Calvin Synod Herald, 1973 (73. évfolyam, 1-12. szám)
1973-01-01 / 1. szám
12 CALVIN SYNOD HERALD Rudabányán elnémult a 400 éve szóló kálvinista harang Az amerikai magyar reformátusság életében a Borsod megyei Rudabánya leszármazottai évtizedeken keresztül vezető szerepet játszottak. Fiatalon érkeztek az új hazába, de látni lehetett életükön, munkásságukon, magatartásukon azt az életreszóló lelki hagyatékot, amit az ősi rudabányai református templom gótikus falai között kaptak. Nem is csoda, hiszen a rudabányai református hit gyökerei visszanyúlnak a huszita időkre. Szerte Amerikában és Kanadában a rudabányaiak kitűntek a presbitériumban, a nőszövetségben, az énekkarban, a vasárnapi iskolában. Onnan származott többek között Varga P. János, a fairfieldi egyháznak az alapító tagja és első gondnoka. A fia huszonöt év múlva követte a gondnoki hivatalban, az unokája, ki egy kémiai vállalat igazgatója, a presbitérium jegyzője lett. Rudabányáról származott a Vincze, az Andó, a Papp, a Berecz család, kik valamennyien egyházépítő oszlopos tagjai lettek az amerikai magyar Sionnak. A rudabányai Berecz család leszármazottja a Kálvin Református Egyházkerület jelenlegi püspöke, Beretz Árpád is. Vincze Lajos, volt fairfieldi gondnok, hazalátogatott Rudabányára a múlt nyáron, magával vive amerikai családját, feleségét és két egyetemista fiát. Ő maga már Amerikában született, de miután szülei visszatértek az óhazába, magukkal vitték, és így gyermekéveit Rudabányán töltötte el. Vincze Lajos 16 éves volt, mikor útnak indították vissza Amerikába. Utravalóul nem kapott mást, csak az édesanyja csókját és azt az áldott Igét, amit a rudabányai templomban hallott. Kitartó, szívós, nehéz munkával felküzdötte magát. Módos ember lett, a fairfieldi egyháznak gondnoka és köztiszteletben álló presbitere. Családja ugyancsak kivette részét az egyházépítő munkából. Felesége vasárnapi iskolai tanítónő. Fiai nem csak a fairfieldi egyházban, hanem a Kálvin Egyházkerület ifjúsági munkájában is vezetők lettek. Nagy várakozással és reménységgel a szívében indult haza, hogy bemutassa családjának az otthonszakadt rokonokat, és hogy megismertesse velük azt a lelki otthont, melynek emléke végigkísérte őt amerikai pályafutása alatt, a rudabányai református templomot. Vincze Lajosék hazatérve a nyári látogatásról részletesen beszámoltak az ott látottakról. Elmondották, hogy Rudabánya milyen takaros falu a borsodi dombok oldalán. A házak, kitatarozva mindenfelé, a régi szeretettel várták a messziről jött vendégeket. Már gyár is van a faluban, de a főfoglalkozás most is a régi: bányászat és földművelés. A faluban két templom van. A jókarban lévő katolikus templom a falu közepén áll. A hívek szorgalmasan járnak a misére. A harangok szólnak reggel, délben, este. Az ősi, gótikus református templom, melyet még a XIV. század első felében építettek, ott áll a dombtetőn, mint megtépázott, kifosztott, kísértetes rom. Két évvel ezelőtt a kommunista kormány, a felsőbb egyházi hatóság beleegyezésével, leszedetett róla minden művészi jellegű, történelmi emléket és azt beszállítatta Budapestre. A templomból nem sok maradt. A felvezető útat benőtte a gaz és a vadszőlő indája. A látogatóknak útat kellett vágniok maguknak, hogy feljuthassanak a templomhoz. A torony, mely az út jobboldalán áll, távolabb a templom hajójától, omladozik. Nagy darabokban hull le róla a vakolat. A harangok elnémultak. A templom még rosszabb állapotban van, mint a torony. Ahol a vakolat lehullott, csak a puszta kő ásít. A gótikus oszlopok, melyek egykor a falakat és a hálóboltozatot tartották, eltűntek. Az ablaküregek, mint a megvakított ember, úgy bámulnak az ürességbe. Az egykori gótikus-hálós ablakokat kiszedték belőlük, a helyüket pedig bebádogozták. A még megmaradt újabbkori ablakokon az üveg be van törve. A szentélyben állva alig lehet megállapítani, hogy ott valaha is templom volt. A templompadokat elhordták, a mozaik padlózatot felszedték. Csak a puszta, dagasztott föld maradt. A templom falán levő gyönyörű freskókat leszedték. Csak a vakolat és a közötte levő faburkolat látszik. A festett kazettás famennyezetet, melyet 1664-ben készítettek a hálóboltozat alá, a magyar református templomépítészetnek egyik legjellegzetesebb remekét, szintén leszerelték és elvitték. A csupasz gerendák, mint valami elhagyott, üres csűrnek az állásai, úgy merednek a magasba. A szószék még megvan, de igen megrongált állapotban. A fehér vakolat rajta össze van karcolva, repedezett és piszkos. Az orgona is áll a karzaton, de a padokat onnan is, akárcsak a földszintről, elhordták. A templom sarkában pedig, a szalma és fatörmelék között, egy tyúk három tojást tojt a hívek perselyes adománya helyett. A templom lelkésze elmondotta a Vincze családnak, hogy Rudabányán két év óta nem tartanak református istentiszteletet, az egyháznak pedig nincsen semmi terve arravonatkozólag, hogy a templomot rendbehozza. A rudabányai református egyházban, melynek a második világháború végén még 750 rendes, egyházfenntartó tagja volt, nem csak a harangok némultak el, hanem az Ige is. Az üres szószékben csak a tyúk szólal meg, ha meghozza templomi ajándékát. Keresztelő János mondotta volt, hogy az Isten a kövekből is tud fiakat támasztani Ábrahámnak. Most úgy látszik, a tyúkot használja fel arra, hogy elkotkodácsolja széles e világba az ősi rudabányai református egyháznak a hirtelen pusztulását, mely egyúttal a magyarországi református egyháznak lett a szimbóluma. Dr. Havadtőy Sándor
