű szegénység. Szemei a szűzi havasokban a parányit s végtelent lemérték. Innen indult tanulni a völgybe s nem feledte sohasem a tájat, hol megtanulta szeretni a pásztort s megtanulta védeni a nyájat. Nem kábították el a völgyi fények s gazdagsága a hazug világnak. Éber lelkét el nem hódították cécói a cerimóniáknak. Gonosz nagyurakkal sose paktált, de vonzotta, ami szép és tiszta, így az Isten egyszerű Igéjét engedelmesen magába szívta. Látta, hogy töménytelen hazugság uralkodik. A szíve, lelke lázadt hamis tanok és parádé ellen. Megtisztította a Szentegyházat. Ige kell és semmi más, csak Ige és Lélek kell, a mennyei szikra, tanította s tanítja örökké, bár holtan hullt a kappcli síkra. Kovács Imre
